Aronofsky furcsasága 60 másodpercben, bábokkal. A hatás kb. ugyanaz.

Drugs are bad, Aronofsky's style is good.
This is depressed, so I rather watch Gru.

Az elégedetlenkedő kiszólások ellenére a hazai filmforgalmazás még soha nem volt olyan naprakész, mint tavaly: ugyan nem minden filmet mutattak be az amerikai premier előtt, de soha nem volt még annyi bemutató, mint tavaly, amely leginkább az egyre-másra megjelenő kis forgalmazóknak köszönhető - a tudatos filmválasztásnak hála pedig majd' minden fontos film eljutott a hazai mozikba. Ahogy azt a tízes listám mutatja, hiányosságok azért így is akadnak, de ez leginkább annak tudható be, hogy a magyar közönség nem mindenre vevő. No, de lássuk, én mire haraptam tavaly!

Már csak bő egy óra, és hivatalosan is véget ér a 68. Velencei Filmfesztivál. Nagyon erős mezőnyt trombitált össze a fesztiváligazgató, úgyhogy mindenki sokat várt a mustrától. A kritikusok szerint voltak is szép számmal, akik bőven teljesítették az elvárásokat (például Steve McQueen, Andrea Arnold vagy Tomas Alfredson), és még többen voltak azok, akik ha nem is teljes pompájukban mutatkoztak meg, de szépen helytálltak (például George Clooney, David Cronenberg vagy Giorgios Lanthinos). Aztán volt itt nekünk egy nagy visszatérőnk (William Friedkin), néhány nagyobb vesztesünk (Philippe Garrell, Sono Shion), úgyhogy már csak a nagy kiugró hiányzik a palettáról. Nos, az nem volt. Vannak (illetve vannak és lesznek) nyerteseink, úgyhogy nézzük őket.

A nap folyamán már átadtak néhány díjat, például a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját, amit a már sokat emlegetett Shame kapott (r.: Steve McQueen), ami e mellé még bezsebelte a fiatal zsűri Arca Cinema Giovani díját. A katolikus zsűri SIGNIS díját az orosz Faust kapta, míg a legjobb homoszexualitással foglalkozó film Queer Lion díját Al Pacino Wilde Salome című alkotása nyerte.

A Darren Aronofsky vezette zsűri díjai a tovább mögött találhatók.

UPDATE: Megvan az első meglepetésfilm (a másikat közvetlenül a fesztivál kezdetekor árulják el), ami nem is meglepetés. Ez a rendező mindig beverekszi magát, csak még azt nem tudom, hogy csinálja? Valaki?

Nagy visszatéréseknek lehetünk szemtanúi, ugyanakkor nagy kiugrásokat is produkálhat az idei mustra. Igazi veteránok mérkőznek meg majd az ifjú titánokkal a Darren Aronofsky vezette zsűri kegyeiért, ahol most a szokásosnál több angol/amerikai film kapott helyet, és ahol idén a sötétebb hangvételű filmek dominálnak.

Mielőtt rátérünk a versenyprogramra, emlékezzünk meg egy kicsit az életműdíjakról, aminek idei két díjazottja Al Pacino és Marco Bellochio (Szerelem és düh, Anyám mosolya) lesz. Ennek örömére itt lesz az ősbemutatója Pacino legújabb rendezői munkájának (Wilde Salome).

A tovább mögött lehet átfutni a felhozatalt, némi információmorzsák társaságában.

A Függetlenség napja alkalmából az Empire szerkesztősége összegyűjtötte minden idők - szerintük - legjobb 50 független amerikai moziját, és bizony, szép összeállítást sikerült összegereblyézniük. Igaz, ami igaz, a válogatásnál a "független" kritérium inkább volt esztétikai, semmint financiális, így kerülhetett be a felsorolásba a The Usual Suspects (MGM) vagy a Black Swan (Fox). Ezeket ugyan stúdiók karolták fel/finanszírozták, mégis függetlennek hatnak. Ehem. Mint minden toplistánál, a kérdés ezúttal is adott: szerinted mi maradt ki? (Hol van az Assault on Precinct 13? Hát a Night On Earth? És a Pulp Fiction??? Még jó, hogy mindhárom film rendezője képviselteti magát más produkcióval, hm?)

