Aszongya a főnököm öccse, hogy 2011-től a Volt "deklaráltan a legfrissebb zenéket" hozza el Magyarországra. Ehhez képest a 19. Volt Fesztivál (2011. június 29. - július 2.) első nevei között a következők szerepelnek:

• Thirty Seconds to Mars
• Moby
• Pendulum
• Paul Kalkbrenner
• House of Pain
• Primus
• Crookers
• Joris Voorn

Pete Tong nem csinál titkot abból, hogy az Essential Mix-sorozat valószínűleg a legismertebb mixsorozata - aki ide bejut, annak neve van. Nos, a Pendulumot már nálunk sem kell különösebben prezentálni, hisz múlt hétvégén ott csörömpölhettek David Guetta előtt a telt házas Balaton Soundon (látta őket vaaki?). Az ausztrál formáció most megjelent új albuma (Immerson) ugyan megközelítőleg hallgathatatlan, ez a vadonatúj (07.17-én prezentált) Essential Mix mégis szerezhet néhány kellemes percet - főleg akkor, mikor nem épp arról válogatnak. Innen, innen vagy innen szedhetitek, az elolvasom után pedig megtaláljátok a tracklistet.

Ezek egy része még nincs hivatalosan megerősítve, viszont a szervezők itt-ott szellőztetnek ezt-azt (vastaggal jelölöm azt, amit már a "szervek" is széttrombitáltak):

• Pendulum
• Pet Shop Boys
• The Chemical Brothers
• Jamiroquai
• Ticky
• John Digweed
• 2 Many Djs
• Sven Väth
• Paul van Dyk
• Paul Oakenfold
• Paul Kalkbrenner
• Hernan Cattaneo
• Deadmau5

Ez a lista így igen impozáns és trendi, ha már csak a fele is megvalósul, az is biztosan bevonz csilliárd embert, de én még mindig nem érzem a késztetést. Hát ti?

Miért kell a Mangodot délután 5-kor bevetni? Még tavaly fedeztem fel őket magamnak, erőteljes, zajos és dühös metáljuk azonnal megfogott, s ehhez az érzéshez Perso karzmatikus éneke illetve színpadi mozgása rendesen hozzá is tett. Nem tehetek róla, nő vagyok, ezek a dolgok hatnak rám. AE pedig a nő basszerekre bukik, annak ellenére, hogy egy akciós csaj. Ez van. A http://www.mangod.hu/ oldalon mindenki utánanézhet a bandának, érdemes!

Daesu cizellált, ám nem feltétlenül finomkodó hétfői szerdai jelentéséhez  én csak annyit tudok hozzátenni, hogy aki nem látta a SNOW PATROL-t, az tulajdonképpen nem maradt le semmiről: sekélyes és fantáziátlan Coldplay-utánzat, amiről pozitívumként annyi mondható, hogy maradandó emlékek mellett maradandó károkat sem okoz, és a frontember olyan lelkesen tett-vett a színpadon, hogy már-már megkedveltem.

A Sziget egyébként olyan, mint tavaly volt, csak kissé tömegesebb: nem gondoltam volna, hogy már a spanyol SKA-P megmozdulása alatt sem lehet, nos... megmozdulni. Rengeteg az angol - s nem csak a fellépők közül -, Viktornak biza igaza volt: lehetőleg egyetlen britet se harapjatok meg, amíg kint vagytok, jó? :) Sajna a Csónakházat piszkosul felkapták, így megszűnt törzshelynek lenni, pedig adnak csapolt Heinekkent és nem is rosszat. A szeparé kaják terén amúgy is verhetetlen, ráadásul khm, "chairdancelve" lehet átélni néhány nagyszínpados mókát, ami ebben a korban már inkább pozitívum.

Aszongya:

• Tankcsapda (-1. napon különleges showval, miegymással)
• Placebo (*ásít*)
• Prodigy (*ugrál*)
• Fatboy Slim (*máshol lesz*)
• Ting Tings (*szerelmes*)
• Klaxons (*azt akarja, hogy legyen jó az új album*)
• Pendulum (*ezt most megnézi*)
• Bloc Party (*zsé miatt muszáj*)
• Ska-P (*elnézést, kicsoda?*)
• Buena Vista Social Club (*nem szivarozik*)
• Armin Van Buuren (*túúúlértékelt*)

Innen az infó.

sziasztok! én voltam az egyik a szerencsés, aki (ae és zsé helyett) képviselhette országunkat prágában, a nyári metallica-koncerten. akkori élménybeszámolóm sokak tetszését elnyerte, így ae meghívott eme remek blogba szerkesztőnek. ezúton köszönöm a lehetőséget, remélem, szeretni fogjátok az írásaimat. a felütés stílszerűen koncertbeszámoló lesz. :)

sokezer ember tépett ki hajcsomókat valamikor augusztus közepén a sziget nagyszínpada előtt, mert a zárónap egyik legizgalmasabb fellépője lemondta a giget. az ok meglehetősen prózai volt: az effekteket szállító kamion balesetett szenvedett. én szerencsésnek mondhatom magam, mert a csütörtök (kaiser chiefs/jamiroquai/modeselektor) és a vasárnap (pendulum/justice) közül végül az előbbit választottam. (természetesen a szombat nem volt kérdés :). jó döntés volt.
november 7-én viszont történt egy kisebbfajta csoda: az együttes egy villámturné keretein belül bepótolta az elmaradt fellépést a máv vasúttörténeti parkban.

a hely ugyan egzotikus, de eléggé kiesik a belvárostól, így minden flyer elsősorban a megközelíthetőségi lehetőségeket hirdette. fél 11 környékén sikerült lekászálódnom a 30-as buszról valahol ott, ahol már a fű sem zöld, de meglepően gyorsan bejutottam a körszelet alaprajzú múzeumcsarnokba. ennek egyik végében állították fel a színpadot, és nem messze tőle a keverőpultot. az előzenekarként funkcionáló dj durva breakbeat-techno kottákat kevert, és egyúttal tesztelte az elképesztően brutális meyer hangfalrendszer teljesítőképességét. a hangzásról legyen elég annyi, hogy effektíve nem tudtam telefonálni sehol az épületben, sms-párbajt kellett vívnom, mire rátaláltam a n-re, és a többi ismerősre. :)

a tömeget jobbára kiforratlan (zenei) ízléssel rendelkező fiatalok, divatarcok alkották, az átlagéletkor alig lehetett több 25 évnél. jelentem, kellemesen csalódtam, kiváló közönséget alkottunk, akik tényleg egy borzalmasan nagyot akartak bulizni. sehol nem volt cigit pöfékelő, sörrel kardozó díszpéldány, ami őszintén meglepett.

a dj 11 körül lepattant, a hangosítást megzabolázták, a technikusok pedig a mi tombolásunk közepette végeztek egy utolsó tereprendezést.

fél 12-kor hirtelen fény le/hang le, amire a közönség (köztük én is) euforikus kiabálással válaszolt. a srácok a legnagyobb lelki nyugalommal begyalogoltak, integettek egyet, kodish leült a dob mögé, gareth, perry felvették a gitárt, rob, paul beálltak a pultokhoz, ben mikrofont ragadott, összenéztek, majd nyomtak 100 perc vegytiszta "meghalást".

nagyon szerettem a hold your colour frissességét, újszerűségét, változatosságát, és részben igazat adok azoknak, akik az in silicót visszalépésnek érzik. a hyc után kísérletezgethettek volna tovább, de ők ezzel szemben megragadták a lemez leghúzósabb elemeit, és kijelölték a haladási irányt. a dnb-elektronica-rock fúziójával létrejött follow-up azonban csak első pillantásra könnyen megfogható. aki mélyebbre ás, észreveheti, hogy a rockzene egészen komoly spektruma képviselteti magát a glamtől a psychedelikán át egészen a funk rockig. az irányzatok jelenléte kellően implicit, többnyire összeragadnak a techno beatekkel és a karcoló dobbasszus alappal. az is kimunkáltsága ellenére mégis unalmasabbnak hat, mivel kisebb zenei palettán ugrál, de összességében ettől még remek korong marad. a koncert győzött meg arról, mennyire igazam van: a hangszerek, és a mögötte álló/ülő kiváló zenészek minden dalt szó szerint életre keltettek és unikummá varázsoltak. két lemezük alapanyagából a leghatásosabb dalokat csokorba fűzve ütős setlist született: a showdowntól a granite-ig nem volt megállás.

