A MDSLKTR új klipjében mintha Lisbeth Salander babázna, mielőtt átmegy színes rajznyalábokkal körbetekert CGI-figurává. Magyarán a nóta jobb, mint a hozzátartozó klip. (A Modeselektor augusztus 10-én lép fel a Szigeten.)

Nem, ez még mindig nem azok az igazán nagy nevek, melyeket az ember akciós lánya egy jubiláló Szigettől elvárna. Persze, a Modeselektornak és a Lambnek örülök, nem is kicsit, ám az, hogy "Breaking: The Killers zárja a Nagyszínpadot" mióta "breaking"? Hányszor voltak már itt? Mikor voltak utoljára jók? Ugyan már...

Otto és a Mdslktr legújabb közös majomkodásához jól illeszkedő videoklip készült.

No, erre a Modeselektor valóban büszke lehet (még akkor is, ha ez nem is saját termés).

Hamarosan ismét fordítani kell egyet a naptáron, szóval eljött a toplisták ideje. Elsőként a zenére fókuszálok, mivel nem hinném, hogy az elkövetkező néhány napban a milliomodik Last Christmas és New Years Eve újrajátszás közepette érhet bármilyen friss élmény. A zenei forradalom idén jobbára elmaradt - talán csak a dubstep rezgett közelebb hozzám -, korábbi kedvenceim megbízhatóan szállították a szívemnek/fülemnek kedves dallamokat: egyedül az Extrawelt szorult kispadra, melynek sürgősen szüksége lenne egy "himnusz"-ra. Ezzel az intro letudva, jöhet a csapatás, íme a 2009-es év tíz legjobb száma:

Most, hogy az Apparattal közös Moderat projekt a végéhez közeledik, a Modeselektor germán kettőse is ráfeküdt saját gyermekükre, itt is van az első új nóta, az ART & CASH, melyhez pfadfinderei hozott tető alá egy meglehetősen beteg klipet.

A nyárvégi átmeneti letargia idén is elérte szerkesztőségünket, az elmúlt hetekben meg is kaptuk a magunkét a mulasztásokért és a visszaesett aktivitásért, és ez az írás is jócskán vesztett már aktualitásából, de egy még jelentősebb hiányra is emlékeztet: nem esett még szó a blogon az év egyik legjobb lemezéről, az Apparat és a Modeselektor együttműködéséből megszületett Moderatról, pedig ez az album adta meg a végső lökést, hogy elkísérjem samlowry kollégát arra a prágai gigre, ahol a német trió vezette fel a Radioheadet.

Persze az is közrejátszott, hogy pár évvel ezelőtt szégyenszemre kihagytam Thom Yorke-ék szigetes fellépését, úgyhogy a saját kis bucket listemen még ott díszelgett az első nevek között a Radiohead, és „ki tudja, hány évem van még hátra” alapon tanácsos volt nekivágni az útnak. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha már most leírom: jó döntés volt.

Hogy enyhítsem a péntek 13. okozta esetleges parát, megosztok veletek néhány kellemes hangzású, még meleg elektronikus muzsikát, amitől tuti, hogy mosolyra húzódik a szátok (vagy még jobban befelhősödik a homlokotok, hozzáállástól függően). Enjoy!

Trifonic - Parks on Fire

A Trifonic valahol a Plaid, a Boards of Canada, a Massive Attack és a The Cure határmezsgyéjén mozog, tehát a zenéktől túl sok vidámságra ne számíts, de annál több mélységre. Az album ingyen letölthető a formáció oldalán (érdemes), ugyanakkor adományozni is lehet pár dollárt, ami - válság ide vagy oda - szintén ildomos.  

Telefon Tel Aviv - The Birds

Január végén jelent meg az amerikai TTA harmadik albuma (Immolate Yourself), melynek szomorú apropója, hogy a kéttagú zenekar egyik fele két nappal a megjelenést követően elhalálozott. Legyen a nyitó szám, a The Birds az ő hattyúdala.

Moderat - Rusty Nails

A Modeselektor és az Apparat közös gyermeke a Moderat (geddit?!), amely eleddig csak egy EP-t dobott ki jó néhány éve, ám most közös albumon dolgoznak, amely április végén elvileg már meg is jelenik. Borítékoljam neki a 10 pontot?

Gui Boratto - No Turning Back

Valószínűleg Gui Borrato új albuma (Take My Breath Away) is ott lesz az idei év legjobbjai között, pedig túl sok újdonsággal egyik muzsika sem szolgál, mégis olyan, mintha kéz a kézben sétálna veled a nagy megnyugvás mezején. Hogy oda ne rohanjak azonnal.

Plaid - Host

Sokadszori hallgatásra azt kell mondanom, hogy a második Arias/Plaid közös project a Tekkon Kinkreet után meglehetősen középszerű, de a Host című varázzsal azóta sem tudok betelni. (Vicces "klip", tudom, de csak ezt találtam.)

úgy indult, hogy én is visszapörgetem az agyamban 2008-at, és néhány mondattal kíséretében felsorolom a legemlékezetesebb koncertjeit. 10 tagú listám azután szép lassan akkorára duzzadt, hogy alig bírja el a monitor.
jó év volt az idei, sokfelé jártam, sok kedvencemet hallottam, de volt néhány kihagyott fellépő, amit azóta is bánok. nick cave-re nincs mentségem, a monster magnet fizikailag nem fért már bele abba a hétbe, a melvins és a squarepusher másokkal ütközött, a down fellépését pedig maguk a szervezők szúrták el. pedig a new orleans-i formáció a világ legjobb groove/sludge metált játszó csapata, akik csak akkor lépnek fel, illetve adnak ki lemezt amikor nekik jól esik. 20 év alatt eddig 3 alkalommal esett nekik jól.
de elég a kesergésből, nézzük a listát!

jó tanács: ne olvassátok el egyszerre az egészet, mert meg fog ártani.

Idén kevesebb koncerten voltam, mint tavaly - és ez a tendencia jövőre valószínűleg folytatódik. Persze én is öregszem, viszont amíg az érdekesebb előadók - teljesen érthető okokból - elkerülik hazánkat, addig ne is várja tőlem a jónép, hogy optimistán módon szemléljem a jelent s jövőt. Szóval tizes lista nem lesz, csak egy ötös. Íme:

5. Plaid @ A38, Budapest, 08-04-05

A beígért szerzői album idén már nem fog megjelenni (ellenben a napokban kijött egy újabb filmzene Michael Arias új mozijához), pedig a fellépésen túlnyomórészt arról pörgettek a srácok. Az összeállításnak nem nagyon volt íve, a vizuál soványka volt, de a zenék önmagukban olyan szigeteket alkottak, melyekre simán elvonulnék pár napra. Beszámoló.

4. Extrawelt @ Merlin, Budapest, 08-11-22

Ugyan az új LP bennem nem hagyott mély nyomot, nagy marhaság lett volna kihagyni a germán duó harmadik magyarországi fellépését. Későn kezdtek (éljen a szintén aznapra szervezett Squarepusher, melyről kb. 20 ember jött át), a Merlin dugig volt kontár vagy éppenséggel aggresszív arcokkal és mégis, amint rákezdtek, minden nyűgömet feledtem, szóval ha valamiért a pokolra jutnék, azt szeretném, ha az EW játszana, s akkor féllábon kibírnám az öökkévalóságot.

3. dEUS @ Arena, Bécs, 08-10-07

Az Arena nevével ellentétben egy leharcolt kis barlang, hangulatában a szegény, megboldogult Kultiplexe emlékeztet. A dEUS-ban viszont nincs semmi lezüllött: zenéjük frisebb és egészségesebb, mint valaha, s lehet, hogy egy-két riff a hangosítás miatt nem volt olyan átütő, mégis újabb és újabb érzelmekkel ajándékoztak meg. Beszámoló.

2. Massive Attack @ Balaton Sound, Zamárdi, 08-07-10

A felemás idei Balaton Sound talán egyetlen fénypontja, ami viszont erőteljesen ragyog emlékezetemben, pedig némileg illuminált állapotban veselkedtem neki a brit banda sokadik magyar fellépésének. A zenék egyszerre voltak kijózanítók és részegítők, andalítók és energikusak A Massive Attack hihetetlenül profi banda, s hiába vannak ott a köztudatban, ha belebotlasz egy-egy számukba az mindig valami felfedezéssel jár. Most gondolj bele, milyen mindez 110 percen át. Beszámoló.

1. Modeselektor @ Sziget, Budapest, 08-08-14

Nem csupán az év, de életem egyik legjobbját köszönhetem a Modeselektor szigetes bulijának. Szerintem ezzel az a kb. ezer ember is így van, aki ideiglenesen összenőtt masszaként ugrálta végig a bő egy órás örömkoncertet. Modeselektort ide, minden évben, minden hónapban, minden nap. Beszámoló (valahol középtájon).

Futottak még:

• Coldplay @ Papp lászló Sportaréna, Budapest, 08-09-23
• Kaiser Chiefs @ Sziget, Budapest, 08-08-14
• SlipKnoT @ Wiener Stadthalle, Bécs, 08-11-28
• Messugah @ Sziget, Budapest, 08-08-16
• Apparat @ Mokka Cuka, Budapest,

És az év csalódása: Cypress Hill @ Volt, Sopron, 08-07-03

ötletem sincs. :)

sokakban még ott visszhangzik az idei sziget legjobb koncertjének^tm taktusai. nekik szeretnék kedvezni a modeselektor talán legjobb stúdiómixével, amelyben bejárják valamennyi kedvelt műfajukat a glitchtől a technón át egészen az idm-ig. lazítsd el a nyakizmokat, aztán hajrá!

>> download

tracklist:

01. the dark side of the sun
02. 2000000>
03. weed wid da macka (ft. ninjaman)
04. godspeed
05. skip divided (remix for thom yorke)
06. black block
07. bmi
08. the white flash (ft. thom yorke)
09. ???
10. blazin' (remix for chislain poirier)
11. edgar

...helyett inkább csak schlagwortosan, ahogy azt a hosszában és - nem csupán ezáltal, de - jelentőségében is megkurtított sziget megérdemli. azt az 50 éves forma figurát kellene megkérdezni, hogy vélekedik a tizenhatodikról, aki szemlátomást a kezdetektől fogva jelen van, ugyanis vállig ér rajta a karszalag és nem elképzelhetetlen, hogy még a farkán is azt hord. én csak az elmúlt 5 év alapján mondhatom meg a tutit, előtte ugyanis túl messze, túl drága és túlságosan érdektelen (csak a teknó, semmi más) volt az egész, hogy rendszeres látogatója legyek. nos, az utóbbi évek rendszeressége a jövőben lehet, hogy ismét el fog maradni.

miben is áll a változás és a szigetelési kedv csökkenése? a közönséggel abszolúte nincs semmi baj: minden olyan náció, rassz és kaszt kipipálható, amely tíz-tizenöt évvel ezelőtt is, csupán punkokból van kevesebb, habár a tarélynapot (péntek) skipeltem, így ez a megfigyelés igazán nem mérvadó. viszont a kurtítás odatesz a fílingnek, hisz amit a harmadik napon megszoksz (az első kettőn mindig minden túl koszos, túl zajos, meg túlzásba van víve - gondolok itt a felelőtlen tivornyára, amiből másnap szarkedv lesz :), attól az ötödiken függővé válsz, s mikor a hetedik után vége az egésznek, az biza fáj. nettó négy nap után, most nem fáj.

legalábbis nem annyira, mint új péterék tavalyi ígérete hazugsága, hogy nem lesz drágább (de az lett), ellenben sűrűbb (épp ellenkezőleg), színvonalasabb (még több egyszámos csodát a nagyszínpadra!) és profibb (hallotta valaki a nagyszínpad hangosítását?!) lesz. majdnem ennyire fájt, hogy a szigetről kivonták az életmentő túrórudi automatákat. ( :) )

1. nap

szoktasd magad a gondolathoz: sziget, zaj, tömeg (ma még nem annyira jellemző), egészségtelen, de kriminálisan finom kaják. és koncertek. nos, ez utóbbi sem annyira jellemző: alanis morissette-be csak beleszagolok. ha most pletykalap lennék, kitárgyalnám, hogy a derekasan meghízott, arcát sörénye mögé rejtő hölgy vajh mindig is kisebbségi komplexusban szenvedhetett vagy csak mostanában feszeng kezeit tördelve, majd egészen sajátos (mint egy orángután visszafelé) táncmozdulatokat lejtve. de mivel nem vagyok pletykalap, így midnezt csak megemlítem. :) kisebb koromban fasza alter csajnak tartottam. hát nem ironikus? amúgy a hangja még mindig klappol, néha meglepően zúz, amúgy tingli-tangli, nem fog meg.

+ mókázás a csónakházban (az egyetlen hely a szigeten, ahol heineken sör kapható), brutálisan sok kajával (balaton grill) és a fent említett holland nedü hatványozott fogyasztásával. roló.

2. nap

a legjobban várt nap. bár a wan2 megszólta a kaiser chiefset, amiért túl sok a nananana szerű marhaság a számaikban, de pont ez a lényeg: elég egyszer meghallgatnod egy kc nótát, s máris büszkén danolászhatod a refrént, mint mr. bean abban a bizonyos szkeccsben. ricky wilsonék gépe egy órája érkezett, ennek ellenére 3 perc alatt annyira felspannolódnak - a közönséggel együtt -, így aztán örömmel nanananázol, s a dolgot egy pillanatig sem érzed cikinek. wilson persze mászik, ugrál, tízel, ahogy az egy jó frontembertől elvárható, s különösen szimpatikus, hogy mindezt úgy teszi, mintha még mindig egy leedsi kocsmában örjöngene maréknyi hallgató előtt. bő egy óra zúzás konstans vigyorral kísérve.

ez után jay kay nem rúghat labdába, bármennyire jól megfér minden egyébbel az iPodomon. jamiroquai helyett inkább melegítek, habár végül beleszagolok. decens, de teljesen színtelen koncertdarabot látok, két szám között hosszú csöndekkel.

irány az a38! mire odaérek, a modeselektor két tagja már elmélyülten építi a szisztémát. előttük csak néhány ember lézeng, a többségük valszeg nem is tudja, hogy nem a technikusok drótoznak odafent. simán lecövekelek 3 méterre a színpadtól és fejemet vakargatva nézek körbe, hogy ebből biza családias hangulatú dolog lesz. remélem, ez nem veszi kedvüket. gernot és sebastian számomra ismeretlen, meglehetősen szürke nótával indít... de aztán megtörténik a csoda: 4 perc után átkapcsolnak a black blockra, s onnantól kezdve nincs megállás. a sátor pedig pillanatok alatt megtelik: a pofátlanul egyszerű ritmusok és dallamok a techno bölcsőjéből jönnek, de annyira bátrak és erőteljesek, hogy simán felzabálják a zsánert, és mindenkit megvezető, beindító, megmozgató, stílusokon felülkerekedő ZENÉ-vé avanzsálnak. mintha soha nem is létezett volna a "te milyen zenét szeretsz" kérdés. ezt mindenki szereti. kb. 1000 ember ugrálja végig a mdslktr 70 percét, de nem mint robotok, inkább egy nagy-nagy szív, ami ritmusra dobog. és leszarjuk, hogy 80 fok van odabenn, hogy másodpercek alatt csuromvizesre töcskölődünk és néhányadmagammal örömmel vetjük bele magunkat a kill bill vol.4 esetében kötelező pezsgőfürdőbe. és ahogy elnézem, a germán duó is baromi jól érzi magát: zászlót lengetnek, felfújnak egy nagy mdslktr figurát, s közben úgy ökörködnek, ahogy az örömzenészektől elvárható. életem egyik legjobb koncertje.

+ vagyis inkább minusz: a megszáradást követően az élet kiszivárog belőlem, pedig vitalicra kellene menni. el is indulok, be is mászok a nagy party sátorba, de már nem tolerálom sem a meleget, sem a tömeget, s különben is, hajnali egy van, hol marad a barátom, dario? még sehol. akkor irány haza.

3. nap

részemről: cancelled.

4. nap

a már az első napon is gyengélkedő nagyszínpadi hangosítás teljesen felmondja a szolgálatot. serj tankian bámulatos orgánumát elnyelik a tompán püffögő, minden dobütésnél fájdalmasat reccsenő hangládák. rezignált arccal nézem a "show"-t, s sajna csak a számok közötti demagóg és bántóan közhelyes üzenetek ("we are living in a world of lies!" "all is not about the money!") jutnak el tisztán a fülemig. inni kell. a beatles feldolgozás ismerősen cseng, systemet viszont hiába várnánk.

fél tízkor ketté kell szakadni. én az r.e.m. mellett döntök, de nem ragad magával (a maradék hangot már az időközben feltámadt szél is messzire sodorja). jópofa album az accelerate, de szerintem nem kell azért michaeléket szopogatni, amiért 8-10 évnyi kisérletezgetés után végre összeraktak egy normális hanganyagot. fél óra után átvedlek a hammerworldbe (az idei sziget első igazán jó döntése, hogy a sátor a közelbe költözött). a svéd meshuggah állítólag avant-garde metált játszik, szerintem zimplán csak zúznak, de azt intelligens adagokba sűrítve. táncolni nem lehet rá, pogózni viszont bármire lehet, csak néha hülyén veszi ki magát. személy szerint nézek ki a fejemből és az evolúción gondolkodom.

+ csónakház ismét. ty haverja, lapát hülyét csinál magából, belőlem, mindenkiből. a szigeten belefér.

5. nap

búcsú. a zárónapon igazából csak a pendulum érdekelne, szóval kissé morcos leszek, mikor kiderül, hogy elmarad (a cintányérokat szállító kamionjuk karambolozik tótéknál). azért kinézek, de mire kiérek a pro-pain már végzett (ty szerint nem maradtam le semmiről), a moby dick nem érdekel, a tankcsapda meg pláne, szóval csónakházalok, ahol lapát jackassbe illő mutatványokkal (pl. az asztal alatt négy-öt telehugyozott pohárral, tá-dám!) szórakoztat minket. zsével menekülök ziz irányába, de aztán elakadok a nagyszínpadnál.

bár még mindig nem értem a felhajtást a the killers körül - egy kis queen, egy kis 80-as érfelvágós alter, egy kis glam -, de tény, hogy a tavalyi szigetzáró szarakodásért most búsásan kárpótolnak. a számok kommandíroznak fel-alá a tömegen, jól össze vannak rakva, annyi szent, viszont a koncert annyira nem tud lendületbe jönni, hogy ne hagyjam ott háromnegyed óra után.

a justice és tsai számomra az elektronikus zene ideiglenes halálát jelentik, szóval hazamegyek.

just a friendly reminder... ma este 23:00-tól a szigeten, az a38 színpadon az utóbbi évek egyik legeredibb elektronikus formációja, a modeselektor. lesz itt minden: dubstep, idm, electro, sziklából faragott techno és thom yorke (ő csak hangban).

the white flash (feat. thom yorke)

black block

hyper hyper (feat. otto von schirach)
[ne a klipet nézd.]

the dark side of the sun

earth

kill bill vol. 4 (live)

no, lassan ezt az évet is letudhatod, még egy kis halfilé-bejgli-virsli-lencse körzabálda, s máris 2008-at ír a naptár. általában január első napjaiban dobom össze toplistákat, de zsé már annyira nyaggatott, hogy kénytelen voltam összedobni az elsőt (a filmes meg úgysem fogja izgatni :), meg aztán aligha fogok új stuffal szembesülni. igazából olyan durva rövid volt ez az év, hogy tíz hallgatható album alig fért el benne, nem hogy tíz jó, de azért próbáltam disztingválni. következzenek hát az év albumai:

10. stephan bodzin - liebe ist... (herzblut)

overall: marc romboytól mentesen (de azért az ő istápolásában) összedobott 11 kellemesen alapos, szépen szűrt noise-effektekkel teli minimal techno nóta. csak egy kis fűszer kellene hozzá, s megütné az extrawelt szintjét.
best/worst: kerosene/meteor (habár ez sem kifejezetten szörnyű, csak kilóg)

kerosene

9. klaxons - myths of the near future (polydor/geffen/universal)

overall: december 29-én az a simian mobile disco déjéskedik a citadellán (nem mellesleg egy fél orbitallal felvértezve), amelynek egyik tagjának köszönheted a klaxons őrületes sikerét. tömény new rave süvöltés furcsamód fülbe, agyba és gyomorba mászó dalokkal.
best/worst: gravity's rainbow/isle of her

it's not over yet

8. modeselektor - happy birthday (bpitchcontrol)

overall: gernot bronsert és sebastian szary 15 éve zenél együtt, 11 éve modeselektor néven. a hbd második album a valamivel ütősebb hello mom! után olyan közreműködőkkel, mint thom yorke, apparat, ooto von schirach és a maximo park.
best/worst: let your love grow/the wedding toccata theme

black block

7. fanu - daylightless (lightless)

overall: a finn fanu már jó párszor megfontolta, hogy hagyja francba az egészet és értelmesebb dologgal üti el idejét. még jó, hogy nem annyira eltökélt, különben most szegényebb lennék ezzel a két CD-nyi drumfunk gyönyörűséggel.
best/worst: from afterlife she speaks (habár a hagakure szamuráj-filozófiája is büntet)/snow people

from afterlife she speaks

6. radiohead - in rainbows (xl)

overall: no, te mennyit fizettél a radiohead legújabb albumáért? törredelmesen bevallom, én nem sokat, pedig többet érdemelt volna. thom yorke bebizonyította, hogy nem csupán szóló projectjének tartogat kiváló számokat - a rádiófejek nem nagyon tudnak hibázni.
best/worst: all i need/nude

all i need

5. interpol - our love to admire (capitol/parlophone)

overall: paul banks énekes hangja a 80-as évek markáns hangsúlyait hordozza magában, amúgy az interpol letisztult punk/pop mellett zenei kalandokat is bevállal, szóval patrick batemannél nem biztos, hogy sikert aratnának. nem úgy nálam. :)
best/worst: the heinrich maneuver/the scale

no i in threesome

4. klute - the emperor's new clothes (commercial suicide)

overall: már a nyitónótánál éreztem, hogy a londoni klute harmadik sorlemeze speciális lesz. két cd-re szétkartotékozott zenék, két külön hangzásvilág: a második korongon lévő minimal annyira nem vehető komolyan - ennek a zsánernek vannak tehetségesebb mívelői -, viszont az első lemezen szinte csak hibátlan zenéket találhatsz valahol az atmoszférikus drumfunk, a klasszikus techstep és a liquid között. közelít a zseniálishoz.
best/worst: hell hath no fury/túlképpen a második lemezen elés sok marhaság van

never, never

3. john powell - the bourne ultimatum (decca)

overall: powell tulajdonképpen másodszor remixeli mesterművét, de egyre jobb és jobb lesz, pedig túlzottan nem is hangszereli át, az új motívumokat se túlozza el, egyszerűen csak mesterien boncolja ezt a zenei világot, amire mi sem jobb példa, mint a több mint tízperces waterloo.
best/worst: tangiers/thinking of marie

tangiers

2. plaid - tekkon kinkreet (sony/aniplex)

overall: mekkora ötlet! a világ legjobb zenekara végre teljes filmzenét szerzett, méghozzá egy animéhez! what's not to like? maga a film ugyan meglehetősen felejthető (grave of the fireflies a mesevilágban), viszont a plaid brit kettőse ismét csodálatos dallamokat szőtt valahol ott, a varázshegyen túl.
best/worst: this city&white's dream/butterfly

white's dream

1. apparat - walls (shitkatapult)

overall: gyönyörű, felemelő, szomorú, szívmelengető és még ezeregy emelkedett jelző. a berlini sascha ring, alias apparat összerakta az év legfontosabb muzsikáit, s van egy olyan érzésem, hogy ehhez különösebben meg sem kellett erőltetnie magát. a warp házatájáról származó IDM-et, ambientet, electrót házasít akusztikus hangszerekkel és határozott, mégis lágy énekhangokkal (pl. raz ohara). hallani kell.
best/worst: you don't know me/like porcelain

useless information

Nagy várakozásokkal ültem neki a a Modeselektor új albumának. Bár még csak a második nagylemeznél tart a Gernot Bronsert és Sebastian Szary nevével fémjelzett duó (az első a Hello Mom! volt 2005-ben), 17 éve készítenek együtt zenéket... és nagyon jól csinálják.

Stílusra hasonló lemezzel állunk szemben, mint volt az előző albumuk: a számok ugyan az elektronikus zene kereteit nem lépik át, de azon belül hatalmas a szórás. Fuzionál a grime, a berlini techno, a hip hop, a glitch és a BPitch labelre jellemző elektronika, megfejelve némi vásári zenével, rave-vel és neuro breakkel. Jelzővel illetni az egész katyvaszt nem igen lehetne, de tökéletesen működik.

És ez itt a lényeg: egy hete folyamatosan a lejátszómban forog, és rendszeresen megtörtént, hogy egy szám órákra repeate-en maradt... ez pedig engem korántsem zavart. A számok színvonala ugyan változik (ez egy 70+perces albumnál azért nem annyira meglepő), de nagyon sok zseniális szerzemény mellett egy közepesen jól sikerült is már gyengébbnek hat. Különösen remek szerzeményből pedig van sok: az electro/idm keverék Godspeed és Edgar, a raggával megfejelt Let Your Love Grow (Apparatos közreműködéssel és Paul St Hilaire vokáljával), a korai techno évekre emlékeztető B.M.I. (dallamra és felépítésre Sven Väth Accident in Paradise albuma volt hasonló), a technoid Sucker Pin és Black Block, a rave gyökerű Hyper Hyper (a Scooter azonos című darabjának remixe Otto von Schirach vokáljával) és First Rebirth, a The Dark Side of The Sun grime szörny, valamint a Thom Yorke (igen, a Radiohead énekese) vokáljával ellátott neurotikus The White Flash.

Szóval az album remek, ha szereted az elektronikus zene bármelyik ágát, egy próbát mindenképpen érdemes vele tenni. Csak ajánlani tudom.

black block

sok szempontból büszkék lehetünk a sziget fesztre. évente több százezer ember fordul meg rajta, bejárata van vagy kettő és fél, hömpölyög a nép, s mégse érzed úgy, hogy ide a büdös életben nem fogsz bejutni. ezzel szemben ott van a wieseni UAF, amely szintén nem először kerül megrendezésre, a nép csak módjával özönlik (ránézéses tipp: 3-4e ember), s mégis úgy érzed, hogy ide a büdös életbe nem fogsz bejutni.

a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy ez menyire kijózanító. először is ha nincs elővételes jegyed, akkor be kell szerezned egyet az egyetlen működő kasszánál, ahol nincs sor, csupán a szélrózsa minden irányából tülekedő tömeg. aztán ha a megfelelő népírtást követően megszerezted a jegyed, akkor ugyanezt végig kell csinálnod annál a bódénál is, ahol a jegyedet karszalagra váltják: ezt egy trió csinálja (az egyik beváltja, a másik rád húzza, a harmadik meg rögzíti) maximum 3 fő/perc átlagtempóval.

mire ezt végigcsinálja, nincs az az alkoholmenyiség, ami az ezt-nem-hiszem-el röhögéstől vegyes dühtől, prodigy-koncert első három sorát meghazudtoló pogótól és az osztrák kuruttyolástól ki ne párologna belőled.

friction + sp:mc

aztán ha ez megvolt (erőnléttől függően 30-60 perc alatt végezhetsz is), beléphetsz a rendezvény területére, amiről az első benyomás az, hogy "bazze, de kicsi". alapvetően két helyszín működik: egy félig nyitott hodály van berendezve drumandbass sztédzsnek, amely kb. harmad akkora mint a techno sátor, ahol viszont kb. fele annyi ember lézeng, mint az előbbi helyszínen. tehát a dnb színpadnál mozdulni sem lehet, a techno sátor területén pedig akár rohangászhatsz is (némi középre becsomósodott emberfolyamot leszámítva). 

az étel/ital pultok beosztása is érdekes: az egyiknél csak és kizárólag kaját lehet kapni, a másiknál csak és kizárólag sört, a harmadiknál csak és kizárólag kávét és teát, a negyediknél meg csak és kizárólag alkoholmentes piákat, stb. szóval ha egy isteneset szeretnél étkezni, akkor vagy négy sort végig kell állnod...

azt hiszem, túl öreg vagyok már ahhoz, hogy ilyen logisztikai bosszúságokon egyszerű vállvonással túltegyem magam, főleg, hogy három órát kocsikáztam azért, hogy lakodalmas dnb-t füleljek a hátsó sorból, mert a bejutástól már elég kimerültek voltunk ahhoz, hogy megpróbáljunk előbbre nyomulni a népfalon át. megjegyzem, aki ixelt, az magyar volt.

extrawelt

szóval maradt a techno sátor. még jó. az extrawelt a techno szcéna egyik legizgalmasabb formációja (a fenti oldalon klikk a jukeboxra némi ízelítőért), sajna, a koncertnek csupán az utolsó harmadát sikerült elkapnom (azért a fernweh-re így is sikerült szétdobnom magam). folytonos mix volt kisebb-nagyobb effektezéssel kísérve, élmény volt a fülnek. és ha már itt tartunk: a techno sátor hangosítása első osztályú, néha ugyan kicsit halknak éreztem, de gondolom, ha több szuflát nyomtak volna bele, annak hang- és fejtorzulás lett volna a vége.

ellen allien alatt odakinn lézengtünk, a helyi népszokásokkal ismerkedtünk, figyeltük friction kitűnő mixtechnikáját (a zenéket hagyjuk), s próbáltunk nem bokákolni  a felvizezett sörtől (ára 3+1 euro, az utóbbi a pohárbetét), aztán jöhetett a modeselektor. mikor a berlini duó legutóbb nálunk járt, egyikőjük kéztörése miatt live show helyett djszettet prezentáltak (az viszont jó kétórás volt), ami így is megremegtette a bulinak helyt adó merlin oldalát. a koncertet nem biztos, hogy kibírta volna. a mdslktr nem csinál túl bonyolult zenéket (kivéve, ha glitch hopban utazik, de hát annál alapkövetelmény a "túlkavarás"), de azok olyan intenzitással vannak összerakva, hogy az egyszeri ember kb. három percenként meghal a tánctéren, hogy aztán defibrillálja a legújabb ritmusrobbanás.

hogy ez az élmény megérte-e a 9e ft-os beugrót és az oda- meg visszautat, azt nem firtatnám, mindenesetre annyira kimerítő volt, hogy pendulum ide, james holden oda, szépen elindultunk hazafelé.

a pénteki felhozatal

április 14-én modeselktor LIVE a merlinben. be there or die.