Johnny Depp és Angelina Jolie az ANTHONY ZIMMER remake-jében. A trailer alapján megőrizték a francia változat könnyedségét és ami még nagy pozitívum, hogy akció ugyan lesz benne, de szemlátomást nem nyomja el a sztorit. A többi majd kiderül...
Kell egy nap együttlét... Eleinte úgy éreztem magam, mint akit lefokoztak: napijegyes lettem, vasárnapi szigetelő (a szó szoros és átvitt értelmében értve), mondhatni kívülálló. Ráadásul még az A38-as sátrat is sikerült összekevernem a Headbangers Balléval. Szégyen. De erről majd később. A továbbiakban csapongó beszámolót olvashattok...
Íme a program. Az már hetekkel ezelőtt is biztosnak tűnt, hogy hosszú idő után most először nem lesz heti jegyem, arra viszont nem gondoltam volna, hogy nagy valószínűség szerint csak egy napra nézek ki - azon a napon viszont szét kell(ene) szakadni. Muse és Fear Factory (és Yeasayer) egyszerre. Sőt, Monster Magnet és Kasabian egyszerre...
A lenti felsorolás alapján hetijegyet idén még nem biztos, hogy veszünk, de lesz egy-két OMG-név (vastagítom őket), az biztos:
MUSE * IRON MAIDEN * FAITHLESS * THE HIVES * GORILLAZ SOUND SYSTEM * DANKO JONES * THE TOY DOLLS * SKA-P * GENTLEMAN * BAD RELIGION * KASABIAN * THE CRIBS * PAPA ROACH * GWAR * THE SPECIALS * BILLY TALENT * ENTER SHIKARI * INFECTED MUSHROOM * SUBSONICA * LYAPIS TRUBETSKOY * K.I.Z. * SKINDRED * ILL NIÑO * THE 69 EYES * PARADISE LOST * CHILDREN OF BODOM * MONSTER MAGNET
Hamarosan ismét fordítani kell egyet a naptáron, szóval eljött a toplisták ideje. Elsőként a zenére fókuszálok, mivel nem hinném, hogy az elkövetkező néhány napban a milliomodik Last Christmas és New Years Eve újrajátszás közepette érhet bármilyen friss élmény. A zenei forradalom idén jobbára elmaradt - talán csak a dubstep rezgett közelebb hozzám -, korábbi kedvenceim megbízhatóan szállították a szívemnek/fülemnek kedves dallamokat: egyedül az Extrawelt szorult kispadra, melynek sürgősen szüksége lenne egy "himnusz"-ra. Ezzel az intro letudva, jöhet a csapatás, íme a 2009-es év tíz legjobb száma:
A comment:comon szembesültünk ezzel az egészen megdöbbentő videóval, melyben a Muse egy olasz tévéműsorban lép fel, de nem akárhogy. Szerintem puska nélkül sem lesz nehéz megfejteni, hogy mi a difi.
Szeptember 14-én kerül a boltok polcaira a Muse eddigi legambiciózusabb lemeze, a The Resistance. Az album 11 tracket fog tartalmazni, ezekből az utolsó három egyetlen 15 perces kompozíciót fog alkotni, mely az Exogenesis Symphony névre hallgat, és a beszámolók alapján legvadabb álmainkat is felülmúlja majd. Erről egyelőre nem tudok nyilatkozni, de két másik dal már hallható: a múlt hónapban netre került United States of Eurasia/Collateral Damage félig Chopin, félig Queen - eklektikus, a klasszikus gyökerek előtt tisztelettel adózó nuprog etűd. A ma délután felfedett első single, az Uprising pedig igazi diszkósláger, a szinti hangszínek egyszerre simogatják és piszkálják az ember fülét, Bellamy hangja csupa energia, a basszustéma pedig iszonyú feszes - azt hiszem, erre mondják, hogy killer groove.
P.S.: ha a kész album mégis csalódást okozna, vele egy napon érkezik az új Porcupine Tree is, Steven Wilson nem hibázhat.
tudományos terminusz technikuszt adott cím gyanánt a muse második hivatalos live albumának: a HAARP (azaz high-frequency active auroral research program) egy tudományos program, amely az ionoszférával foglalkozik. az utóbbi hetekben több látogatót kaphattak nagyhangú tinédzserekből és tarisznyarákokból, mint létezésük óta összesen. de én értem a cselt: a muse arra utal, hogy a 2007. nyarán, a wembley-ben prezentált duplakoncert az űrbe repítette a hallgatóságot. ez valószínűleg így is volt, a nálunk adott performanszon megjelent 3000+ embernek is beleadtak apait-anyait, többet nem is jönnek, az biztos.
időközben elég rendesen rákattantam a bandára (de a szövegeket még mindig nem értem :), szóval ez a koncertanyag (best of válogatás itt-ott beiktatott dzsemmeléssel) is sokkal jobban fekszik, mint anno maga a koncert. szóval elég nagy az esély rá, hogy a dvd beérkezését követő hetekben zsével dagadtra headbangeljük a nyakunkat.
a muse (botrányos koncertbeszámoló itt) egyik legjobb számához a földkerekség egyik legjobb dj/producere gyártott kitűnő remixet. éljen, éljen. egy a gond: az istenek se akar megjelenni. ezt a szeletet a d.ramirez essential mixből nyúltam:
matthew bellamy thom yorke-ot majmolja - frizurában is -, énekhangja néha nem több, mint keserű vinnyogás,
a dob személytelen, ugyanakkor a billentyűkön és a húrokon fel-alá rohangásznak és hármasával veszik az oktávokat,
a sportaréna jó kétharmada le volt zárva, hogy tömegnek tűnjön az a kb. 4.000 ember,
itt is voltak élményromboló német turisták,
a hangosításban sokszor elveszett a basszgitár, a visszatapsra meg az énekhang,
a koncert közepén előadott tingli-tangli sanzon lazán kettétörte a show-t,
a plug in baby alatt szétküldött megalufik közül egyik se jött a közelembe :(
a veszett bohóckodással kísért klimpírozás a "fényzongorán" néha megmosolyogtatott,
egész jó volt ez a muse-koncert. a sors iróniája, hogy a számokat összekötő zúzdák voltak a legélvezetesebbek. néhány eltévedt véglényt leszámítva meglepően szofisztikált volt a közönség. értelmiségi rock, hm? egy kis ízelítő:
starlight
hysteria
map of problematique
knights of cydonia
Az oldalon található tartalmak kizárólag 18 éven felülieknek ajánlottak. A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget.