A sok rajongói folytatás közül ezt nézném meg a legszívesebben.

Puzsér Róbert, a filmszakértő filmrajongó reagál a vádakra, melyek a Mokkás beszélgetés kapcsán érték személyét.

Puzsér Róbert, a híres(?) filmszakértő(?) a Mokka vendégeként lerántja a denevérleplet Christopher Nolan Batman-franchise-járól (miután levetítik az Arkham Asylum előzetesét a The Dark Knight Rises első trailere gyanánt). Jól figyeljetek oda, ugyanis kemény tények hangzanak el.

Most komolyan, egy ilyen pletykát ki vesz már komolyan (az Indexet leszámítva, persze)? Meg nem nevezett források szerint Heath Ledger visszatérhet Joker szerepében a THE DARK KNIGHT RISES című filmben, méghozzá a THE DARK KNIGHT forgatása során készült és a filmben fel nem használt felvételek, valamint CGI kombinációjaként, melyet a TRON LEGACY Clu 2.0-áján dolgozó csapat rak majd össze.

Nolan pedig évek óta azt szajkózza, hogy Joker nem tér vissza a harmadik filmben, a rendező úgymond retrós stílusát ismerve sem CGI-ként, sem másképp. Mert ez így helyes.

De hogy valami újsággal is szolgáljunk: Nolan bejelentette, hogy ez lesz az utolsó Batman-filmje. Ámen.

Hiába élte túl a TDK-t, arra a kérdésre, hogy a harmadik filmben visszatér-e Batman legnagyobb nemezise, Christopher Nolan a következő választ adta az Empire-nek: "Nem". És én ennek örülök.

> Magyar mozibevételek, 2010. január 14 - 17.

Az AVATAR újfent százmillió forintos hétvégét zárt a magyar mozikban, s már nem csak bevételi csúccsal büszkélkedhet: bár csak nyúlfarknyival, de vasárnapra maga mögé tessékelte a JÉGKORSZAK 3: A DINÓK HAJNALA című animációs filmet a 2009-es bemutatók nézettségi rangsorában. A HOVA LETTEK MORGANÉK? és a DOCTOR PARNASSUS jó eredményeket hozott, az 51-ES BOLYGÓ csak kicsivel múlta felül a nemrégiben megfeneklő ASTRO BOY nyitányát, míg az év első hazai közönségfilmje, a HALÁLKERINGŐ csakhamar eljárta haláltáncát...

A szerencse valahogy mindig elkerüli Terry Gilliamet, sőt, nála keresve sem találhatnánk pechesebb filmkészítőt. Amikor már úgy tűnt, hogy végre sikerül megvalósítania egyik régóta dédelgetett álom-projectjét (The Man Who Killed Don Quixote), akkor hirtelen minden összeesküdött ellene. A költségvetést megnyirbálták, Don Quixote megszemélyesítője a hátát fájlalta és képtelen volt a lovon fent maradni, a végső csapást mégis a természet mérte a stábra, a díszletekkel és a kelékekkel együtt Gilliam álma is tovaszállt.

Christopher Nolan világának megértéséhez nem árt egy "reverse engineer", azaz valaki, aki visszafejti a történéseket, de az is megteszi, ha fordított időrendben játszódik a film. Leginkább azonban akkor jársz a legjobban, ha nem nagyon gondolsz bele a cselekményekbe és csak élvezed Heath Ledger manírjait, Hugh Jackman sötét oldalát, az Al Pacino szeme alatt gyülekező karikákat, stb-stb.

- TDK SPOILER következik -

Hisz ki gondolta volna, hogy a Joker előre látja majd, hogy a magát a sötét lovagnak kiadó Harvey Dent nem is az igazi Batman, Gordon felügyelő pedig nem halt meg és amikor gigahajkurászást rendeznek Gotham City-ben (pontosan tudva, melyik utcában és milyen repülési magassággal érkezik a rendőrségi helikopter), tulajdonképpen szándékosan esik fogságba, hogy aztán bepöccentse az igazi Batmant azzal, hogy elkapja Harvey-t és Rachlet és még a saját szökését is jól megszervezi pontosan elhelyezett bombával és túszul ejtett rendőrökkel, Rachel halálával pedig ráharagítja Harvey-t Gordonra. Tudom, vannak még változók, de már most nagyon fáj a fejem. :)

A Key of Awesome rapvideója még egy rakat logikai hibára hívja fel a figyelmet - a fenti soroknál jóval szórakoztatóbb formában.

Azt még nem sikerült kibogozni, hogy pontosan miről fog szólni, de Terry Gilliam új, illetve Heath Ledger utolsó filmjét látni kell.

Némi késéssel (emiatt az Odeon előtt tüntessetek), de lezajlott a 2. Golden Action Boy díjátadó ceremónia, melynek a tavalyival ellentétben ezúttal tényleg a nappalim adott helyet. Amúgy nem volt se show, se fényűző vacsora, csak jómagam, ahogy a laptomom fölé görnyedve számolgattam a szavazatokat: a tavalyihoz képest majdnem háromszor annyian szavaztak (összesen 122 érvényes zavazat érkezett), amiért mindenkinek hálával tartozom (és nem, nem én adtam le különböző neveken több szavazatot is Richard Jenkinsre).

Meglepő módon a CHANGELING tarolt, pedig eleinte szinte biztosra vehető volt a THE DARK KNIGHT győzelme (ami azért így sem távozott üres kézzel), úgy tűnik, időközben mindenki megnézte Clint Eastwood újabb remekművét, s ez egyből elhalványította a korábban látott filmek fényét. Szoros verseny egyik kategóriában sem volt, s nagy örömömre szolgál, hogy egyetlen olyan jelölt sem akadt, aki vagy ami ne kapott volna szavazatot. No, de lássuk a díjazottak listáját:

Legjobb filmzene: Hans Zimmer/James Newton Howard (THE DARK KNIGHT)
Legjobb fényképezés: Roger Deakins (THE ASSASSINATION OF JESSE JAMES BY THE COWARD ROBERT FORD)
Legjobb forgatókönyv: Martin McDonoagh (IN BRUGES)
Legjobb színésznő: Angelina Jolie (CHANGELING)
Legjobb színész: Heath Ledger (THE DARK KNIGHT)
Legjobb rendezés: Clint Eastwood (CHANGELING)
Legjobb film: CHANGELING

A WOLVERINE/AUSTRALIA plakát nyertese pedig Peyton Manning, aki mivel nem regisztrált tag, így kérem, e-mailben jelentkezzen a nyereményéért! Amennyiben ez öt napon belül nem történik meg, akkor újra sorsolunk. Egyébként gratula!

A Vanity Fair Annie Leibovitz fotósorozatával tiszteleg az idei Oscar-díj nomináltjai előtt. Van köztük egy montázs is, tudni fogjátok, melyik. Az "Elolvasom" után klikkre megnövő fotók, itt pedig a galéria szöveggel.

Háromszor is volt szerencsém moziban meglesni a The Dark Knight-ot, de már az első alkalom után világossá vált, hogy ez a film mérföldkő lesz a Blu-ray technológia történetében és a globális BD piacot is jó eséllyel jelentősen fellendíti majd. Persze ekkor még remélni sem mertem, hogy még idén megjelenik kis hazánkban is, ráadásul egy fullos, 100%-ig magyarított, kétlemezes kiadvány formájában kevesebb, mint 8000 Ft-ért. No nézzük akkor mit is rejtenek a várva várt korongok.


KÉPMINŐSÉG

Az 1080p/VC-1 kódolású transzfer változó képarányban került fel az 50GB-os, kétrétegű Blu-ray korongra. Az IMAX MK2 kamerákkal (65mm) forgatott jeleneteket 1:78:1-es képarányban élvezhetjuk, míg a Panavision Panaflex-szel rögzítetteket (35mm) 2:40:1-ben. Ha esetleg valaki attól tartana, hogy a képarányváltás egy kicsit is levon a film élvezhetőségéből, akkor megnyugtathatom, szó sincs erről. Sőt, aki nem tud róla előre, az jó eséllyel észre sem veszi majd.

 

 

Az IMAX szcénákhoz képest némi visszalépést jelentenek a 35mm-es részek (és ugye utóbbiak vannak többségben), mert bár itt is akadnak remek, kiváló részletességű, gyönyörű feketékkel és roppant élethű színekkel megspékelt pillanatok, ha huzamosabb ideig 2:40:1-es képarányban futó rész megy és hirtelen becsusszan egy IMAX felvétel akkor azért erőteljesen látszik a felbontásbeli különbség az IMAX javára. De ezzel természetesen nem a hagyományos megoldással készült képsorokat akarom degradálni, ugyanis nemigen van jelenleg olyan BD transzfer, amely fel tudná venni a versenyt a The Dark Knight IMAX képsoraival.

A transzfer egyetlen apró hibája, hogy bizonyos jelenetek során (pl Joker kihallgatása) felfedezhetünk némi élkiemelést (edge enhancement). Bár sok külföldi Blu-ray fórumon lázadoznak miatta, én mélységesen egyetértek a neves BD teszterekkel, akik szerint a jelenség csupán alig észrevehető és ezzel együtt is csodálatos a képminőség.


HANGMINŐSÉG
Szerencsére a képminőség mellett a hangminőségre is odafigyeltek a WB-nél. A Dolby TrueHD hangsáv (48kHz/16-bit) valóságós földrengést varázsol a nappalinkba még alacsonyabb hangerő mellett is. Hans Zimmer és James Newton Howard minden taktusában tökéletes filmzenéje szinte megállás nélkül kíséri végig a filmet, hol lüktetve, hol suttogva, de mindvégig félelmetesen jól keverve. Percek alatt beszippant  a hangulata és nem is enged el többet. Fantasztikus.

Az egyéb hangeffektusokat tekintve sem érheti szó a ház elejét. Földi és légijárművek egyaránt megszólalnak (még gyakrabban felrobbannak) a filmben, a TrueHD hangsávon azonban nem tudnak kifogni. Sőt, ekkor van igazán elemében! A páncélautós üldözés minden perce például maga a mennyország. A mélynyomóm rég volt ennyire elemében, nem is tudom mikor hallottam ilyen kiváló minőségű mélyeket utoljára. A batpod hangja, Bruce Wayne ujjlenyomat analízise és Joker kórházi akciója külön említést érdemel, félelmetesen jól szólnak. A center hangfal becsülettel szállítja a kristálytiszta dialógusokat, a surround hangfalak pedig gondoskodnak róla, hogy még a legapróbb szisszenésről se maradjunk le.

 

Kiemelkedően jó basszussal és fantasztikus dinamikával rendelkező, tökéletesen kevert hangsávval van tehát dolgunk, mely magas hangerőnél csillogtatja meg tudását igazán. Az egyik, ha nem a legjobb TrueHD track amit idén hallottam. A szinkron technikai és minőségi szempontból sem ér fel az angol 5.1-es hangsávhoz, a maximális filmélmény érdekében mindenkinek azt javaslom, hogy az eredeti nyelv+felirat kombót válassza.


EXTRÁK
Valamennyi extra HD felbontásban, magyar felirattal ellátva került a korongokra. Az első lemezen a "Focus Points" (65 perc) névre hallgató, enyhe PiP (kép a képben) utánérzésű extrával találkozhatunk. Praktikus megoldás ugyan, hogy a film közben is megnézhetjük az éppen aktuális jelenethez kapcsolódó kisfilmeket (ilyenkor a film nem megy tovább, a kisfilm fut teljes képernyőben), de szerintem mindenki jobban jár ha a special features pontban megnézi őket külön. A mini-doksik egyébként tartalmasak, többek közt beleshetünk a filmzene készülésének különböző fázisaiba (a Joker theme-re kihegyezve) illetve megtudhatjuk azt is, hogy mennyire nehéz az élet ha az ember IMAX kamerákkal akar filmet forgatni.

