Aronofsky furcsasága 60 másodpercben, bábokkal. A hatás kb. ugyanaz.

Lássuk csak, a The Artist találkozik olyan hozzá illő filmekkel, mint a The Dark Knight, a Silence of the Lambs, a Red Dragon, a Psycho, az A Clockwork Orange és a Se7en. Kihagytam valamit?

No, már el is készült a remake remake-jének a remake-je. És nem az, amiben a csaj osztja az észt.

Azt már megszokhatták az animációs filmek szerelmesei, hogy az Anilogue keretein belül kis hazánkba repülnek az év legnagyobb ínyencségei, de a fesztivál idén újabb meglepetéseket tartogat: a rövidfilmek mellett ezúttal egész estés animációk is versenybe szállnak, melyek között nem csak Jankovics Marcell közel húsz éve készülő monumentális alkotása (Az ember tragédiája), hanem két Oscarra nevezett film is szerepel (Alois Nebel, Egy macska kettős élete).

A fesztivál november 23-án kezdődik, vetítések az Uránia Nemzeti Filmszínházban és a Toldi moziban lesznek - a teljes közleményt pedig a tovább mögött olvashatjátok.

Jó lett volna valami hangzatos közhellyel nyitni a következő filmes generáció fontosságáról, de mivel nem jut eszembe semmi ilyesmi, marad az, hogy végre valaki fontosnak találta, hogy a mozi ne csak esemény legyen, de életre is keljen (és lehetőleg eközben a füledet se törje). A Magyarhangya tegnapi akciója az amatőr filmes élet egy kis szeletkéjét hozta el az Odeonba, amire azért nem gyakran akad példa kis hazánkban. Pedig milyen érdekes dolog sülhetne ki belőle, ha az énekes és táncos tehetségkutatók mellett lenne egy filmes is, ahol a közönség juttatna el valakit egy egész estés produkcióig.

A tovább mögött egy rövidke eszmefuttatás mellett az egyik filmet meg is tekinthetitek. Megéri!

Igaz, hogy az alanti kisfilm inkább ambiciózus és ügyes, semmint jó (mindössze 250 dollárból készült), de arra mindenképp jó, hogy életben tartsa a vágyat: de jó is lenne, ha egy filmstúdió (és nem a Valve önállóan) végre fantáziát látna egy egész estés Half-Life filmben.

Nézz meg egy plakátot és egy rövidke jelenetet a Pixar új rövidfilmjéből, mely egy fiúcskáról szól, aki végre megtudja, hogy az apja és nagyapja milyen nem mindennapi foglalkozást űz.

Épp időben jött Deadly ajánlata, hogy az előző szörnyűséget ellenpontozzam valami széppel. Kevesebb, mint három perc, de nagyon megható (mennyi érzelem és még csak dél sincs!).

A játék tegnap jelent meg. Fight!

Hogy a hamarosan megjelenő, vadonatúj Mortal Kombat játékot promótálja, a Warner Bros. a machinia.commal közösen (az a stúdió, amely az animált Terminator: Salvation epizódokat is tető alá hozta) egy kilenc részből álló, élőszereplős rövidfilm-sorozatot indít, melynek minden egyes epizódja a játék egy-egy kiemelt karakterének előtörténetére fókuszál, egészen pontosan arra, hogy mi vezette el őket odáig, hogy részt vegyenek a tournamentben. Az első epizódot látva a projekt úgy fest, mintha Christopher Nolan nem a Warner, hanem a The Asylum égisze alatt fogott volna szuperhősfilmek rendezésbe.

Korábban már pedzegették, hogy a Tron Legacy forgatásán olyan felvételek is készültek, melyek egy harmadik mozifilmnek ágyaznának meg. Nos, szerintem ez a bő tízperces rövidfilm - amely az első és a második film között eltelt 20+ évet foglalja össze - eloszlatja ezeket a feltételezéseket. Az (ál)dokumentumbetétekkel tűzdelt filmecske az áprilisban megjelenő Tron Legacy DVD/BD-n debütál, de jobb lett volna, ha még a második film bemutatója előtt közzétették volna - mert ennek fényében úgy tűnhet, hogy a második filmben több a ráció.

Robert Rodriguez rendezésében Kobe Bryant démoni kosarasokkal, a bepöccent Danny Trejóval és az elengedhetetlen Bruce Willis cameóval szembesül. Hja, elmúltak már azok az idők, amikor Michael Jordannak még be kellett érnie Tapsi Hapsival és Cucu Malaccal.

A Mokép országszerte a Paris, je t'aime kvázi folytatásával ünnepli a Valentin-napot, ennek örömére megidézem nektek a summázott véleményem erről a szkeccshalomról, hátha még nem késő.

Ha Párizs a szerelem, akkor New York a köldöknézők és a lapos csattanók városa. Meg aztán ha Brett Ratner odaférkőzhet egy ilyen húsosfazékhoz, akkor ott valami nagyon nem gömbölyű. Ellenben Natalie Portmannek talán a kamera túloldalán is lehet némi keresnivalója.

Park Chan-wook korábban sem az a "beállok a sorba" típusú rendező volt, ám új projektje egészen egyedülállónak mutatkozik - mármint a "profi" direktorok körében. Park ugyanis egy félórás szellemhistóriát forgatott... egy iPhone-nal. A sztori szerint egy fazon horgászás közben kifog egy halott nőt (fehér, temetkezési ruhában), bepánikol, elájul és mikor magához tér, már ő viseli a nő ruháit. A Night Fishing (eredetileg Ups and Downs) címre hallgató kisfilmet a hónap végén mutatják be néhány koreai moziban, aztán remélhetőleg egyéb csatornákon eljut hozzánk is. Íme az előzetes.

Leandro Copperfield 7 perces montázzsal tiszteleg a San Francisco mellett székelő animációs stúdió előtt. Meseszép. Trivia: Kinek mi a kedvenc Pixar-momentuma?

Állítólag 270 film szerepel ebben a remekül összevágott, hat perces videóban. Én nem számoltam össze, de a lenti képsorokat elnézve azt kell, hogy mondjam: filmes szempontból nem is volt rossz ez az év.

Zack Snyder baglyos filmje előtt debütált a Gyalogkakukk 3D-ben és CGI segítségével revampolt változata - egészen pontosan három (vagy nálunk csak kettő?) kisfilm, melyek egyikét az alábbiakban tekinthetitek meg. A modernizálás a klasszikus értékeket szemlátomást nem érintette; igaz, hogy a 3D-re durván rágyúr, de ez egy ilyen jellegű filmnél talán megbocsátható (jobban mondva: kötelező).

Spike Jonze és az Arcade Fire egy közös kisfilmen dolgozik, amely a direktor szerint leginkább sci-finek mondható. Ebből a filmből idézget ez a klip, melynek sztoriját nem igazán lehet összerakni, de a fantáziát rendesen beindítja.

Banksy, a brit graffiti-művész, a világon elsőként külsősként felügyelhette a The Simpsons tévészéria folyamatosan változó intróját, s azt hiszem, azonnal magasra tette a lécet (és én még azt hittem, hogy minden tömeganimáció Koreában készül).

Mijazaki varázslatos fantáziáját idézi ez a tajvani vizsgafilm, melyben egy kislány indul nagy kalandra elveszett kutyája után olyan befejezéssel, melytől szem nem marad szárazon.