UPGRADE: Már több információ áll rendelkezésre, úgyhogy átalakítottam az ismertetőket, és kiegészítettem a szakértők/fogadóirodák véleményeivel.

"A" filmfesztivál, avagy a filmfesztiválok filmfesztiválja... azaz Cannes. A május 11-én startoló mustra gyönyörűen elegáns plakátját már korábban megcsodálhattuk, és azt is tudtuk, hogy Robert De Niro vezeti majd a zsűrit, miközben a rövidfilmek fölött Michel Gondry, míg az Un Certain Regard szekció felett Emir Kusturica bábáskodik majd.

Időközben a versenyfilmes zsűri többi tagja is lelepleződött: Olivier Assayas rendező - Tiszta), Martina Gusman (színésznő - Carancho), Mahamat-Saleh Haroun (rendező - Egy néma kiáltás), Jude Law (színész), Nansun Shi (producer - Tsui Hark felesége), Uma Thurman (színésznő), Johnnie To (rendező - Adásunkat megszakítjuk), Linn Ullmann (írónő - Ingmar Bergman és Liv Ullmann lánya).

Már minden amerikai filmes szakszervezetnek évek óta megvan a maga akárhányas toplistája, íme a forgatókönyvíróké (WGA) . A 101-es lista természetesen elsősorban az angol nyelvű szkriptekre vonatkozik, de azokon belül is előnyt élveztek az amerikai tollból származók. Ettől függetlenül maximum a helyezéseken lehet kötekedni, a jelenléten nem.

A kattintás után lehet böngészni...

Miután kitombolta(?) magát Hollywoodban, a földkerekség egyik legegyénibb rendezője ismét független & fura produkciókra összpontosít - az egyik ilyen lehet az Ubik, Philip k. Dick egyik legelborultabb, egyben legnagyobbra tartott regényének filmadaptációja. A regényt ismerve a hollywoodi adaptáció mindig is kizárt volt, hisz a halál és élet közötti élet (a fél-élet, vagy ahogy a regényben hívják: a félet), valamint a múlt, a jelen és a jövő összemosásával játszó szürreális krimi túl drága mulatság lenne az álomgyárnak, a Tesco-gazdaságos eszközökkel dolgozó, mégis elképesztően kreatív Gondrynak viszont kézenfekvő projekt lehet, és nagyon remélem, hogy az is lesz, különben valakit lefújok Ubik sprayjel.

> Amerikai mozibevételek, 2011. január 14 - 16.

A Martin Luther King-emléknappal megtoldott hétvégén a ZÖLD DARÁZS című képregény-adaptáció jókor jött jó helyre, így méltó összeggel állt a toplista élére, míg Ron Howard új filmje, A DILEMMA nem igazán találta az összhangot a nézőkkel, komoly dilemmával sújtva forgalmazóját.

Britt Reid, az elkényeztetett milliárdos és Kato, a műszerész harcművész eleinte csak a hecc kedvéért kezd hősködni, aztán mikor magukra irányítják a törvény mindkét oldalának figyelmét, kicsit komolyabban kezdik venni az öntörvényeskedést.

Ahhoz képest, hogy a forrás mennyire közkedvelt, a végeredmény pedig alig nehezebb egy diétás négercsóknál, a Zöld Darázs bizony keményen megjárta a hadak útját, mire - nomen, est omen - zöld utat kapott.

Mintha kissé nagy lenne a tömeg ezen a plakáton (amely klikkre szép nagy formát ölt).

A bemutató közeledtével egyre jobban felcsigáz ez a szokatlan szuperhős-film (Seth Rogen, mint hero? Michel Gondry, mint hollywoodi blockbuster-gyártó? Christoph Waltz, mint főgonosz? na jó, ez utóbbi talán nem olyan váratlan), és a várakozást ez az alhas-rezegtető poénokkal és remek képi megoldásokkal teli trailer csak fokozza.

Breaking the law, breaking the law.

Ha közben nem múlt volna el éjfél, most azt mondanám: "úgy tűnik, ez a cool plakátok napja".