Sajnos a második lemez sincs dugig tömve finomságokkal, de azért sok kellemes perc fog eltelni ezen extrák társaságában is. A "Gotham Tonight" (46 perc) menüpont egy hatrészes (ál)híradó szériát rejt, mely elkaluzolja a nézőt Gotham világába, sok képi és hangi visszautalással a Batman Begins történetének idejéből. A show-ban meginterjúvolt alanyok között Eric Roberts is feltűnik, természetesen mint Salvatore Maroni. Azt gondolom feleslges megemlítenem, hogy itt is mennyire fantasztikusan hozza a figurát. :)

A "Batman Tech" (45 perc) című dokumentumfilmben Batman új fegyvereit ismerhetjük meg közelebbről. Meglepő alapossággal jártak el a készítők ezügyben, érdemes mindenkinek megnéznie. A “Batman Unmasked: The Psychology of the Dark Knight” (45 perc) pedig Batmannek és ellenségeinek lelkivilágát, motivációit boncolgatja. Ez az extra sem csak a rajongókat fogja a fotelhoz bilincselni, megéri tehát rááldozni háromnegyed órát.

A "Still Galleries" ponton belül 4 kategóriát találunk: Joker Cards, Concept Art, Poster Art és Production Stills. Bár a Joker kártyák is mindenképp megérnek egy nézést, az igazi csemegét a Production Stills jelenti, köszönhetően a rengeteg fantasztikus, forgatás közben készített képnek Heath Ledgerről.

A "Trailers and More" pedig értelemszerűen előzeteseket és tv spotokat tartalmaz. Szám szerint 9-et, természetesen HD-ben.

Extrák terén sem lehet tehát okunk komoly panaszra, de egy ilyen kiemelten sikeres film esetén mégis elvártam még pár "így készült" dokumentumfilmet illetve egyéb érdekességeket. Sajnos a BD-Live csak az amerikai kiadásra került fel, így nekünk nem lesz lehetőségünk a jövőben bővíteni az extra tartalmakat.

A The Dark Knight tehát amellett, hogy az év egyik legjobb filmje, az év egyik legjobb BD kiadványa is egyben. Kötelező vétel minden Blu-ray rajongó számára.


Screenshotok 1920x1080-as felbontásban 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17

A Warner már jó előre kiosztotta a nagyobb tesztereknek a THE DARK KNIGHT Blu-ray változatát, azzal a megkötéssel, hogy élményeiket legkorábban hétfő este oszthatják meg. Szóval tegnap a net megtelt TDK BD-cikkekkel, melyek közül ezúttal is a dvdbeaveré a legalaposabb és legtárgyilagosabb.

De még ők is áradoznak. A screenshotokat elnézve teljes joggal. Klikkre megnőnek:

Gyönyörűek, nem? Pórusok, illetve itt-ott letöredezett sminkporszemek a bőrön és Christian Bale kiharapott szája... Elképesztő.

Aha. Akkor most vess két pillantást az IMAX-kamerákkal felvett jelenetekre:

Feltéve ha még dvd-n tervezed bezsákolni a THE DARK KNIGHT-ot. :)

De most nem? A németek decemberben ezzel a zseniális borítóval tehetik majd a polcukra a bd-t...a mázlisták.

megérkeztek a the dark knight bd hivatalos speckói + artworkjei. a kétlemezes kiadványon a dvdextrán jelzett extrák lesznek elszórva két lemezen; a film természetesen 1080p-s képet kap, valamint trueHD 5.1-es hangot, csak hogy szétessen a ház. a papírfeknis alapváltozat mellett lesz díszdoboz batpoddal - mindez december 9-től.

Ragadjuk meg a pillanatot és tekintsünk vissza Spike Jonze Being John Malkovich-ának egyik jelenetére. Pontosabban arra a jelenetére, melyben a címszereplő saját elméjébe szabadul be és vizsgálódik negyed órát nagy-nagy rémületben. Ha megvan, hatványozzuk a hatást egy háromjegyű számmal, és megkapjuk Todd Haynes filmjének gerincét. Elméletileg egy Bob Dylan biopicet látunk, gyakorlatilag azonban a szemeink elé tárt műalkotás sokkal inkább tiszteletnyilvánítás egy rendkívüli élet, és generáció előtt, mint életrajzi film. Utóbbi állítást igazolja, hogy Haynes fogta Dylan életének fontosabb korszakait, és mag módjára elvetette, méghozzá jó távol egymástól, majd a már kihajtott, egymástól független, mégis egymásra rímelő életszilánkokból állította össze filmjét.

Üzenete sokféleképpen értelmezhető, egyrészt Dylan-t, illetve az ő életét emeli piedesztálra azzal, hogy bebizonyítja, a muzsikuslegenda életének eseményeiből jópár embernek jutna egy életre elegendő szeretet, hit, elismertség, vagy ezeknek a hiánya. Másrészt a hagyományos, lineáris történetvezetésű életrajzi montázsoknak is szelíd fityiszt mutat azzal, hogy filmje tökéletesen jellemzi központi személyiségét úgy, hogy az fizikailag ott sincs. És hogy miért csak fizikailag? A kérdés megválaszolásához ismét tekintsünk vissza a fentebbi Spike Jonze kapcsolatra. Ahogy az ominózus jelenetben a szürreális mikrokozmosz szereplői Malkovich nevével kommunikáltak, úgy jelen esetben Dylan gondolatai, életfilozófiája kerül terítékre.

A szereplők nem ritkán dalszövegrészletekkel társalognak, a Pat Garrett és Billy a kölyök (melyben Dylan epizodistaként, és zeneszerzőként tévekenykedett) címszereplői életre kelnek, hatalmas, odavetített pókok trappolnak a falon, az egyik alter-ego Ginsberg-gel bratyizik, egy másik gospelt énekel szívvel-lélekkel. Az I'm Not There nem egy biopic, hanem nagyrészt Bob Dylan, kisebb részt Haynes elméinek felhatodolt és celluloidra rögzített metszete. A sok kisebb-nagyobb részlet azonban darabjaira eshetne, ha amúgy tarantinosan, tényleges epizódokban kerül tálalásra eme kettő több mint érdekes elme szüleménye. A bukást Haynes egy ügyes húzással megkerüli, és egymásra mossa történeteit, így nem csupán a folytonosság illúzióját kelti, de megnyugtatóan fogyaszthatóvá, és érdekessé is teszi filmjét.

A színészi alakításokról ezúttal tényleg teljesen felesleges lenne ódákat zengeni, és nem csupán az örökzöld, és kimeríthetetlen közhely okán, miszerint mindenki remekel, hanem azért is mert a névtelen, de nyilvánvalóan tehetséges színészekhez hasonlóan a húzónevek is abszolút a rendezői víziónak vannak alárendelve. Bob Dylan összes bemutatásra kerülő élete egyaránt autentikus, függetlenül attól, hogy Batman, vagy éppen egy félelmetesen muzikális fekete kissrác áll a középpontban. Az egyetlen színész(nő), akinek esetében kilóg a lóláb, az Cate Blanchett. A tökéletességtől csupán néhány lépéssel elmaradó alakítást jócskán megsínyli az I'm Not There.

Nem áll szándékomban elvitatni Blanchett Oscar jelölését, vagy bármely elismerést, amelyet ezért az alakításért aratott le, inkább a rendezői koncepció előtt állok értetlenül. Noha vitathatatlanul Blanchett azonosul leginkább Dylan-nel a zenésszel, Dylan, mint férfi tökéletesen súlytalan marad, ami nem csak egy (vagy inkább az egyetlen) jó okot szolgáltatja arra, hogy belekössek Haynes filmjébe, de meglehetősen zavaró is a karakter néhány soviniszta fennhangú megjegyzésekor, arról nem is beszélve, hogy a Blanchett megformálta Jude Quinn társaságában még Allen Ginsberg is hetero-nak tűnik íly módon.

Haynes adaptálta az adaptálhatatlant, mi több szórakoztatóvá is tette azt, így megalkotva az évtized egyik legeredetibb szerzői filmjét. A sör habján azonban ezúttal is fészkelődik egy légy. Csak egy igazán apró, szinte észrevehetetlen példány ücsörög rajta, mely legyen bármilyen kicsi és jelentéktelen, érezhetően ott van.

joker vallatása, kicsit más nyelven.