Magyar mozibevételek, 2011. március 3 - 6.

A RANGO nálunk is az első helyen rajtolt, ugyancsak visszafogott, de nem lebecsülendő eredménnyel, s az ELHAJLÁSI ENGEDÉLY és a 127 ÓRA sem mondott csődöt. Ezalatt az Oscar-nyertes A KIRÁLY BESZÉDE és FEKETE HATTYÚ javított múlt heti teljesítményén...

Elolvasom

Danny Boyle egy rocksztár a filmrendezők között. Egyszerű akkordokat penget, sodró lendülettel, frázisai könnyen megjegyezhetők, a végeredmény pedig minden esetben intelligens, de nem várja el, hogy te is az legyél. Hősei rendszerint olyan sarkantyúval a farpofáik közt világra jött hétpróbás túlélők, akik hatalmas köveket görgetve törnek előre, hol izzadva, hol szellemes egysorosokat ontva, de mindvégig töretlenül. Boyle műveinek sorában a változás a körülmények és az egyén viszonyában megy végbe.

Elolvasom

Talán nem meglepő módon a durva-realista WINTER's BONE gyűjtötte be a legtöbb jelölést (összesen hetet), ugyanakkor számomra több mint talány, hogy az ANIMAL KINGDOM miért nem szerepel egyik kategóriában sem (a listát köszönjük a KT-nek).

Legjobb film:
* 127 HOURS
* BLACK SWAN
* GREENBERG
* THE KIDS ARE ALL RIGHT
* WINTER’S BONE

Elolvasom

A hiba nem az ön készülékében van.

Ha valaki nem tudná: a cím arra az időtartamra utal, amit Aron Ralston a Moab sivatagban töltött egy szikla alá szorult karral. ...és azt hiszem, már most garantálhatjuk James Francónak az Oscar-jelölést.

Danny Boyle új filmje Aron Ralston igaz történetét mondja el: a hegymászó karja egyik könnyű szórakozásnak ígérkező útján egy szikla alá szorult - öt napi szenvedés után egy egyszerű bicskával szabadult meg a testrésztől. A tragikus és könnyfakasztó sztorit elmesélő film első teasere minden, csak nem tragikus és könnyfakasztó. Mi fog ebből kisülni?

Mi származhat abból, ha a Pussycat Dolls covereli a Slumdog Millionare Oscar-díjas filmzenéjének egyik gyengébb számát? Jó semmiképp. Íme a bizonyíték.

Az Entertainment Weekly leközölt egy 25-ös listát a legjobb aktív rendezőkről, amit gyorsan ki is bővítettek még 25-tel. A nevekkel nincs is különösebb baj, a helyezések viszont már erőteljesen vitathatóak. Judd Apatow és Zack Snyder Clint Eastwood előtt, Jon Favreau bármilyen Top 100-asnál kisebb listán, ugyan már. Ázsiában manapság nem készítenek filmeket? Ja, hogy ez egy amerikai összeállítás, én kérek elnézést. Ti milyen listát állítanátok össze? Az enyém valahogy így kezdődne:

A legjobb film
The Curious Case of Benjamin Button/Benjamin Button különös élete (Kathleen Kennedy, Frank Marshall, Ceán Chaffin)
Frost/Nixon (Brian Grazer, Ron Howard, Eric Fellner)
Milk (Dan Jinks, Bruce Cohen)
The Reader/A felolvasó
Slumdog Millionaire/Gettó milliomos (Christian Colson)

A legjobb rendező
David Fincher (The Curious Case of Benjamin Button)
Ron Howard (Frost/Nixon)
Gus Van Sant (Milk)
Stephen Daldry (The Reader)
Danny Boyle (Slumdog Millionaire)

A legjobb férfi főszereplő
Richard Jenkins (The Visitor)
Frank Langella (Frost/Nixon)
Sean Penn (Milk)
Brad Pitt (The Curious Case of Benjamin Button)
Mickey Rourke (The Wrestler/A pankrátor)

A legjobb női főszereplő
Anne Hathaway (Rachel Getting Married)
Angelina Jolie (Changeling/Elcserélt életek)
Melissa Leo (Frozen River)
Meryl Streep (Doubt/Kétely)
Kate Winslet (The Reader)

A legjobb férfi mellékszereplő
Josh Brolin (Milk)
Robert Downey Jr. (Tropic Thunder/Trópusi vihar)
Philip Seymour Hoffman (Doubt)
Heath Ledger (The Dark Knight/A sötét lovag)
Michael Shannon (Revolutionary Road/A szabadság útjai)

A legjobb női mellékszereplő
Amy Adams (Doubt)
Penélope Cruz (Vicky Cristina Barcelona)
Viola Davis (Doubt)
Taraji P. Henson (The Curious Case of Benjamin Button)
Marisa Tomei (The Wrestler)

A legjobb eredeti forgatókönyv
Frozen River (Courtney Hunt)
Happy-Go-Lucky (Mike Leigh)
In Bruges/Erőszakik (Martin McDonagh)
Milk (Dustin Lance Black)
WALL-E (Andrew Stanton, Jim Reardon, Pete Docter)