A legtöbb szuperhőssel ellentétben Green Hornet (kb. Zöld Darázs) nem képregény formájában látta meg a napvilágot, hanem egy rádiós program hőseként, hogy később filmekben és különböző sorozatokban is szerepeljen (ez utóbbiakból természetesen a 1966-67 között futott széria a legismertebb, melyben a címszereplő sidekickjét, a harcművészetekben jártas Katót Bruce Lee alakította). Ősi voltából kiindulva a sztori természetesen pofonegyszerű: a címszereplő nappal oknyomozó újságíróként dolgozik, esténként pedig önjelölt igazságosztóként aprítja a rosszakat a már említett Katóval az oldalán.

A 2011. januárjára csúsztatott film (mert ki akarna versenyezni a TRON-nal?) Evan Goldberg és Seth Rogen harmadik közös szkriptje a SUPERBAD és a PINEAPPLE EXPRESS után és tulajdonképpen hasonló jegyeket viselhet magán, mint a fenti két film: szemlátomást az oknyomozó riportert léhűtő (idő)milliomosra cserélték és a kötelező ökörködés mellett a bromancing is sokkal nagyobb hangsúlyt kap.

A trailer szerintem jópofa - kicsit nagyobb hangsúlyt is fektethetne a kvázi vendégszereplőnek tűnő Christoph Waltzra, és egyelőre úgy tűnik, hogy a film nyomokban Michel Gondry-t is tartalmazhat...

Az előzetest az "elolvasom" után találjátok.

Az előző képekhez képest annyi a változás, hogy ezek már hivatalosak. A trailer ma este debütál, s remélhetőleg immáron széles körben is fellövi a filmet a térképre.

És ez azt jelenti, hogy jönnek az első paparazzi fotók: mindjárt kettő is, ráadásul magáról a címszereplőről, akit a rendesen lefogyott Seth Rogen alakít. Tudom, most senkinek nem lett gyorsabb a szívverése, de ha azt mondom, hogy a főgonoszt Christoph Waltz alakítja, a filmet pedig Michel Gondry dirigálja, akkor? Na, na?

Ahogy elnézem, kizárólag a michelgondry.com árulja a Tesco gazdaságos rendezőzseni új klipgyűjteményét, amely kiegészíti a kiváló Director's Label kiadványt, ami úgy is ott pihen minden szépérzékű film- és zenerajongó polcán (ugye?). A tartalmat elnézve ez a gyűjtés is kötelező vétel lesz.

MICHEL GONDRY 2: MORE VIDEOS contains the following videos:

MUSIC VIDEOS:
1.    Michael Andrews ft. Gary Jules "Mad World"
2.    Paul McCartney "Dance Tonight"
3.    Thomas Dolby "Close But No Cigar"
4.    Björk "Declare Independence"
5.    Steriogram "Walkie Talkie Man"
6.    The Willowz "I Wonder"
7.    Beck "Cellphone's Dead"
8.    The White Stripes "The Denial Twist"
9.    Donald Fagen "Snowbound"
10.  Cody ChesnuTT "King of the Game"
11.  Sinead O'Connor "Fire On Babylon"
12.  Queen with Wyclef Jean ft. Pras & Free "Another One Bites the Dust"
13.  Radiohead "Knives Out"
14.  Dick Annegarn "Soleil du Soir"
15.  Sananda Maitreya "She Kissed Me"
16.  Sheryl Crow "A Change Would Do You Good"
17.  The Black Crowes "High Head Blues"
18.  Leafbirds "It Can All Be Taken Away"
19.  The Rolling Stones "Gimme Shelter"
20.  Energy Orchard "How the West Was Won"

Radiohead - Knives Out

MICHEL GONDRY 2: MORE VIDEOS contains the following special features:

BEHIND-THE-SCENES:
1.    Behind-the-Scenes Of The White Stripes "The Denial Twist"
2.    Behind-the-Scenes Of Beck "Cellphone's Dead"
3.    Behind-the-Scenes Of Paul McCartney "Dance Tonight"
4.    Behind-the-Scenes Of Radiohead "Knives Out"
5.    Behind-the-Scenes Of Steriogram "Walkie Talkie Man"
6.    Behind-the-Scenes Of Björk "Declare Independence"

