A MDSLKTR új klipjében mintha Lisbeth Salander babázna, mielőtt átmegy színes rajznyalábokkal körbetekert CGI-figurává. Magyarán a nóta jobb, mint a hozzátartozó klip. (A Modeselektor augusztus 10-én lép fel a Szigeten.)

Három experimentális zenei titán összedugta kreatív buksiját, és abból született meg ez a kétoldalas lemez, amely hamarosan meg is jelenik. Four Tet mindkét tracket bemutatta a Rinse FM-en, ennek köszönhetően most mi is meghallgathatjuk őket. Messzemenőkig érdemes.

A vadonatúj Radiohead dal (a hamarosan megjelenő The King of Limbs című albumról) lassan építkezik, de biztos kézzel vájja bele magát az ember bőre alá. A klip alapján viszont nem biztos, hogy könnyű Thom Yorke-ot táncba vinni. Vagy legalábbis érdemes.

A Radiohead tavaly augusztusi, prágai koncertjéről készített koncertfelvétel nem csak azért dobogtatja meg a szívem, mert jómagam is ott voltam a gigen, de a rajongók és a zenekar közti együttműködést is jó látni: több, mint 50 fan segédkezett a rengeteg kameraállásból felvett videoanyag elkészítésében, melyet a banda saját audio mastereivel támogatott meg. Ez a kettő lett összepakolva egy első látásra fantasztikusnak ígérkező koncertanyaggá, mely a személyes és emberközeli hangulatot kiváló hangzással párosítja. A teljes film azonnal tölthető rengeteg különböző formátumban innen, akinek azonban nincs türelme megvárni, az máris végignézheti tömörített formában youtube-on. Itt pedig a trailer:

Bevallom, a kamera mögött dolgozó nevek miatt számomra már az eddigi, szűkszavú teaserek után is az év egyik legvártabb filmje volt Fincher Facebook-mozija, de az első rendes előzetest látva már tényleg vágni fogom a centit októberig. Ha valakinek nem lenne elég, hogy Fincher még soha nem hibázott és Sorkin őrülten pörgő stílusa már ezen a két percen is tetten érhető, azt a Radiohead egyik legcsodásabb dala garantáltan magával ragadja. Íme, a közelmúlt legjobb trailere (innen HD-ben tölthető):

A nyárvégi átmeneti letargia idén is elérte szerkesztőségünket, az elmúlt hetekben meg is kaptuk a magunkét a mulasztásokért és a visszaesett aktivitásért, és ez az írás is jócskán vesztett már aktualitásából, de egy még jelentősebb hiányra is emlékeztet: nem esett még szó a blogon az év egyik legjobb lemezéről, az Apparat és a Modeselektor együttműködéséből megszületett Moderatról, pedig ez az album adta meg a végső lökést, hogy elkísérjem samlowry kollégát arra a prágai gigre, ahol a német trió vezette fel a Radioheadet.

Persze az is közrejátszott, hogy pár évvel ezelőtt szégyenszemre kihagytam Thom Yorke-ék szigetes fellépését, úgyhogy a saját kis bucket listemen még ott díszelgett az első nevek között a Radiohead, és „ki tudja, hány évem van még hátra” alapon tanácsos volt nekivágni az útnak. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha már most leírom: jó döntés volt.

ötletem sincs. :)

sokakban még ott visszhangzik az idei sziget legjobb koncertjének^tm taktusai. nekik szeretnék kedvezni a modeselektor talán legjobb stúdiómixével, amelyben bejárják valamennyi kedvelt műfajukat a glitchtől a technón át egészen az idm-ig. lazítsd el a nyakizmokat, aztán hajrá!

>> download

tracklist:

01. the dark side of the sun
02. 2000000>
03. weed wid da macka (ft. ninjaman)
04. godspeed
05. skip divided (remix for thom yorke)
06. black block
07. bmi
08. the white flash (ft. thom yorke)
09. ???
10. blazin' (remix for chislain poirier)
11. edgar

itt a tavalyi év egyik legjobb számának hivatalos klipje. üzenete van.

no, lassan ezt az évet is letudhatod, még egy kis halfilé-bejgli-virsli-lencse körzabálda, s máris 2008-at ír a naptár. általában január első napjaiban dobom össze toplistákat, de zsé már annyira nyaggatott, hogy kénytelen voltam összedobni az elsőt (a filmes meg úgysem fogja izgatni :), meg aztán aligha fogok új stuffal szembesülni. igazából olyan durva rövid volt ez az év, hogy tíz hallgatható album alig fért el benne, nem hogy tíz jó, de azért próbáltam disztingválni. következzenek hát az év albumai:

