Miután nevetségessé tette a vámpírmítoszt, Stephenie Meyer új regényével egy újabb szent kultúr-kultuszt betámadva a testrabló-sztorikból farag szenvelgő szerelmi szarakodást... Vagy mégse? A könyvkritikák nem rosszak, de az alapsztoritól már most úgy érzem magam, mintha gyomortájékon összeveszett volna bennem valami. A Földet testrabló idegenek népesítik meg, és egyiküket egy lány (a filmben Saoirse Ronan) testébe ültetik, hogy keresse meg az utolsó életben maradt embereket. Csakhogy a gazdatest olyan kitartóan szereti családját és pasiját, hogy szembeszegül parazitájával, amely ahelyett, hogy kinyomná, mint egy pattanást, elkezd vele és az érzéseivel szimpatizálni... Mindez még nem jön át a teaser trailerből, s volt idő, mikor egy új Andrew Niccol-film hírétől az ember felkapta a fejét, de az már régen volt, igaz se volt.

Nem vicc, az InterComnak és blogunknak hála most igazi retrós ereklyére tehetsz szert: megnyerheted a The Chemical Brothers által szerzett Hanna filmzenét, nem CD-n, nem digitálisan letölthető formában, hanem a régi jó bakelitlemezen, azon a médiumon, amire az audiofilek a mai napig esküsznek.

Bármennyire szeretném és bármennyire fázol tőle, egyszerűen képtelen vagyok minden abszolvált filmélményt ráérős boncasztalomra fektetni, s néha a szó is beragad (innen ez az "elmés" cím), pedig vannak produktumok, melyek követelik azt, hogy megemlékezzenek róluk - nem feltétlenül pozitív előjelük kapcsán. Hát íme.

Az elolvasom mögött a következő filmekről olvashatsz velőseket:

• Hanna
• The Ward
• The Loved Ones
• Red Hill
• Cedar Rapids
• The Fourth Kind
• The Lincoln Lawyer

Ismét túl vagyunk egy hónapon, és a bolondos április meg is tette hatását. Nagy reménységek dőltek dugába, ugyanakkor szép számmal születtek meglepetések is. A végeredmény pedig arról tanúskodik, hogy a forgalmazók is felébredtek téli álmukból és ötven százalékkal megemelték a kritikusoknál minimum 7/10-es összesített eredményt elért filmek számát, vagyis most már hat helyet sikerült kitöltenem a szokásos táblázatban.

A kattintás után ezekről a nagy nyertesekről olvashattok, de azért megemlékezünk a pechesebb mozikról is, valamint aktualitásuknál fogva említést kap két, sokakat bosszantó Oscar-szokás is.

> Amerikai mozibevételek, 2011. április 8 - 10.

Négy kihívója is akadt a HOPP-nak, de egyik sem járt sikerrel, így a húsvéti nyúl viszi a puskát továbbra is. A premierek közül a HANNA - GYILKOS TERMÉSZET és a SOUL SURFER járt jobban, míg a fennmaradó kettővel (ARTHUR, KIRÁLY!) a nézők és a kritikusok sem tudtak igazán mit kezdeni.

A hírek szerint Joe Wright tinédzser bérgyilkos thrillerje, a Hanna több mint érdekes, és a The Chemical Brothers által írt soundtracket elhallgatva ez a jelző elég találónak tűnhet. Íme egy kis ízelítő.

A plakátra kattintva megnézhettek egy ügyetlenül érdekesen vágott jelenetet a filmből (és belehallgathattok a Chemical Brothers zavaros érdekes soundtrackjébe is).

A nemzetközi előzetes valamivel többet mutat a 16 éves gyilkológépből (Saoirse Ronan), amint épp a hivatását űzi, habár az a csókjelenet azért elég necces.

Vajon az előadót vagy inkább a filmet minősíti az, hogy már a plakáton is feltüntetik, hogy ki szerezte a film zenéjét?

> Amerikai mozibevételek, 2011. január 21 - 23.

Nem fulladnak meg az amerikaiak az új filmekben, de ez így jó: a CSAK SZEXRE KELLESZ című romantikus vígjáték élt a körülmények szolgáltatta lehetőséggel, s kedvező eredménnyel foglalta el a dobogó legfelső fokát.

Nem szívesen barátkoznék vele, de most azonnal látni szeretném, mit művel a vásznon. További infó.

Epikus utazás. Igaz barátság. Kitartás. Összetartás. Satöbbi. Azért bízom abban, hogy Peter Weir nem véletlenül választotta ezt a filmet hét éves kihagyás után.

A Daft Punk, az Air és természetesen Trent Reznor után újabb elektronikában utazó formáció próbálja ki magát a komponált filmzene világában. A manchesteri Chemical Brothers kettőse az amúgy is ígéretes HANNA című film szkórját dobja össze - remélhetőleg több tört ritmussal apellálva, mint amennyivel mostanság kokettálnak.

A Joe Wright (ATONEMENT, PRIDE & PREJUDICE) rendezésében érkező HANNA egy tinédzser bérgyilkosra (Saoirse Ronan) fókuszál, akit apja (Eric Bana) képzett ki hatékony gyilkológéppé, aki aztán egy olyan nővel (Cate Blanchett) találja szembe magát, aki kissé átrendezi a világképét. Az Európában játszódó film elvileg mellőzni fogja a KICK-ASS-t idétő "na ne" motívumokat és sajátos realizmust kölcsönöz a történéseknek. Hogy ez a rögvalóságot vagy inkább hiperrealizmust takar, az jövőre kiderül.

A hatszoros(!) Oscar-jelölt Peter Weir hét év hiátusból ezzel az epikus(nak tűnő) filmmel tér vissza, amely egy maréknyi orosz katonáról szól, akik megszöktek a gulágról. Csak nehogy újabb DEFIANCE legyen belőle...

Peter Jackson nem volt ám mindig James Cameron, a Gyűrűk Ura-trilógia óta viszont ő is kizárólag nagy tétben játszik, úgy tapsol el több száz millió dollárokat, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Csak a viszonyítás kedvéért: Darren Aronofskynál egy személyes, alacsony költségvetésű alkotás 6 millió dollárt emészt fel, míg Peter Jacksonnál ugyanez 65 millióba kerül. Egyébként ezzel nincs semmi gond, ugyanis Jacksonon kívül kevés olyan rendező van, aki képes nagyobb volumenű produkciókat úgy kordában tartani, hogy közben még véletlenül se kelljen szerzői énjét háttérbe szorítani.

Elolvasom