OTHER WORKS:
1.    The Simpsons Parody Of The White Stripes Video
2.    Booker T and The Michel Gondry's
3.    Michel Gondry Solves A RUBIK'S CUBE With His Feet
4.    Michel Gondry Solves A RUBIK'S CUBE With His Nose
5.    Jack Black Beats Michel Gondry WIth His RUBIK'S CUBES
6.    Herve Di Rosa "Viva Di Rosa"
7.    Conan & The Big Head
8.    Paul Gondry's The Willowz "Take A Look Around"
9.    How To Blow Up A Helicopter (Ayako's Story)
10.  Forum Des Images "L' Histoire De L'Univers"

Björk - Declare Independence

minden gyerek volt már auteur. te is, én is, mindnyájan megrendeztük már a saját filmünket, melyet hol fejben, hol rajzlapon, hol játszótéri vaudeville formájában meg is valósítottunk, és természetesen a főszerepet is mi alakítottuk. jómagam "öltöztetős katonákkal" zongoráztam le az indiana jones filmeket, persze az én verzióm mindig sokkal ötletesebb volt, mert a sztori deréktáján megjelentek az emberevő szörnyek, szellemek vagy űrlények (lucas puskázott). aztán felnőttem, a katonákat elajándékoztam (én hülye) és állást vállaltam egy multinacionális információs konglomerátumnál (ez lenne az aeonflux corp.).

michel gondry viszont megmaradt gyermeknek. talán ő az egyetlen olyan filmes, aki nem csupán jó értelemben vett infantilis fantáziáját és ártatlanságát őrizte meg celluloidhalmozás közepette, hanem eszközeit is. s nincs olyan gondry mű, amely végén ne úgy állna fel az ember, hogy mindjárt átrohan a háztartási boltba, mert ismét le akarja forgatni az indiana jones filmeket, ezúttal kartonból és celofánból.

aztán persze győz a felnőtt logika, meg jön a felismerés, hogy bármennyire szeretém, képtelen lennnék úgy varázsolni, ahogy ő, pedig a be kind rewind csupán rutinmunka a rendező életműben: számos jegye újrahasznosított, mint azok a filmek, melyeket két tékás hőse (jack black és mos def) rimékel, miután egyikőjük véletlenül tönkreteszi az összes videokazettát. egy földhözragadt ember azt mondaná: ebay, de ő nem értené a koncepciót.

filmet készíteni, legyen az bármilyen kisköltségvetésű, óriási móka, s ha csak egy olyan nézőt találsz, akinek tetszik a munkád, már simán megérte. kissé negédes, hollywood-közeli befejezése ellenére, de óriási szíve és lelke miatt a be kind rewind bizony simán megéri a pénzét.

Előnyös helyzetbe került a hétvégén a tulajdonképpeni egyetlen új premier: a Vantage Point több, mint 3000 mozit árasztott el a Sony jóvoltából, s három nap alatt majd' 23 millió dollárt termett. Ez az összeg éves szinten az ötödik legjobb start és ígéretes kezdet egy 40 milliós filmnek. Az ütős trailer és a változatos, igényes castingnak tehát meglett a hozama, az egyetlen sötét pont a térképen a gyenge, de még nem végzetes kritikusi fogadtatás: a Rotten Tomatoes 34%-os átlagolására alatt olyan vélekedéseket találunk, hogy "egy 23 perces filmet nyújtanak ki kínzó másfél órásra némi nézőpontos trükközést alkalmazva", írja a Variety munkatársa. A Washington Postban még a rossz színészi játék is felmerült, úgyhogy inkább nem is olvastam tovább. Az IMDb - eddig kevés - szavazóinak ellenben tetszik a produkció, s mivel vérbeli "nemijesztgetős" féle thrillerből nincs túltengés a piacon, egy 65-70 milliót megszavazhatunk az eddig tévéfilmeket jegyző direktor nagyvásznas bemutatkozásának. (magyar cím: Nyolc tanú, hazai bemutató: április 10.)