10. stephan bodzin - liebe ist... (herzblut)

overall: marc romboytól mentesen (de azért az ő istápolásában) összedobott 11 kellemesen alapos, szépen szűrt noise-effektekkel teli minimal techno nóta. csak egy kis fűszer kellene hozzá, s megütné az extrawelt szintjét.
best/worst: kerosene/meteor (habár ez sem kifejezetten szörnyű, csak kilóg)

kerosene

9. klaxons - myths of the near future (polydor/geffen/universal)

overall: december 29-én az a simian mobile disco déjéskedik a citadellán (nem mellesleg egy fél orbitallal felvértezve), amelynek egyik tagjának köszönheted a klaxons őrületes sikerét. tömény new rave süvöltés furcsamód fülbe, agyba és gyomorba mászó dalokkal.
best/worst: gravity's rainbow/isle of her

it's not over yet

8. modeselektor - happy birthday (bpitchcontrol)

overall: gernot bronsert és sebastian szary 15 éve zenél együtt, 11 éve modeselektor néven. a hbd második album a valamivel ütősebb hello mom! után olyan közreműködőkkel, mint thom yorke, apparat, ooto von schirach és a maximo park.
best/worst: let your love grow/the wedding toccata theme

black block

7. fanu - daylightless (lightless)

overall: a finn fanu már jó párszor megfontolta, hogy hagyja francba az egészet és értelmesebb dologgal üti el idejét. még jó, hogy nem annyira eltökélt, különben most szegényebb lennék ezzel a két CD-nyi drumfunk gyönyörűséggel.
best/worst: from afterlife she speaks (habár a hagakure szamuráj-filozófiája is büntet)/snow people

from afterlife she speaks

6. radiohead - in rainbows (xl)

overall: no, te mennyit fizettél a radiohead legújabb albumáért? törredelmesen bevallom, én nem sokat, pedig többet érdemelt volna. thom yorke bebizonyította, hogy nem csupán szóló projectjének tartogat kiváló számokat - a rádiófejek nem nagyon tudnak hibázni.
best/worst: all i need/nude

all i need

5. interpol - our love to admire (capitol/parlophone)

overall: paul banks énekes hangja a 80-as évek markáns hangsúlyait hordozza magában, amúgy az interpol letisztult punk/pop mellett zenei kalandokat is bevállal, szóval patrick batemannél nem biztos, hogy sikert aratnának. nem úgy nálam. :)
best/worst: the heinrich maneuver/the scale

no i in threesome

4. klute - the emperor's new clothes (commercial suicide)

overall: már a nyitónótánál éreztem, hogy a londoni klute harmadik sorlemeze speciális lesz. két cd-re szétkartotékozott zenék, két külön hangzásvilág: a második korongon lévő minimal annyira nem vehető komolyan - ennek a zsánernek vannak tehetségesebb mívelői -, viszont az első lemezen szinte csak hibátlan zenéket találhatsz valahol az atmoszférikus drumfunk, a klasszikus techstep és a liquid között. közelít a zseniálishoz.
best/worst: hell hath no fury/túlképpen a második lemezen elés sok marhaság van

never, never

3. john powell - the bourne ultimatum (decca)

overall: powell tulajdonképpen másodszor remixeli mesterművét, de egyre jobb és jobb lesz, pedig túlzottan nem is hangszereli át, az új motívumokat se túlozza el, egyszerűen csak mesterien boncolja ezt a zenei világot, amire mi sem jobb példa, mint a több mint tízperces waterloo.
best/worst: tangiers/thinking of marie

tangiers

2. plaid - tekkon kinkreet (sony/aniplex)

overall: mekkora ötlet! a világ legjobb zenekara végre teljes filmzenét szerzett, méghozzá egy animéhez! what's not to like? maga a film ugyan meglehetősen felejthető (grave of the fireflies a mesevilágban), viszont a plaid brit kettőse ismét csodálatos dallamokat szőtt valahol ott, a varázshegyen túl.
best/worst: this city&white's dream/butterfly

white's dream

1. apparat - walls (shitkatapult)

overall: gyönyörű, felemelő, szomorú, szívmelengető és még ezeregy emelkedett jelző. a berlini sascha ring, alias apparat összerakta az év legfontosabb muzsikáit, s van egy olyan érzésem, hogy ehhez különösebben meg sem kellett erőltetnie magát. a warp házatájáról származó IDM-et, ambientet, electrót házasít akusztikus hangszerekkel és határozott, mégis lágy énekhangokkal (pl. raz ohara). hallani kell.
best/worst: you don't know me/like porcelain

useless information

új klipek. élvezed. nem vágod fel az ereid.

jigsaw falling to place

bodysnatchers

unravel