Amint arról hírt adtunk, érkezik DVD-n a The Asylum Titanic II című katasztrófafilmje, úgyhogy időszerű egy kicsit jobban is megismerkedni ezzel a dicsőséges darabbal. De hogy ne árválkodjon szegény, hozzácsaptam még kettőt a stúdió közelmúltban debütált jointjaiból: ezek a szintén beszédes című Air Collision és a Nazis at the Center of the Earth. Jó szórakozást!

"Szezonális Jason Statham-adagunkat add meg nekünk, ó, Uram!", emeli magasba kezét a világnak egy kis, de konstans szelete, amely a mai napig eltartja az egykori műugró-bajnokból lett akciósztárocskát. Az eme körön kívül esőnek csupán akkor nyújthat szórakoztató perceket a Safe, ha nem különösebben zavarja, ha egy filmben teherautóval ugranak meg egy cápákkal teli medencét.

Nem szeretném, ha csak azért romlana tovább a mozik látogatottsága, mert bizonytalan vagy abban, mit érdemes megnézni a napokban, úgyhogy íme néhány villámítélet az újdonságokról.

Az alábbi sorokban néhány szóban véleményezném neked a hét legfontosabb bemutatóit, nehogy szó érje a ház elejét.

Idős és fiatal, félénk és rámenős, hűséges és kísérletezgető; számtalan figura megfordul Emmanuel Mouret filmjében, de egyben mind ugyanolyanok: szerelmesek. Azt ugye tudjuk, hogy a szerelem mindent körbevesz, de azt nem mindig, hogy mihez is kezdjünk vele. Ovidius nyomdokain járva, erre keresi a választ A szerelem művészete néhány franciásan bohókás esetet bemutatva.

Egy nő minden vágya, hogy ágyba bújjon férfiakkal, de nem akarja megcsalni férjét. Egy fiatal pár nyitott kapcsolatot ígért egymásnak, de ezt nem is olyan könnyű betartani. Egy férfi azt sem tudja, hogy udvaroljon új szomszédasszonyának, egy másik pedig valami egészen mást kap a vak szerelemtől. Némelyik hétköznapi, némelyik inkább bohózatba illő, de mindegyik szerethető és szórakoztató. Az Igazából szerelem (Love Actually) nívóját ugyan nem éri el, de a sematikus tengerentúli darabokkal szemben mindenképpen vállalható opció egy kellemes délutáni mozizáshoz... akár szingliként is.

Drugs are bad, Aronofsky's style is good.
This is depressed, so I rather watch Gru.

Magyar ifjúsági film – ízlelgetem a kifejezést, hiszen új bemutató kapcsán ez körülbelül húsz éve nem használatos. Nagy kár, pedig gyerekkorom iskolai mozidélutánjaiból felrémlenek a Gyermekrablás a Palánk utcában, a Kismaszat és a gézengúzok vagy az Égigérő fű képei, és ezek abszolút kellemes emlékeket ébresztenek bennem. De a nosztalgia Bernáth Zsoltnak köszönhetően most jelenné vált a Sherlock Holmes nevében című filmmel.

Nagyon úgy tűnik, román szomszédainknál is állandó beszédtéma az egészségügy. Aki látta a Lazarescu úr halálát vagy a 4 hónap 3 hét 2 nap című filmeket, az pontosan tudja, ott is ugyanaz a helyzet mint nálunk. Van bürokrácia, rengeteg várakozás, hozzá nem értés, aztán a végén vagy ellátnak, vagy nem. Vagy továbbpasszolnak egy másik orvoshoz, vagy nem – a beteg pedig vagy meghal, vagy nem. Nos, a Legjobb szándék ennek éppen az ellenkezőjét állítja.

Mivel az első film magasan az elvárások felett teljesített, így nem csoda, hogy sem a Warner, sem Guy Ritchie nem változtatott a recepten: a második Sherlock Holmes-epizód is ugyanolyan se íze, se bűze stíluskatyvasz lett, mint amilyen az első epizód volt.

Amerika-ellenesség és -imádat, indulatok, forradalom, megszállottság, ösztönök és hideg és hó és halál – ezt kínálja a bevizsgált hármas.

Ami a szívén, az a száján: Paul Ruddon nem fog a korszellem az év egyik legszellemesebb és legbájosabb függetlenjében.

Két francia filmről röviden.

Az alábbiakban röviden, de annál tömörebben nyilatkozok néhány újdonságból - jókról, meglepően jókról és nem annyira jókról egyaránt.

Az alábbiakban röviden, de annál tömörebben nyilatkozok néhány újdonságból - jókról és rosszakról egyaránt.

A nagy őszi európai indie dömping első etapjának filmjeiről olvashattok rövideket. A tovább mögé kattintva a következő filmekről lesz szó:

Csicska (r.: Till Attila) - hazai bemutató: 2011. szeptember 15.

Happy Happy (r.: Anne Sewitsky) - hazai bemutató: 2011. szeptember 15.

Srác a biciklivel (r.: Jean-Pierre és Luc Dardenne) - hazai bemutató: 2011. szeptember 22.

Így ért véget a nyaram (r.: Alekszej Popogrebszkij) - hazai bemutató: 2011. szeptember 22.

Mivel az első rész egy valag pénzt hozott, nem úszhattuk meg Johnny English visszatérését. Pedig egy darabig úgy tűnt, hogy megmenekülünk, hisz 8 év telt el a két rész között, és időközben James Bond is stílust váltott. De mint tudvalévő, Rowan Atkinson nem az az improvizatív típus, sőt minden rutinját aprólékosan kidolgoz, a jó munkához pedig idő kell...

Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a folytatás néhány elvetett Mr. Bean-szkeccsből (fordítva veszi fel a nadrágját, haha!) és a Naked Gun (remélhetőleg) soha el nem készülő remake-jének forgatókönyve (összekeveri a bérgyilkost őfelségével, a királynővel, haha!) villámgyors összemosásából készült, melyben fáradt helyzetkomikumok és kínosan megkoreografált akciójelenetek (de tényleg) várják azt, hogy Rowan Atkinson hasra esései és beszólásai mentsék a helyzetet. Több évtizedes komikusi tapasztalatával már-már sikerül is neki, de sajna ismét bebizonyosodik, hogy Atkinson a kis képernyőkön vagy epizódszerepben sokkal, de sokkal erősebb: egy egész estés filmet egyszerűen nem tud elvinni a hátán. Előbb vagy utóbb erre a nézők is rájönnek. Ha nem, hát akkor jobb lesz felkészülni a Johnny English: Forradalmakra.

Az alábbi néhány sorban röviden, de annál velősebben szövegelek egy kellemes és egy kellemetlen meglepetésről, meg egy olyan darabról, amely hozta a tőle elvárhatót.

Vajh BD-n rehabilitálódik az év egyik legrosszabb filmje? Vajh eme bővített verzió felturbózott vagy inkább csak felvizezett?

Bármennyire szeretném és bármennyire fázol tőle, egyszerűen képtelen vagyok minden abszolvált filmélményt ráérős boncasztalomra fektetni, s néha a szó is beragad (innen ez az "elmés" cím), pedig vannak produktumok, melyek követelik azt, hogy megemlékezzenek róluk - nem feltétlenül pozitív előjelük kapcsán. Hát íme.

Az elolvasom mögött a következő filmekről olvashatsz velőseket:

• Hanna
• The Ward
• The Loved Ones
• Red Hill
• Cedar Rapids
• The Fourth Kind
• The Lincoln Lawyer

Bő fél éven belül már másodszor vonul be a kilencedik légió a hazai mozikba, most azonban a szűkszavú Olga Kurylenko helyett egy arany sas útját övezik elhunyt katonák. Egy biztos, baromi jól fognak szórakozni azok, akik a megváltott mozijegyeiket egy drinking game-mel fejelik meg. Bátorság, haza, becsület, Róma, sas - szavanként minimum 5 feles garantált.

Kevin Macdonald szandálos akcióeposza sikeresen feledteti az olyan borzalmakat, mint az ALEXANDER vagy a KING ARTHUR, a BRAVEHEART-GLADIATOR-APOCALYPTO tengely végre ismét elérhető közelségbe került. Maximus Marcus (Channing Tatum) bármit megtenne édesapja megtépázott hírnevének helyreállításáért (egy 5000 fős légió és az arany sas „elvesztése” egy apró taktikai hibától talán kicsit súlyosabb vétek), a tettrekész katona kizárólag lehetetlen küldetésekkel kel és fekszik. Egy gladiátor küzdelemben megkímélt ifjú briton rabszolgával (Jamie Bell) elindul visszaszerezni az arany sast, ehhez azonban Hadrianus falán is jócskán túl kell jutniuk. Vajon sikerül nekik?

A szűnni nem akaró CGI-orgiák tengerét friss szellőként járja át a - mind küllemében, mind történetét tekintve - tradicionális módon elkészített SAS, napjaink kötelező akciófilmes trendjeit (kamerarángatás, szűrők felesleges és túlzott alkalmazása) mégsem sikerült teljes egészében elkerülnie. Olyan elcsépelt szavak, mint a bátorság és a becsület a remek színészi játéknak köszönhetően új értelmet nyernek, szerencsére a látványos csatajelenetek mellett szép, őszinte pillanatokból sincs hiány. A kötelező romantikus szál mellőzéséért külön piros pont jár.