az intro futamaira azonnal robbant a közönség, de nem alakult ki sem prés sem vad lökdösődés, mint amit a prodigy ölésein megszoktam. mindenki csak addig őrült meg, amíg nagyon nem ugrott/rohant/vágódott a másikba, de addig teljesen (ahogy én is :). a súlyos jammelés simán működött volna egy metálkoncerten is, de ekkor kodish magához ragadta a kezdeményezést: rohamtempóra gyorsította a püfölést, hogy a showdown leigázhasson minket. a hangosítás derekasan állta a próbát, végig tiszta, de irgalmatlanul erős maradt. az elektromos beatek átszaggatták a lábdob/basszusgitár dübörgését, hogy mindenki együtt "énekelhesse" őket. hivatalos olvasatban ben ugyan mc, de koncerten sokkal inkább frontember: amellett, hogy végigzúzta/ugrálta a giget, akkora show-t hergelt ki belőlünk is, hogy öröm volt nézni. az első adandó alkalommal elnézést kért a szigetes fiaskóért, budapestet kiabált (tudta hol van, piros pont), és használhatatlanná tette a hangszálainkat.

a fasten your seatbelt élőben fele annyit sem finomkodik, mint a korongon: a húrosok gondoskodtak a karcolásról, kodish a száguldó ütemről, mi pedig a dallam üvöltéséről. nem mertem elhinni, hogy a voodoo people a setlist része, ezért először itt hagyta el az ajkam az "atyaúristen" kifejezés, amit később néhányszor azért meg kellett ismételnem. mit mondhatnék: az eredetit kétszer sikerült át(inkább túl)élnem, de ez valami egészen újszerű élmény volt. a dal klasszikus, a feldolgozás pedig hihetetlenül dögös. életem egyik legjobb tribute-je, nem kérdés.
a mutinynek hála rob a szintetizátort gitárra cserélve beállt vokálozni, így a trióvá duzzadt húros szekció glam rockos pattogása gond nélkül a padlóba vágott mindenkit. a kedvenc dalom, a girl in fire lassú, akusztikus gitáros szólamai eleinte minimális pihenőt engedélyeztek, hogy aztán kitáncolhassuk magunkat a belendülő tempóra.

az est egyik csúcspontját a propane nightmares jelentette, amit még a kerrang! (metálos szaklap) is jelölt az év legjobb dala címére. egy emberként dúdoltuk a fúvós kezdést, majd a dalszöveget, a beinduló dobnál mindenkiben tízszereződött az adrenalintermelés, a vezérmotívum megjelenésél pedig már nem volt kérdés, hogy a közönségből hány ember fog egyszerre elszakadni a talajtól (mindenki :).

a funkos the other side-ban a torzított (daft punkot idéző) vokált zseniális gitár- és basszusgitárszólamok egészítették ki. nem véletlenül választották ezt a dalt az is 3. kislemezének. a jellegben és felépítésben is hasonló hyc-duót (blood sugar/slam) szinte összeragasztották, hogy az eltalált beatek és erőteljes riffek vállvetve intézhessenek támadást a hallgatóság ellen. a sorba tökéletesen illeszkedő granite volt a záródal. egyszerre foglalta össze, ismételte meg és fokozta mindazt a vérprofizmust, fehérizzásig fűtött hangulatot, amit a zenekar megállás nélkül művelt. annyira szétcsapták a közönséget, hogy alig tudtunk ráadásért kiabálni.

encore gyanánt a hold your coulourt játszották, ami annyira jó, hogy már nem is írom le, mennyire. a kiégő szólamok után a zenekar tagjai összeölelkezve megköszönték a részvételt, mi pedig visszazuhantunk a padlóra.

sokak szerint a pendulum trendkövető, zenéjük divatot teremt, ami miatt szükségszerűen bukni fognak, ha nem újulnak meg, nem keresnek új muzikális utakat. nos, ha a halhatatlanság nem is jön össze, most egyértelműen a csúcson vannak, szenzációs giget nyomtak, mi pedig n-nel fantasztikusan éreztük magunkat. akik kimaradtak, sajnálhatják, mert én mindig mosolyogva fogok emlékezni erre az estére.

a képek forrása: pulzar