Ez a fiú egy enigma. Márványból faragott arcának mozdulatlanságától megilletődik az ember: ha vidám, ha dühös, ha bánatos, ha szerelmes, érzéseit a kiismerhetetlenség álcája mögé rejti, és hogy szemlélőjét még inkább zavarba ejtse, mindent elkövet annak érdekében, hogy félmeztelenül járhasson-kelhessen, és tökéletes idomaival még a legelszántabb kurkászokat is térdre kényszerítse.

Néhány évvel ezelőttig mi sem volt egyszerűbb, mint beskatulyázni David Cronenberget. Ám a férfi, aki szívesen elnézne egy szépségversenyt, amelyben a legszebb belső szervek vonulnak fel, valójában sosem szerette, ha a biohorrorok királyaként tisztelegtek előtte. Annak ellenére, hogy az erőszak, a szex és a szenvedély mindig is kiemelt szerepet töltött be filmjeiben, látószöge pedig egyszerre volt gyermekien rácsodálkozó, ördögien szarkasztikus, idegborzolóan merész és zavarbaejtően naturalisztikus, de hát melyik az a film, amely eredendően ne az erőszakról és a szexről mesélne? Ahogy egy régi cimborám mondaná: „a moziban vagy megdugnak, vagy megölnek.” Alapigazság.