Azért lett volna még mit néznie az amerikai közönségnek szép számmal, csak épp nem tették. Michel Gondry filmje, a Be Kind, Rewind az talán, amely még megúszta szárazon a dolgot, hiszen a 808 filmszínházból egy ötezres átlagot sikerült kifacsarnia, vagyis 4 millió dollárral landolt a 9. helyen. A New Line Cinema bemutatója a kritikusok kétharmadát megnyerte, s a jelek szerint a nézők is szeretik annyira, hogy e kezdőtőkét megháromszorozza a film.

Larry the Cable Guy második merényletét követte el a hétvégén a filmművészet és a jó ízlés ellen a Witless Protectionnel. Szerencsére a Lionsgate terjesztése messze elmarad a 2005-ös Health Inspectortól, ami amúgy nem okozott túl nagy feltűnést. Az 1333 moziban összerabolt 2,1 millió zöldhasú gyenge átlagot jelent, aminél csak a kritikai (0%) és a nézői (IMDb: 2.3/10) ítéletek a gyérebbek. A Witless Protection most a 13. a listán, de három hét múlva már sehol sem lesz, 5 milliót sem teljesítve. Arányaiban abszolúte hasonlóra tellett csupán a Charlie Bartlett című húzott-halasztott komédiának. Az MGM nem is bízott már filmjében, hiszen alig több, mint 1000 teátrum erejéig volt hajlandó teret biztosíttatni az amúgy nem rossz visszajelzéseket begyűjtő műnek. Az 1,8 millió dolláros nyitás mellett és a 14. helyen azonban már ez sem segít. Végösszegként szintén nem remélhető sokkal több 4 milliónál, s ez a vaskos kudarc a magyar mozibemutatót is krízishelyzetnek tette ki, minden esetre most még úgy áll, hogy (hazai bemutató: május 1.)

Új még az országos palettán az egy hónapja kiválóan szereplő U2 3D koncertmozi. A folyamatos tízezres átlagoknak azonban a masszív moziemelés (40-ről 686-ra) nagyon betett: a péntek és vasárnap között begyűjtött 1,026 millió dollár mögött erőtlen 1500-as átlag bújik meg. Az együttes 1988-ban a Rattle and Hummal szintén nem tudta áttörni a koncertfilm korlátait. Akkor a nyitóhétvégén 2700 dolláros átlag született, s a végösszeg 8,6 millió körül alakult. Most, 20 évvel később talán még ez az összeg sem lesz meg. Fájdalmas ez, de remélhetőleg a fővárosunkban teret hódító 3D-s móka nem slisszan el ezen ígéretes lehetőség felett.

A múltheti bajnok Jumper erősen felez, de eddigi 56 milliója a legkevésbé sem adhat okot a panaszra. A Spiderwick-krónikák sokkal jobban tartja magát, s még sikerült is beelőzie a Fox sci-fijét, vagyis újfent ezüstérmes a héten. A Fool's Gold már biztos nem éri utól a Failure to Launchot sem, pedig meglehet, illett volna neki egy 75 milliós büdzsé mellett.

A jövő héten Will Ferrell lesz a fő attrakció a Semi-Próval, de jön még a Berlinalén nem kimondottan jól fogadott The Other Boleyn Girl és a régóta tologatott Penelope is.

TOP 10, 08/02/22-24 (aktuális hétvége/összesen)
1. Vantage Point ($22.9M/$22.9M
2. The Spiderwick Chronicles ($13.1M/$44.1M)
3. Jumper ($12.7M/$56.3M)
4. Step Up 2 the Streets ($9.6M/$41.2M)
5. Fool's Gold ($6.6M/$52.7M)
6. Definitely, Maybe ($5.2M/$21.8M)
7. Welcome Home Roscoe Jenkins ($4.2M/$35.7M)
8. Juno ($4.2M/$130.4M)
9. Be Kind, Rewind ($4.1M/$4.1M)
10. There Will Be Blood ($2.7M/$35.1M)

a zenei listával ellentétben a filmes top összeállításával egyáltalán nem volt gondom - jó volt az idei filmtermés -, sőt, a tavalyi top 10-zel ellentétben idén top 25-öt állítottam össze, melyben a korábbi szabályok szerint nem csak idén, illetve mostanában készült filmek kapnak helyet, hanem azok is, melyeket hiánypótlás vagy bármi egyéb okból kifolyólag idén láttam először. nos, here we go.

