Hétfő hajnalban véget ért a 2011-es szezon, úgyhogy ideje továbblépni 2012-be. Ahogy tavaly, idén is lesznek fesztiválbeszámolók és ugyanúgy külön foglalkozunk a kritikusoknál jól teljesítő filmekkel. A végállomás most is az Oscar lesz, de a lényeg továbbra is az, hogy minden jó filmről megemlékezzünk – még ha nem is jut el mindegyik a magyar mozikba.

Ez a bejegyzés rendhagyó lesz, amolyan összesítése az elmúlt két hónapnak, de teszünk egy kis kitekintőt az év hátralévő részére is. Kattintás után megnézhetitek az egyelőre még erősen foghíjas kritikai toplistát, olvashattok a már befutott fesztivál-kedvencekről és vethettek egy pillantást a díjakra esélyes nagy amerikai felhozatalra is.

Elolvasom

Szerencsére nem Tarantino fogyott ki ennyire az ötletekből, csupán a filmje alapjául szolgáló Rum Punch írójának másik könyve, a The Switch is feldolgozásra kerül. A Jackie Brown két szereplője, a Samuel L. Jackson alakította Ordell Robbie és a Robert De Niro által játszott Louis Gara fiatal kiszerelése Mos Def és John Hawkes lesz, a filmet pedig Daniel Schechter rendezi. Mindenesetre még mindig jobb, mintha Jules és Vincent gimnáziumi hétköznapjaiba nyernénk betekintést...

Véget ért az Egyesült Államok legnagyobb és mára leghíresebb filmfesztiválja, az év végi toplistáknak mindig több filmet is biztosító Sundance. A Robert Redford által alapított független seregszemle mára az egész amerikai filmipart megmozgató eseménnyé vált, és ahogyan azt már megszokhattuk, Hollywood jól be is vásárolta magának az összes sikervárományos filmet.

Az amerikai felhozatalról itt, a nemzetköziről itt, a nagyobb neveket felvonultató versenyen kívüli filmekről pedig itt számoltunk be; most pedig jöjjenek a díjazottak.

Elolvasom

Nem akartam belemenni egy újabb „évadba”, miközben még ez a mostani is javában zajlik, de a Sundance már régen nem az az esemény, ami mellett el lehet menni szó nélkül. Most már hosszú évek tendenciája mutatja, hogy az itt berobbant filmek (Frozen River, Precious, Egy lányról, Animal Kingdom, Winter's Bone, Tirannoszaurusz, Martha Marcy May Marlene, Take Shelter, A guardista stb.) még sokra, vagy akár nagyon sokra vihetik; de annyi biztos, hogy nem itt hallunk róluk utoljára.

Azt persze nehéz megmondani, hogy mely filmeknek sikerül idén a nagy áttörés, de az eddig is kiváló munkát végző előzsűri biztos idén is hozzáértően válogatta ki a versenybe küldött filmeket. Persze a fesztivál több mint száz filmet felvonultató kínálatát képtelenség bemutatni, így válogatásunkat az amerikai versenyprogram alkotásaival nyitjuk. Lesz itt vívódó hip hop előadó, paranoiás időutazó, gyermekéért küzdő lepukkant rockzenész, Mr. Robinson újratöltve – a színészfelhozatalt pedig olyan nevek erősítik mint Helen Hunt, William H. Macy, John Hawkes, Paul Dano, Amanda Seyfried, Octavia Spencer vagy Lou Diamond Phillips...

Elolvasom

Két dolgot próbálok kerülni, ha meg kell mondanom a magamét: a túlzottan személyes hangvételt és hogy egy olyan filmbe bonyolódjak, mint amilyen a Martha Marcy May Marlene.

Elolvasom

UPDATE: Megvannak a nyertesek is!

A kritikusok díjszezonjának vége felé járva itt most egy összesítő cikknek kéne állnia a dolgok jelenlegi állásáról, de az Online Filmkritikusok voltak olyan kedvesek és megtették ezt helyettem. Ha végignézitek a jelöltjeiket, nagyjából az a kép fog elétek tárulni, amit az Egyesült Államok, Kanada és Anglia kritikusai gondolnak az idei filmtermésről. Persze egy-egy eltérés mutatkozik, de tényleg minimális és ezeket külön jelezni fogom.

Másrészt ezek az online kritikusok, szóval közülünk valók (mondjuk én éppen nem, de vannak itt elég sokan, akik igen) - és végignézve mondjuk a Prizmás fiúk és mások listáit, és nagyjából ismerve AE kedvenceit, valószínűleg a magyar online kritikusok is hasonlót dobtak volna össze.

De elég a szócséplésből, tovább mögött a jelöltek, magyarázatok és a dolgok állása...

Elolvasom

Azt már tudjuk, hogy a kritikusok kisebb-nagyobb csoportosulásai egy kis francia némafilmet favorizálnak leginkább (The Artist), amibe néha azért belerondít a lányaival útra kelt apa története (Utódok) vagy Scorsese 3D meséje, illetve az univerzum nagy dolgait feltáró Az élet fája.

Na de mi van akkor, amikor a kritikusok nem díjaznak, csak úgy elmondják a véleményüket? Éppen erre volt kíváncsi az IndieWire, melynek szerkesztői mindenféle kategóriákban faggatták ki azt a közel 160 kritikust, akiknek a toplistáiból kialakult a tovább mögött található összeállítás. Ez bizony nem kis szám, sőt, jóval nagyobb mint a legnagyobb kritikusszervezet összlétszáma. És hogy lehet, hogy most nem a papírforma érvényesült? Talán itt nem lebegett a szemük előtt, hogy díjaznak. Talán itt nem akartak üzenni semmit, talán nem kellett konszenzust kötniük. Nem kellett megfelelni senkinek és semminek, csak elmondták a véleményüket.

Elolvasom

Már forog a Lincoln, amelyről Spielberg rendező nem rég azt nyilatkozta, hogy elsősorban nem Lincolnról, az ikonról, hanem Lincolnról, az Egyesült Államok legtevékenyebb elnökéről szól majd. Mindenesetre a maszkmesternek már eme lesifotó alapján (klikkre megnő!) megszavazok egy Oscar-jelölést.

Miközben a filmvilág tegnap egy emberként vált egy Tarr Béla film főszereplőjévé a New York-i Filmkritikusok döntéseire várva, az amerikai függetlenek kihirdették saját jelöltjeiket. Ez az a díj, ahol 20M alatt kell maradnod, amerikainak kell lenned és legfőképpen vágatlannak (vagyis a rendező által vágottnak). Ez rendben is volna, szabály még a függetleneknek is kell, de ezt a kib irdatlan kuszaságot már nem bírom követni.

Az élet fája nem jelölhető, mert drágább volt a kelleténél. Ez oké. Azt viszont, hogy a Shame miért maradt ki, számomra rejtély marad. Illetve azt mondják, hogy nem amerikai, na de a The Artist sem - amit viszont jelöltek. De ettől a zűrzavartól függetlenül is évről évre furább az összkép. Itt kéne díjazni azokat, akik vért izzadva tudják tető alá hozni a filmjeiket, és itt kéne megadni a nagy kiugrási lehetőséget. Ennek ellenére lassan tényleg beigazolódnak Sarah Silverman néhány évvel ezelőtti szavai, amiket a Spirit Awards házigazdájaként ejtett el: "Ez a hányattatott sorsú, szenvedő művészek show-ja. Mint például Ang Lee vagy George Clooney."

A tovább mögött lehet megtekinteni az idei meg nem értett jelölteket, némi kommentárral körítve...

Elolvasom

És elkezdődött. A fesztiválszezon (majdnem) végeztével lassan beindul a kritikusok- és a szakmai díjak időszaka, amit hagyományosan a New York-i függetlenek Gotham Awards elnevezésű díja nyit. A szervezet jelöltjei közül tavalyelőtt kettő (A bombák földjén, Egy komoly ember), tavaly pedig három (Fekete hattyú, Winter's Bone, A gyerekek jól vannak) menetelt egészen az Oscarig, és valószínűleg az idei felhozatalból is akad egy-két cím, aminek most indul csak igazán az aranyeső.

A 2011-es év különösen jó évjárat volt az amerikai független filmnek, több mint egy tucat alkotás színesítette a legnagyobb fesztiválok mezőnyét, és a kritikusoknak is szereztek egy-egy jó napot: Win Win, Éjfélkor Párizsban, Az élet fája, Drive - Gázt!, Meek's Cutoff, Rampage, Like Crazy, Martha Marcy May Marlene, Jane Eyre, Take Shelter, Beszélnünk kell Kevinről, The Descendants, 50/50, Beginners, Pariah és a Circumstance.

Szóval megvannak a jelöltek, a tovább mögött megnézhetitek, hogyan sikerült árnyalnia a képet ennek a roppant szimpatikus és igényes szerveződésnek.

Elolvasom

Ahogy az várható volt, az augusztus még a júliusnál is csendesebb volt. De hát a kritikusokat mindig nehezebb meggyőzni a nyári filmekkel, úgyhogy nincs semmi csodálkozni való azon, hogy ez a hónap csak egy filmmel bővítette a listát.

Persze a filmvilág malmai őrölnek és a nagy őszi fesztiválszezon előtt is történt ez az. Például megvolt a The Iron Lady tesztvetítése, ami nem várt eredményhez vezetett, ugyanakkor a The Help (A segítség) már az Oscar-közönség színe elé vonult. Mindeközben a Disney és a Disney/Pixar békejobbot nyújtott, az Akadémia pedig befejezte az egész nyáron át mindenféle körítéssel megtartott némafilmes vetítéssorozatát.

Ezekről lesz szó a tovább mögött, ahol a szokásos kritikai toplista mellett most találtok egy másikat is, ami már kőkeményen az Oscar-szezonra készült...

Elolvasom

"Újonnan meghívott tagjaink ott vannak a világ filmgyártásának legjobbjai között, akik tehetségük és kreativitásuk révén a világ minden részén kielégítik a közönséget." Tíz évvel ezelőtt még dobtam egy hátast, mikor ezen mondat után megláttam Michael Bay nevét; ma már lepattan rólam, de azért még mindig meg bírnak lepni egy-egy hülye döntésükkel.

A tovább mögött megtaláljátok mind a 178 nevét, akit az Akadémia idén tagjai közé invitált - és amire a többség azért rászolgált.

Elolvasom

Mint minden országnak, az Egyesült Államoknak is van egy olyan oldala, amit nem raknak karácsonyi üdvözlőlapokra, és ami a filmvásznon is csak elvétve jelenik meg. Ez az a világ, ahol elkorcsosult emberi lények mészárolják le az arra tévedt nagyvárosi fiatalokat és ahol rosszarcú gyerekek zengik bendzsódallamaikat. Ez a vadon, az örök térerőtlenség birodalma, ahol Carrie Bradshaw két nap alatt elpusztulna. Ez az a hely, ahol a gyerekek egy álomvilág helyett a hadseregben látják a kiutat. Itt játszódik a Winter's Bone, aminek főszereplője egy pontosan ilyen gyerek.

Elolvasom