Először is azt javasolnám, hogy időzzünk el egy pillanatra a kreativitás meggyilkolásán! James Cameron, aki indirekt módon maga is elég nagy játékos ebben a merényletben, a minap fakadt ki azon, hogy manapság már egy francos társasjátékból is 200 millió dollárba kerülő filmet adaptálnak, és miközben a legnagyobb díjakat egy dadogós sportfilm zsebeli be, Hollywood úgy tesz, mintha az Inception nem is létezett volna - egy olyan film, ami nem egy korábban már létező matéria celluloidra vitele -, hanem buzgón rábólint a következő remake/reboot/reimage/reakármire.
Nincs mit tenni, csupán konstatálni, hogy a tévével, videóval, majd az internettel folytatott, évtizedek óta tartó kíméletlen háborúja során a mozi végképp sarokba szorult, s minden tisztességét levetve a saját piszkát hajigálva küzd a túlélésért. Itt lenne az ideje megkegyelmezni neki?
Vagy mindez csak képmutatás? Álszent siránkozás egy olyan blog ötezeregyedik posztjaként, amely az előző 5000-et és a következő 5000-et is azzal tölti majd, hogy valami szuperprodukció alá adja a lovat? Nos, erre a kérdésre majd akkor fogtok választ kapni, ha túlteszitek magatokat a Sucker Punch két óráján.

Elolvasom