Van egy rendező, akit legalább annyian utálnak, mint ahányan imádnak, de senkinek nem közömbös. Van egy rendező, aki fizikailag képtelen elviselni az állóvizet, és aki sosem hódol be. Van egy rendező, aki eseménnyé tesz egy művészfilmet és mellette önmagát. Van egy rendező, Lars von Triernek hívnak, és akire nagy szüksége van a filmvilágnak.

A magyarhangya most dupla dózist kínál a különc dánból, és ahogy az magyarhangyáéknál szokás, mellette lesz még más is. Részletek a tovább mögött...

Egy sci-fibe oltott misztikus történet, egy, a mozi világába kalauzoló kalandtörténet és egy ifjú magyar titán szárnypróbálgatása a hazai zsánerirodalomban – mostanában ezeket emeltem le a polcról...

Tim Burton azon ritka művészek közé tartozik, aki legkülönbözőbb korú és érdeklődési körű csoportokat is képes megszólítani, a választott médiumtól függetlenül művei kiválóan egyensúlyoznak a groteszk és a kommersz, a művészet és a szórakoztatás között, ennek ellenére stílusa vagy ha úgy tetszik, egész ars poeticája annyira egyéni, annyira kompakt, hogy akár egy képkocka, egy figura vagy egy versidézet, amely tőle származik, elegendő ahhoz, hogy beazonosítsuk őt.

A legtöbben természetesen filmművészként ismerik: kétségkívül ez az a kifejezésmód, melyben legnagyobb sikereit elérte, ám a Magvető könyvkiadónak és az Xpress.hu-nak köszönhetően hazánkban is egyre többen ismerhetik meg Tim Burtont, a költőt, akinek a Rímbörtönt követő második kötete, a Karácsonyi lidércnyomás a hetekben jelent meg egy keménykötésű, színes illusztrációkkal teli album formájában.

Jó két hónapos késéssel, de végre magyarul is megjelent John Ajvide Lindqvist kultikus regénye, a LET THE RIGHT ONE IN. A borítóképet mi adtuk hozzá, sőt, a Guillermo Del Toro-idézet is tőlünk származik. A filmet ugye nem kell bemutatni, hisz hála az égnek, jó sokan látták - ilyen vagy olyan formában -; mondhatni, "már filmen is kultusz", ahogy azt a borító tanúsítja. Szóval van némi háttere, ami jelentős érdeklődést indukálhat. Kérdem én, szépen, nyugodtan, mi a jó istennek kellett átcímezni?! Ráadásul erre?? Magyarázza ezt meg nekem valaki...

A könyvkritikusok és írótársak nyakra-főre dicsérik Stephen King legújabb regényét, a THE DOME-ot, melyben egy félgömb alakú láthatatlan erőtér zár el egy kisvárost a külvilágtól. Természetesen fogalmam sincs, mire megy ki a játék, de első olvasatban ez a sztori kísértetiesen emlékeztet a Luna-testvérek zseniális GIRLS című képregénysorozatára, melyben egy félgömb alakú láthatatlan erőtér zár el egy kisvárost a külvilágtól... De biztos csak a "rosszmáj" beszél belőlem, ugyanis valahol az INSOMNIA idején jöttem le KING-ről és azóta érdektelenséggel vegyes szkepticizmussal követem az alkoholtól (és tehetségétől?) megvált író utórezgéseit.

Ez a hír igazából azért íródik, mert a THE DOME jogaira Spielberg vetette rá magát, aki jó ideje szeretne együtt dolgozni a horror egykori mesterével - jó ideig úgy volt, az egész emberesre sikeredett THE TALISMAN-ból (amely történetesen Clive Barker WEAVEWORLD-jét majmolja, de egész jól) Spielberg felügyeletével készül minisorozat. Ez a project még továbbra is fejlesztés alatt áll, és a hírek szerint a THE DOME is tévére készül, egészen pontosan a Dreamworks TV felügyelete alatt. Ha világában olyan lesz, mint ez a könyvet promótáló félperces, akkor talán még érdekes is lehet:

Mekkora ötlet! Egy horror, ami a Star Wars univerzumban játszódik. Lucas űrmeséje minden sötét tónusa ellenére annyira ártatlan, hogy szerintem nem sokunknak jutott eszébe hasonló (persze, halljuk a geekeket! :). Joe Schreiber irománya viszont annyira bejött Lucasnak, hogy felkarolta és a Lucasfilm még a publikálásba is beszáll. A sztori hétpecsétes titok, de a szerző annyit elárult, hogy nem csak a Star Warson nevelkedett, hanem a THE SHINING-on és az ALIEN-en is, továbbá nagy kedvence William Gibson. Remélem, írni is tud, nem csak olvasni. :)