Tegnapelőtt este lezajlott az általában csak geek díjnak titulált, de azért némiképp szakmai alapokon (is) nyugvó Saturn Awards éves seregszemléje, melynek során a legjobb mozis és televíziós zsánerdarabok kapták meg a maguk szobrocskáját. Az 1972-ben alapított Academy of Sience Fiction, Fantasy and Horror Films tagsága idén 37. alkalommal adták át elismeréseiket. És akkor tessék kattintani, és hátradőlve megnyugodni. Itt nem volt se Közösségi háló, se Király beszéde, se Winter's Bone és még csak a gyerekek sem voltak jól. Viszont jelen volt Alice, Scott Pilgrim, Vasember, a titánok és a hattyúk, az Eredet, Clint Eastwood és még sokan mások...

A mostanában háttérbe húzódó olaszok is megtartották éves seregszemléjüket és egy szokásosan puccos estély keretei között átadták David névre keresztelt szobrocskájukat az év legkiemelkedőbb olasz filmeseinek. Az egykoron évente akár több világklasszis alkotást is kitermelő olasz filmművészet manapság meg-megmutatja magát (Gomorra, Vincere, Szerelmes lettem), de igazán átütő nemzetközi sikereket csak koprodukciós partnerként tudott elkönyvelni az elmúlt években.

Temetni ugyan nem kell az olasz filmművészetet, de valahogy az idei kínálatban sem sikerült megtalálnom a bombabiztosan exportálható darabot. Pedig volt itt sok érdekes film, méghozzá széles műfaji palettán. A legjobb filmek közé például került zenés vígjáték, nagyszabású történelmi tabló, kőkemény thriller, kortárs nagyvárosi dráma, egy csipet realista háborús film és egy remake, nehogy elmaradjanak Amerikától. A kattintás után bővebben is lehet tájékozódni a filmekről és a nyertesekről, valamint arról, hogyan alakult talján földön a Fekete hattyú-Eredet-Közösségi háló párharca.

És ha már itt tartunk, fussuk át még a mostanában igencsak szép nemzetközi sikereket elkönyvelő görög filmművészet legjobbjait (a Kynodontas az Oscaron, az Attenberg pedig Velencében remekelt tavaly) a Görög Filmakadémia döntésein keresztül.

Először is szeretnék elnézést kérni a késésért, egyrészt egy elég súlyos nátha vert le a lábamról, másrészt olyan mennyiségű munka szakadt a nyakamba, amitől még a magamfajta munkalkoholista is az elvonóban végzi. Na, de ami késik, nem múlik: a jó idő hívó szavára nem hallgatva összeszámoltam a szavazatokat (összesen 128 érvényes érkezett), majd értesítettem a nomináltakat, hogy ugorjanak be hozzám az eredményhirdetésre (sajnos egy sem jött el, habár Banksy lehet, hogy itt volt, csak nem leplezte le magát), és megtartottam a gálaestet.

Íme a 8 kategória valamennyi jelöltje, most pedig lássuk, kik vitték haza a 4. Golden Action Boy díjait!

Túl szép volt, hogy igaz legyen: Darren Aronofsky ma kiszállt a THE WOLVERINE rendezői székéből, gazdátlanul hagyva 2012 nyarának (egészen eddig) egyik legizgalmasabb projektjét. Nem, ezúttal nem a Fox a hibás, legalábbis a direktor szerint, aki mai nyilatkozatában elmondta, döntése mögött az állt, hogy nem akart több, mint egy évet a családja nélkül tölteni egy másik kontinensen (a filmben Wolverine japánban aprítja a katanákat és azok viselőit).

Bizalomra adhat okot, hogy Aronofsky szerint a forgatókönyv egyébként nagyszerű, azonban a mérleg másik oldalán ott van a stúdió reakciója, akik gyorsan leszögezték, hogy ezen gyászhír ellenére is töretlenül, "aggresszíven" folytatják az előkészületeket, hogy ne csússzon el a jövő nyári bemutató. Konyhanyelven ez általában annyit jelent, hogy megkeresik az első elérhető, olcsó Michael Bay követőt és összecsapják a mozit. Mindenesetre az R-ratingről szóló álmainkat villámgyorsan elfelejthetjük.

Kötetlenek és függetlenek. A jóval nagyobb pompával (és nyárspolgári viselkedéssel) övezett Oscar-átadó előtt a független filmesek is megünnepelték magukat, és mint ahogy az "elolvasom" után látni fogjátok, a legtöbb díjat a Black Swan nyerte (én a Winter's Bone-ra tettem volna fel a pénzemet), ugyanakkor sem az előbb említett Bone, sem a The Kids Are All Right nem vallott szégyent.

BO-cikkünkben és a filmforgalmazás jelenlegi helyzetéről morfondírozó írásunkban is kifejeztünk megértéssel vegyes sajnálkozásunkat annak kapcsán, hogy a 12 Oscar-díjra jelölt The King's Speech és Black Swan is csak a fővárosban látható. Hál'istennek, ez már nem sokáig lesz így. A Budapest Filmtől kapott információink szerint a The King's Speech február 24-től három vidéki nagyvárosban (Pécsett, Győrött és Szegeden) is elérhetővé válik, azt követően pedig bekerül a "hagyományos" artmozi-hálózat körforgásába, míg a Black Swan március 3-tól a Cinema City négy vidéki mozijában is megtekinthető lesz. Addigra pedig már nem csak jelölésekről, hanem remélhetőleg konkrét díjakról is beszélhetünk majd.

Darren Aronofsky valamikor karrierje hajnalán elhatározta, hogy egyszer pankrátorokról és balett-táncosokról forgat filmet, és ugyan egy-két lehetetlen küldetést már maga mögött tudhat (például azt, hogy a Pi és Requiem for a Dream után volt olyan hollywoodi stúdió, amely anyagi lehetőséget látott a The Fountainben), kész csoda, hogy Aronofsky tényleg megcsinálhatta a pankrátoros és a balettos filmjét is. Megjegyzem, egyik sem volt éppenséggel sétagalopp, ám a kritikai és a közönségsikert elnézve jelenleg nem nagyon létezik olyan producer, aki nemet mondana neki, illetve nem nagyon készül olyan kis vagy nagy költségvetésű produkció, melynek rendezői székét ne ajánlották volna fel neki. Teljesen megérdemelten.

Dean Walton, azaz Mr. Shabba kiválasztott ötöt az idei év legjobb film kategóriában Oscar-díjra jelölt produkciói közül és összehozott nekik egy-egy minimalista plakátot. Neked melyik tetszik a legjobban?

Az immáron hagyományosnak tekinthető Oscar vacsorán nem ott lenni csak indokolt esetben tanácsos, szóval a lenti képen majd mindenki felvonul (spot the reznor!), akit idén nomináltak. No, de hol van Banksy? (Videoanyag az eseményről, az "elolvasom" után pedig a színészjelöltekről nézhettek meg képeket - klikkre megnőnek!)

Ugyan Darren Aronofsky balett-thrillerjének végső változata is feszegeti a határokat, de a mű kezdeti stádiumában a rendező még egy jóval merészebb szereposztáson gondolkodott, ami minden bizonnyal kiverte volna a biztosítékot. El is kezdődtek a munkálatok, melyeket a Fox Searchlight rövid úton leállított. Eme elátkozott napokban rögzített felvételekből szivárgott ki néhány, melyet az alábbiakban tekinthettek meg... ha mertek.

> Amerikai mozibevételek, 2010. december 10 - 12.

Sem a NARNIA KRÓNIKÁI: A HAJNALVÁNDOR ÚTJA című fantasy, sem a sztárpárossal támadó AZ UTAZÓ nem tudott felnőni a várakozásokhoz, így a hét legérdemesebb mutatványa a BLACK SWAN című, még mindig csak korlátozott számú moziban futó drámához fűződik.

Bár Natalie Portman kétségkívül elbűvölő ezen a képen, de itt volt az ideje, hogy a BLACK SWAN kapjon végre egy unalmas posztert, ami ráadásul nem is túl eredeti. Ugyanakkor a film karácsonykor széles körben is bemutatásra kerül a tengerentúlon: ha jól szerepel, hozzánk is eljut - és én biztos vagyok abban, hogy ha igen, akkor ezzel a plakáttal. :)

Talán nem meglepő módon a durva-realista WINTER's BONE gyűjtötte be a legtöbb jelölést (összesen hetet), ugyanakkor számomra több mint talány, hogy az ANIMAL KINGDOM miért nem szerepel egyik kategóriában sem (a listát köszönjük a KT-nek).

Legjobb film:
* 127 HOURS
* BLACK SWAN
* GREENBERG
* THE KIDS ARE ALL RIGHT
* WINTER’S BONE

Kedves InterCom, talán nem csak a magam nevemben beszélek, de nagyon szeretném, ha ezt a filmet bemutatnátok itthon. Ez a plakát +2.000 néző.