25. the queen (2006)
meglepően humoros, bár kissé összeszedetlen dráma az autoritás és az érzelmek összeférhetetlenségéről. hellen mirren = II. erzsébet királynő. (kritika)

24. la môme (2007)
veszett bakkecskeként ugrál az idősíkok között, s fontos momentumokat hagy ki, mégis nagyhatású film a piaf, nem utolsósorban marion cotillard oscart érdemlő alakításának köszönhetően (kritika)

23. die hard 4.0 (2007)
john mcclane visszatérését nagy örömmel fogadtam, bár egy vaskosabb gonosz és jóval több vér nem ártott volna az amúgy rendkívül szórakoztató oldschool vs. newschool alciófilmnek. (kritika)

22. the simpsons movie (2007)
a jónép valahol többet várt egy 80 percre kinyújtott tévéepizódnál - és nem feltétlenül melegvicceket -, ám a simpson család szélesvászonban is elragadóan őrült. őrülten hétköznapi. (kritika)

21. goya's ghosts (2006)
mint forman legtöbb biográfiája, a goya sem feltétlen a címszereplőről szól: iróniával átitatott mese hatalomról, vallásról és más játékokról.

20. stranger than fiction (2006)
bár a végére némileg kifullad, ez a komédia is azon ritka hollywoodi produkciók közé tartozik, melyeknek van egy jó ötletük. will ferrell visszafogottsága sokaknak okozott kellemes meglepetést - pedig csak a hétköznapi magát adta.

19. blades of glory (2007)
nem úgy, mint a jégtáncosok világában játszódó eszement vígjátékban, amely harsánykodásban és abszurditásban simán elfér az anchormannel elkezdett és a talladega nights-szal folytatott sorba. (kritika)

18. stardust (2007)
egészségesen brit humorral átitatott fantasy/kalandfilm valahol a gyermeteg mese és a jó ízlés határán egyensúlyozva. michelle pfeiffer hatalmas! (kritika)

17. hot fuzz (2006)
a némileg szuperior shaun of the dead után a wright/pegg/frost trió ezúttal a zsarufilmek és a giallók előtt tiszteleg néha oly élesen, hogy hajlamos vagy elfelejteni, hogy egy paródiát nézel. (kritika)

16. atonement (2007)
joe wright életre kelt képeskönyvet fest, ám a merchant-ivory matériát modern ízekkel fűszerezi. tökéletlen, ám megkerülhetetlen könyvadaptáció. (kritika)

15. alexander revisited (2004/2007)
a valamivel rövidebb és sokkal veszélytelenebb director's cut után oliver stone végre megcsinálta azt az alexandert, amire érdemes emlékezni.

14. get carter (1971)
a jóságos michael caine-t látva hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a furcsa fényű tekintet valaha képes volt kíméletlenséget sugallni. igazi no nonsene brit gengszterklasszikus. (kritika)

13. happiness (1998)
nyugtalanító (leginkább azért, mert vicces) film életképtelen emberekről, akik többre vágynak, mint ami megadatott nekik. todd solondz hozza a formáját... (kritika)

12. the life aquatic with steve zissou (2004)
bill murray és wes anderson kreatív házassága mennyben született. anderson filmje abszurd és arisztokratikus, nem lehet vele betelni: csak úgy, mint bill murray ábrázatával. (kritika)

11. payback: straight up - the director's cut (2006)
a mondvacsinált rendezői változatok korában végre egy film, amely tényleg átértelmezi, mi több: a 70-es évek keménységét idéző, kitűnő filmet farag egy közepes vanity projectből.

10. little miss sunhine (2006)
a simpson-család egyenes ági leszármazottjai indulnak olyan roadtripre ebben az ellenállhatatlan tragikomédiában, melynek végén mindnyájuk élete megváltozik. (kritika)

 

9. notes on a scandal (2006)
két ragyogó színésznőóriás mindent elsöprő alakítása egy perverz ösztönökkel, tiltott vágyakkal teli színjátékban, melyet a látók úgy hívnak: élet.

8. children of men (2006)
a disztópiás mondanivaló mögött egy észbontóan kivitelezett akciófilm áll. ez általában fordítva szokott lenni... (kritika)

7. sunset blvd. (1950)
hát nem észbontó? minden idők legélesebb hollywoodi szatírája akkor készült, mikor az álomgyár történetének legszebb korát élte meg. (kritika)

6. point blank (1967)
kőkemény lecke az akciófilm művészetéről. walker nélkül nem lene se dirty harry, se popeye doyle, se ööö, walker (a mel gibson féle). (kritika)

5. das leben den anderen (2006)
kénytelen leszek megjegyezni donnersmack (teljes) nevét. ritka az olyan művész, aki bemutatkozásával ennyire kiforrott darabot tud forgatni egy olyan korról, melynek létezéséről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. (kritika)

 

4. no country for old men (2007)
a coen-testvérek visszatértek! cormac mccarthy regényéből forgatott feszült, ironikus, már-már költőien férfias filmjük keveseknek hoz feloldozást, és jobb lesz, ha felkészülsz: ez a történet nem enged el. (kritika)

3. the bourne ultimatum (2007)
minden idők egyik legjobb akciófilmje trendet teremt és temet is el egyben, hisz nincs az a páros, amely ezt jobban csinálná, mint matt damon és paul grengrass. (kritika és kritika)

2. la science des réves (2006)
ne hidd el, amit michel gondry mond: ez a film nem róla szól, hanem rólad és rólam. elbűvölően szép mese az első igaz szerelemről. (kritika)

1.  el laberinto del fauno (2006)
guillermo mesterműve gyerekekről mesél felnőtteknek, de olyan intenzitással, hogy nincs az a felnőtt, akiben ne éledne fel a gyermeki fantázia, annak minden izgalmával és félelmével együtt. (kritika)

Nemrégiben szárnyra kapott az a hír, miszerint Michel Gondry gőzerővel dolgozik egy egészestés animációs filmen, amit a fiával, Olivier-vel közösen rendeznének. A történetről Gondry csak annyit árult el, hogy középpontjában egy diktátor és egy lázadó áll és ez lesz eddigi legszemélyesebb munkája. Az pedig, hogy ki a diktátor és ki a lázadó, majd kiderül, addig is itt egy kis ízelítő a fiatalabbik Gondry munkásságából. Engem megvettek kilóra.

no, a szigetelésnek végérvényésen vége (már csak egy kis nátha jelzi nyomát), s közben kijött jó pár előzetes, melyeket könnyen lehet, hogy már láttál máshol, de a teljesség kedvéért említést kell tennem róluk. először is itt van steve carell újabb független komédiája, a dan in real life, amely már csak juliette binoche miatt is kötelező lesz. hátulgombolós korodban ugye te is eljátszottad kedvenc filmjeidet papírmasé díszletek között fakarddal a kezedben? remélem, michel gondry sosem nő ki ebből a korból, és olyan filmeket csinál, mint a be kind rewind, amiben jack black és mos def nulla költségvetésből forgat újra klasszikusokat és a miss daisy sofőrjét. óriási sikerrel. jodie foster öntörvényűeskedik neil jordan új thrilerrjében, a the brave one-ban, marc forster necces bestsellerből forgat könnyfacsaró drámát: ez lesz a the kite runner, a mostanság rendesen felkapott ryan gosling megtalálja az igazit a lars and the real girl-ben, végül, de nem utolsósorban john c. reilly nyughatatlan lelkére hallgatva útnak indul a walk hard-ban. vajh melyik komédia lesz az ötödik film a négy dráma mellett, amit 2008-ban oscarra jelölnek majd? tudod, jó kevésre.

michel gondry mesterműve... a the science of sleep, ha filmről van szó, ha videoklipről, akkor ez:

cibo matto - sugar water