Hétfőn jelenik meg az Orbital új albuma, és ez bizony a címadó dal. Pszichomacskák, yay!

8 év után idén új albummal jelentkezik az Orbital. Hogy megérte-e rá várni, az már ebből a nótából is kiviláglik. (Gee itt ugrándozik mellettem, miközben szól.)

Otto és a Mdslktr legújabb közös majomkodásához jól illeszkedő videoklip készült.

A világ legjobb tech house kiadója decemberben, immáron harmadik alkalommal prezentált egy évösszesítő mixet, amely egy válogatással kísérve is megvásárolható, és amely nem meglepő módon javarészt legnagyobb kincsük, Max Cooper szerzeményei körül forog. Sok-sok unalmas délelőttön fog majd átsegíteni, meglásd.

Hosszú évek óta tartó rettegés és 16 hónapnyi várakozás hadakoztak bennem, mikor csütörtökön a Sziget felé tartottam: hogy a fesztivál legrosszabb hangosításával bíró A38-WAN2 színpad idén sem hazudtolja meg hírét, azt már az első éjszakás HURTS bizonyította, melyről nem csak a zenekar röhejes pózerkedése (valószínűleg Chris Martin felvételeken nevelkedtek), de a dalokból fehér zajt generáló hangtechnika miatt is két dal után menekülni kényszerültünk.

És mégis erre az elátkozott helyre tartottam, mert itt lépett fel a CRYSTAL CASTLES, márpedig ha valaki, akkor a tavalyi év egyik legjobb albumát elkövető kanadai formáció igazán koncertre termett, és nincs az az akusztika (vagy ColorStar koncert), mely visszatarthatott volna ettől a gigtől. Rettegés és várakozás: végül mindkettő beigazolódott.

Elolvasom

Miközben kizarándokoltam a Hajógyárira, azon morfondíroztam, hogy idén vajh megint lemondok-e a közepesen érdekfeszítő (ám mostanság elég jót húzott) Kasabianról egy kockázatosabb, de mégis ígéretesebbnek tűnő gig (Crystal Castles) kedvéért, vagy választom a tutit. Nos, nem gondoltam volna, hogy végül Judas Priesttel ízesített flekken-abszolválás lesz a dologból.

Aztán meg az év eddigi legjobb bulija.

Itt az év vége, ami annyit tesz, hogy itt a toplisták ideje, bébi! Idén valószínűleg nem viszem túlzásba rangsorolást - egyrészt a gyermekáldás miatt jóval kevesebb fesztiválra, koncertre és egyéb rendezvényre jutottam el, így a koncertek számozásától inkább eltekintenék (vegyétek azt, hogy az Extrawelt novemberi Stúdiós gigje volt a legjobb, és kész), továbbá albumlistát sem szerkesztek:egyszerűen nem volt olyan LP, amely úgy egészében megfogott volna - egy-két-három villanásért cserébe pedig nem lenne fair albumcímekkel dobálózni, és még eme zenei összesítő esetében is csak az elektronikus vonalra koncentrálok, mert idén inkább ezek a dallamok feküdtek. Aki pedig egész évben nyomon követte a megmozdulásainkat, annak az alábbi tízes lista valószínűleg nem fog nagy meglepetésekkel szolgálni... vagy mégis? No, de lássuk... és halljuk!

A DJ Kicks mixsorozatának legújabb darabját a német Apparat hegesztette össze meglehetősen ütemszegény darabokból, ugyanakkor eme válogatásnak szentelte egyik igazán remekbe szabott új nótáját, melyet fogadjatok szeretettel.

Csak egy kis 4/4-es psy-techno-trance gyönyör a hamburgi kettőstől a ma esti Extrawelt-koncert előtti alapozás gyanánt.

Bár a hamburgi kettős idén még csak alkotott, de nem igazán kiemelkedőt - kivéve egy éves top tízes-esélyes remixet -, ettől függetlenül ha az ember fia és lánya igényes elektronikus zenét szeretne hallani, akkor az Extraweltet nem szabad kihagynia. S mivel ezt a giget nem a NVC szervezi, ezért a Merlin helyett végre egy olyan helyen lépnek majd fel, amelyben el is lehet férni. Szóval 2010. október 8-án irány a Studio.

Ezt a felhívást egy haveromtól lestem el a facebookon, de annyira tetszetősnek találtam, hogy gondoltam, megkérdezlek titeket is: ha jön a világvége, s van még tíz percetek, hogy meghallgassatok egy utolsó számot, akkor mi lenne az?

Nálam zsigerből jött a válasz: Sven Väth örök érvényű mesterművét, a techno műfajának egyik legnagyobb ékkövét és így tovább: a THE BEAUTY AND THE BEAST-et táncoltatnám meg a lejátszómban. S nem csak azért, mert pont tíz perces.

Nem hivatalos, de nagyon ügyes.

A Stop the Noise névre hallgató francia zenei oldal fellőtt hat tracket a TRON: LEGACY filmzenéjéből, melyet a Daft Punk szerzett (és a hírek szerint a filmben is felbukkannak majd). A meglehetősen monoton, de azért hatásos motívumok ismerősek lehetnek a trailerekből - vagy Zimmer/Howard BATMAN-filmekhez írt filmzenéiből. Melyik a favorit? (Az "elolvasom" mögött találjátok a többit.)

Fairmont új kislemezzel jelentkezett... és most sem hibázott. És ez a nóta csupán a B-oldal.

Most már jórészt hivatalosan is megerősítve az, amit pár napja megszellőztettem.

60 percnyi minőségi klubzene zenés-táncos mulatságok nagymestereitől.

Tracklist:

1. Massive Attack - Paradise Circus - Gio Boratto mix
2. Mat El Star - Regret A Minute
3. Ricky Ryan - Snakecharmer - Lank Remix
4. Henry Saiz - Hipnos
5. Weekend Heroes - Sidewinder
6. Paradigm - House
7. Sasha - Magnetic North - Lank Remix
8. Hybrid - Break My Soul - Hybrids Kill City Dub
9. G.e.R.M - Glitterball - Cagebabay Remix

Régi-új Extrawelt-szerzemény, amelynek most készült el az "oficiális" videója. Szép.

Gui Boratto háromszámos új EP-jén csupán a kiemelt track (a Take My Breath Away LP-n is szereplő) Azzurra felejthető, a másik két nóta viszont fülbe és szívbe markolóan szép.

No, megint formában a germán duó?

Hamarosan ismét fordítani kell egyet a naptáron, szóval eljött a toplisták ideje. Elsőként a zenére fókuszálok, mivel nem hinném, hogy az elkövetkező néhány napban a milliomodik Last Christmas és New Years Eve újrajátszás közepette érhet bármilyen friss élmény. A zenei forradalom idén jobbára elmaradt - talán csak a dubstep rezgett közelebb hozzám -, korábbi kedvenceim megbízhatóan szállították a szívemnek/fülemnek kedves dallamokat: egyedül az Extrawelt szorult kispadra, melynek sürgősen szüksége lenne egy "himnusz"-ra. Ezzel az intro letudva, jöhet a csapatás, íme a 2009-es év tíz legjobb száma: