Az éhezők viadala negyedik hete zár el mindenkit a vezető pozíciótól. A szupersikeres film mögött a The Three Stooges és a The Cabin in the Woods tölti ki a dobogót, jó eredményekkel, ellenben Luc Besson új produkciója, a Lockout már a startkor a süllyesztőbe jutott.

Elolvasom

Gyerekek! Ne higgyetek a szülők propagandájának! Mumusok természetesen léteznek; van, amiben egyformák (köztudott, hogy mindegyik benéz az ágya alá lefekvés előtt, hátha ott lapul Chuck Norris), de amúgy a helyszín és a kor válogatja őket. Ha a helyszín Párizs, a kor pedig az 1910-es évek, akkor ne is csodálkozzunk rajta, hogy ez a teremtmény két dologra vágyik: szeretetre és zenélésre.

Elolvasom

Az elmúlt hétvégével a stúdiók és független forgalmazók utolsó idei évre tervezett filmjüket is kiadták kezeik közül, így legközelebb friss belépőként a bevételi listákon már 2012-es bemutatókat üdvözölhetünk majd. Ez jó alkalmat szolgáltat egy alapos áttekintésre, hogy mi is várható a következő esztendőben. És hogy érdekesebb, egyúttal átfogóbb legyen a dolog, forgalmazók szerint vesszük sorra a jövő év filmjeit, esélyeseket és esélyteleneket egyaránt. Első körben jöjjön a 20th Century Fox 2012-es kínálata.

Elolvasom

Luc Besson ezúttal Guy Pearce-et csalta el Európába, hátha megismételheti a Taken sikerét - ezúttal egy űrben játszódó akciófilmmel, bizony. Peter Stormare mint rosszfiú? That's so yesterday.

Engedelmetekkel átveszem a stafétát aeon_fluxtól a múlt héten útjára indult új rovatban, ami emlékeztetőként szolgál a hét új mozipremierjeiről. Íme a 37. hét bemutatói! (Érdekesség: a júniusi Larry Crowne óta először érkezik feliratos közönségfilm!)

Elolvasom

Az alábbi néhány sorban röviden, de annál velősebben szövegelek egy kellemes és egy kellemetlen meglepetésről, meg egy olyan darabról, amely hozta a tőle elvárhatót.

Elolvasom

> Amerikai mozibevételek, 2011. augusztus 26. - 28.

Tombol az ősz az amerikai mozikban, a kontinens egyik felén pedig az Irene hurrikán, ami katasztrófa ide vagy oda, jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy a rovására írják az új filmek gyengélkedését, háttérbe szorítva az egyéb tényezőket. Az év eddigi legharmatosabb hétvégéjén A segítség vezet ismét, míg a Colombiana, a Don't Be Afraid of the Dark és az Our Idiot Brother újabb triót alkot a feledés számára...

Elolvasom

Zoe Saldana klikkre nagyobb méretben is tiétek lesz.

Akik már legalább néhány éve figyelemmel kísérik a filmes díjszezont, biztos tudják milyen fontos mérföldkő a torontói mustra, ahonnan egyre gyakrabban kerülnek ki a szezon legnagyobb favoritjai. Tavaly itt debütált A király beszéde, azelőtt a Precious, három éve pedig a Gettó milliomos. Ilyen előzmények mellett nem csoda, hogy az amerikai filmvilág nagyja itt szeretné bemutatni szépreményű alkotásait.

Különösen, hogy még a versenyprogramba sem kell feltétlenül beférni, elég a jelenlét és a jó közönség- és sajtóvisszhang. Nos, idén sem sikerült mindenkinek (feltétel, hogy ez legyen az Észak-amerikai ősbemutató!), de azért a versenyen kívül rekedt filmek sora is illusztris. Ott lesz a Drive, a 50/50, az Anonymous, a The Artist, az A Better Life, a Coriolanus, a The Descendants, a Like Crazy, a Martha Marcy May Marlene, a Melancholia, a Take Shelter vagy a We Need to Talk aabout Kevin.

A versenyprogramot pedig a tovább mögött lehet böngészni. Komolyan mondom, érdemes!(Figyelem, a lista nem végleges! Torontóban nem egyszerre szokás bejelenteni a felhozatalt.)

UPDATE 07.27.: Van nyitófilmünk!

UPDATE 08.13.: Egy agyament ötletből építkező vígjátékkal bővült a felhozatal.

Elolvasom

Folytatódik az 50 legnagyobb amerikai box office-bukás felelevenítése. Hollywood 50 legnagyobb anyagi csődjének körülményei változatosak; minden esetben helytálló következtetés nem vonható le arra nézve, miért is kárhoztattak ilyen sorsra, de az biztos, hogy megemlegették őket...és csak az esetek egy részében tanultak belőlük.

Utolsó előtti tízesünkben katasztrófák űrben, égen, földön és vízen, nagy félrelépések, gyengélkedő gyerekfilmek sorakoznak fel, és egy western, amely alaposan betette a kaput.

(emlékeztetőül az első rész)
(emlékeztetőül a második rész)
(emlékeztetőül a harmadik rész)

Elolvasom

Magyar mozibevételek, 2010. december 23 - 26.

A karácsony hétvégére simulása kiölte az izgalmat a hazai box office-ból: az UTÓDOMRA ÜTÖK első lett ugyan, de jellegtelen 30 ezer nézőjének bizony van hová fejlődnie, ha elődei nyomába akar szegődni. Bukásról persze nincs szó egyelőre, nem így az ARHUR ÉS A KÉT VILÁG HARCA esetében: Luc Besson gyerekfilmje a 8. helyre került kevesebb mint háromezer eladott jeggyel.

Elolvasom

> Magyar mozibevételek, 2010. szeptember 9 - 12.

A 3D nálunk is villantott ismét: A KAPTÁR: TÚLVILÁG mindössze három nap alatt félszázmillió forintnál is többet gyűjtött, s ezalatt a HÉTMÉRFÖLDES SZERELEM című románcra is tisztességes számú érdeklődő fizetett be. Észak-amerikai barátainkkal ellentétben tehát minket nem érdekel, hogy vége a csúcsszezonnak.

Elolvasom

Hmm, ha már a sarkokban portyázó emberkék csúnyák, nem ártana, ha legalább a címszereplő lány szép lenne, nem igaz?

Fogalmam sincs, mi fog kisülni ebből a masszából, amit Luc Besson dirigál, de nagyon remélem, hogy nem egy újabb ARSÉNE LUPIN.

> Amerikai mozibevételek, 2010. február 5 - 7.

Eddig tartott hát. A Super Bowl hétvégéjén egy női nézőket megcélzó produkció, a DEAR JOHN véget vetett az AVATAR hét hétig húzódó regnálásának, méghozzá igen figyelemreméltó nyitánnyal. James Cameron filmjének persze egy cseppnyi szégyellnivalója sincs, továbbra is komoly összeggel képviselteti magát a dobogón, míg az ELRABOLVA rendezőjének új filmje, a FROM PARIS WITH LOVE nem bírta felhívni magára a figyelmet.

Elolvasom

Luc Besson nem vonult vissza a rendezéstől, ez most már biztos, sőt, karrierjének egyik legdrágább produkcióján dolgozik, amely a neves francia képregényrajzoló, Jacques Tardi Les Aventures extraordinaires d'Adéle Blanc-Sec (kb. Adéle Blanc-Sec csodálatos kalandjai) című, 1976-ban publikált kockását veszi alapul, melyben a címszereplő írónő - többek között - okkultista ügyekbe keveredik valahol az 1900-es évek elején. A trailer ígéretes, habár a CGI-jon még lenne mit csiszolni.

A magyar mozik bevételei, 2009. december 3 - 6.

2009 utolsó havához érkeztünk, és bármilyen erős is lesz az év végi hajrá, az most egyáltalán nem látszik a listán. Az ALKONYAT: ÚJHOLD harmadik hete vezeti a mezőnyt, s az újabb nagyarányú bevételveszteség ellenére is határozott előnyt élvez a második ill. harmadik helyen debütáló premierekkel szemben; a TÖRVÉNYTISZTELŐ POLGÁR és az ARTHUR: MALTAZÁR BOSSZÚJA közepes indulással várja a folytatást.

Elolvasom

Luc Besson remek rendező. Volt. Mindenhol azt nyilatkozta, hogy az Arthur és a villangókkal befejezi pályafutását, mert már semmi újat nem tud mondani a nézőknek. Ennek ellenére itt a folytatás és azóta már a harmadik részt is leforgatta, egy visszavonult rendezőtől ez mindenképp elismerésre méltó teljesítmény. De most komolyan, miért kell egyáltalán előjönni a korai nyugdíjazás gondolatával, ha egyszer az illető még egészséges és szeretne dolgozni?


Elolvasom

Ne dőljetek be ezeknek a plakátoknak!

Bár azt már soha nem fogom megbocsátani Luc Bessonnak, hogy aprópénzre váltotta tehetségét, de most tényleg belenyúlt a tutiba. A producer/író tudatossága valószínűleg nem terjedt tovább a trendek ügyes meglovagolásánál, illetve a főszereplő személyének hála eme trendek még ügyesebb megforgatásánál, szóval akár a csillagok együttállásának is betudhatnám, hogy a számtalan zsenge (bár kétségkívül profitábilis) próbálkozás után Besson legújabb akciófilmje akkorát szólt, hogy nézők és (részben) a kritikusok feltámadásról, de minimum rehabilitációról beszélnek.

Hisz ki gondolta volna, hogy Liam Neeson nem csupán elvisz a hátán egy akciófilmet, de még szárnyakat is ad neki? Neeson soha nem volt szupersztár, inkább mentori szerepben feszített (és hányszor meg hányszor), de még főszereplőnek is inkább a történet részese volt, semmint a kulcsa. Pedig semmi kétség, tekintélyes paraméterei mellé párosuló szomorú tekintetével és bizalmat keltő hangordozásával igazi sztár lehetett volna, ha teszem azt, a tengerentúlon kettőnél több ember nézi meg anno a MICHAEL COLLINS-t.

Úgy tűnik, Európában többen látták meg a Neesonban rejlő "starpower"-t (egyszer még Bond szerepét is felajánlották neki; most gondoljatok bele...). Luc Besson is neki írta ezt a szerepet, amelyben a nyugalmazott kém elrabolt lánya nyomába ered: olyan figurát akart, aki határozott, ugynakkor esendő is, akinek a néző elhiszi azt, amit csinál.

És Liam Neeson pont ilyen: nem kap elő szuperketyeréket, nem übermenschkedik (annyira imádtam azt a jelenetet, amikor NEM vetette magát a hídról leugró rosszfiú után), gyakorta józan paraszti ésszel és találékonysággal éri el azt, amit akar, ugyanakkor rendkívül hatékony gyilkos. Szóval kiköpött Jason Bourne. S még a történetével is lehet azonosulni, hisz amíg Matt Damon figurája az identitását, később a nyugalmát akarja visszakapni, addig Nesson karaktere a lányát - ezek azok a dolgok, melyeket mi sem szívesen veszítenénk el.

A film nem csupán karakterében idézi meg a trendteremtő Bourne-filmeket: az operatőrből lett rendező, Pierre Morel cibáltatja a kamerát, ahogy a kameraman izomzatából kitelik, de a vágó, a kaszkadőr, sőt még a zeneszerző is bebiflázta Paul Grengrass filmjeit. A végeredmény több is, kevesebb is a lecke felmondásánál: miközben Liam Neesonnak hála végig együtt száguldasz a történésekkel, elég nehéz szemet húnyni a kisebb-nagyobb bakik ("Hová viszik?" "Van egy hajó a rakparton." ...és ennyi infó már elég is, mintha csak egyetlen hajó lehetne a rakparton :) és természetesen afelett, hogy mennyire sematikus is ez a film.

Persze, mindenképp meg kell jegyezni, hogy a kliségyáros Besson forgatókönyve néha képes kellemesen meglepni (az a bizonyos vacsorajelenet... az a bizonyos kínzási jelenet...), s nem rest saját városát, Párizst sem előnytelen színben feltűntetni. De ha Liam Neeson lenne az apám, én egy csöppet sem félnék az utcákon csatangolni.