Miután nevetségessé tette a vámpírmítoszt, Stephenie Meyer új regényével egy újabb szent kultúr-kultuszt betámadva a testrabló-sztorikból farag szenvelgő szerelmi szarakodást... Vagy mégse? A könyvkritikák nem rosszak, de az alapsztoritól már most úgy érzem magam, mintha gyomortájékon összeveszett volna bennem valami. A Földet testrabló idegenek népesítik meg, és egyiküket egy lány (a filmben Saoirse Ronan) testébe ültetik, hogy keresse meg az utolsó életben maradt embereket. Csakhogy a gazdatest olyan kitartóan szereti családját és pasiját, hogy szembeszegül parazitájával, amely ahelyett, hogy kinyomná, mint egy pattanást, elkezd vele és az érzéseivel szimpatizálni... Mindez még nem jön át a teaser trailerből, s volt idő, mikor egy új Andrew Niccol-film hírétől az ember felkapta a fejét, de az már régen volt, igaz se volt.

A tévés díjakkal általában az a legnagyobb bajom, hogy van néhány állandó szereplő, aki vagy ami természetesen megérdemli a dicsőítést (vagy nem - egyéni szoc. prob.), de állandó jelenlétükkel nem csak ásítozásra késztetnek, de kiszorítanak kevésbé népszerű szériákat, alkotókat, szereplőket, akik pedig ugyanúgy megérdemelnék a rivaldafényt. Ha végignézitek a jelöltek listáját (átadó szeptember 8-án), akkor szerintem ti is látni fogjátok, hogy kire és mire gondoltam...

Néhány évvel ezelőttig mi sem volt egyszerűbb, mint beskatulyázni David Cronenberget. Ám a férfi, aki szívesen elnézne egy szépségversenyt, amelyben a legszebb belső szervek vonulnak fel, valójában sosem szerette, ha a biohorrorok királyaként tisztelegtek előtte. Annak ellenére, hogy az erőszak, a szex és a szenvedély mindig is kiemelt szerepet töltött be filmjeiben, látószöge pedig egyszerre volt gyermekien rácsodálkozó, ördögien szarkasztikus, idegborzolóan merész és zavarbaejtően naturalisztikus, de hát melyik az a film, amely eredendően ne az erőszakról és a szexről mesélne? Ahogy egy régi cimborám mondaná: „a moziban vagy megdugnak, vagy megölnek.” Alapigazság.

Ezen a híren szerintem vajmi kevesen fognak meglepődni, viszont annál többen fognak neki örülni: a hírek szerint Ridley Scott, a rendezői változatok nagymesterének legújabb filmje, a 140 perces játékideje ellenére kissé összecsapottnak tűnt ROBIN HOOD a szeptemberre időzített BD-változatán (és talán DVD-n is) bővebb változatban prezentálódik.

Egy német BD-oldal szerint a korábbi Hood-filmektől merészen elhajló produkció 26 perccel hosszabb kiadásban debütálhat a szeptember 23-ra időzített megjelenésen - remélhetőleg a plusz jelenetek némileg prolongálják a film végére odasietett összezördülést és azt sem bánnám, ha arra is fény derülne, hogy az erdőben rejtőző kiskorú szökevények hogy lettek egy csapásra Marion puszipajtásai.

A magyar megjelenésről egyelőre nincs infónk, de már szövegezem is az e-mailt ez ügyben. :)

A mozgóképek modernizációja nem tesz jót a klasszikus hősöknek. Az általuk képviselt értékek ugyan örök érvényűek, de a kor és az a szellem, amely megszülte őket a digitális világban nem túl értékállók. Lehet, hogy Csuklyás Robin volt a demokrácia egyik északi előfutára (létezése máig nem bizonyított), akiről évszázadokon át regéltek és reméltek, de mára ez a vegyük-el-a-gazdagoktól-és-adjuk-a-szegényeknek képlet csupán banális mese érzetét kelti. Még szerencse, hogy Ridley Scott filmje nem erről szól.

Ridley Scott és Russell Crowe tíz évvel ezelőtt készült első közös munkájuk fényét és sikerét szeretnék megidézni. Ennek megfelelően a végső trailer sok újat nem ígér, ellenben régit, azt nagyon.