A legjobb adaptált forgatókönyv
The Curious Case of Benjamin Button (Eric Roth, Robin Swicord)
Doubt (John Patrick Shanley)
Frost/Nixon (Peter Morgan)
The Reader (David Hare)
Slumdog Millionaire (Simon Beaufoy)

A legjobb operatőr
Changeling (Tom Stern)
The Curious Case of Benjamin Button (Claudio Miranda)
The Dark Knight (Wally Pfister)
The Reader (Chris Menges, Roger Deakins)
Slumdog Millionaire (Anthony Dod Mantle)

A legjobb vágás
The Curious Case of Benjamin Button (Kirk Baxter, Angus Wall)
The Dark Knight (Lee Smith)
Frost/Nixon (Mike Hill, Daniel P. Hanley)
Milk (Elliot Graham)
Slumdog Millionaire (Chris Dickens)

A legjobb díszlet (látvány) tervezés
Changeling (James J. Murakami, Gary Fettis)
The Curious Case of Benjamin Button (Donald Graham Burt, Victor J. Zolfo)
The Dark Knight (Nathan Crowley, Peter Lando)
The Duchess/A hercegnő (Michael Carlin, Rebecca Alleway)
Revolutionary Road (Kristi Zea, Debra Schutt)

A legjobb jelmez
Australia (Catherine Martin)
The Curious Case of Benjamin Button (Jacqueline West)
The Duchess (Michael O Connor)
Milk (Danny Glicker)
Revolutionary Road (Albert Wolsky)

A legjobb smink
The Curious Case of Benjamin Button (Greg Cannom)
The Dark Knight (John Caglione Jr., Conor O Sullivan)
Hellboy II:The Golden Army/Hellboy II:Az Aranyhadsereg (Mike Elizalde, Thomas Floutz)

A legjobb filmzene
The Curious Case of Benjamin Button (Alexandre Desplat)
Defiance (James Newton Howard)
Milk (Danny Elfman)
Slumdog Millionaire (A.R. Rahman)
WALL-E (Thomas Newman)

A legjobb filmbetétdal
WALL-E "Down to Earth" (Peter Gabriel, Thomas Newman)
Slumdog Millionaire "Jai Ho" (A.R. Rahman, Sampooran Singh Gulzar)
Slumdog Millionaire "O Saya" (A.R. Rahman, Maya Arulpragasam)

A legjobb animációs játékfilm
Bolt (Chris Williams, Byron Howard)
Kung Fu Panda (John Stevenson, Mark Osborne)
WALL-E (Andrew Stanton)

A legjobb nem angol nyelvű film
The Baader Meinhof Complex/A Baader Meinhof csoport (Uli Edel, Németország)
Entre Les Murs/The Class (Laurent Cantet, Franciaország)
Okuribito/Departures (Yojiro Takita, Japán)
Revanche (Gotz Spielmann, Ausztria)
Vals Im Bashir/Waltz with Bashir/Libanoni keringő (Ari Folman, Izrael)

A legjobb hangkeverés
The Curious Case of Benjamin Button (David Parker, Michael Semanick, Ren Klyce, Mark Weingarten)
The Dark Knight (Lora Hirschberg, Gary Rizzo, Ed Novick)
Slumdog Millionaire (Ian Tapp, Richard Pryke, Resul Pookutty)
WALL-E (Tom Myers, Michael Semanick, Ben Burtt)
Wanted (Chris Jenkins, Frank A. Montano, Petr Forejt)

A legjobb hangvágás
The Dark Knight (Richard King)
Iron Man (Frank Eulner, Christopher Boyes)
Slumdog Millionaire (Tom Sayers)
WALL-E (Ben Burtt, Matthew Wood)
Wanted (Wylie Stateman)

A legjobb képhatás (vizuális effektusok)
The Curious Case of Benjamin Button (Eric Barba, Steve Preeg, Burt Daltron, Craig Barron)
The Dark Knight (Nick Davis, Chris Corbould, Timothy Webber, Paul J. Franklin)
Iron Man (John Nelson, Ben Snow, Dan Sudick, Shane Mahan)

A legjobb dokumentumfilm
The Betrayal/Nerakhoon (Ellen Kuras, Thavisouk Phrasavath)
Encounters at the End of the World (Werner Herzog, Henry Kaiser)
The Garden (Scott Hamilton Kennedy)
Man on Wire (James Marsh, Simon Chinn)
Trouble the Water (Tia Lessin Carl Deal)

A legjobb kisjátékfilm
Auf der Strecke/On the Line (Reto Caffi)
Manon sur le bitume/Manon on the Asphalt (Elizabeth Marre, Olivier Pont)
New Boy (Steph Green, Tamara Anghie)
Grisen/The Pig (Tivi Magnusson, Dorte Hogh)
Spielzeugland/Toyland (Jochen Alexander Freydank)

A legjobb animációs rövidfilm
La Maison de Petits Cubes (Kunio Kato)
Ubornaja isztorija - ljubovnaja isztorija/Lavatory - Lovestory (Konstantin Bronzit)
Oktapodi (Emud Mokhberi, Thierry Marchand)
Presto (Doug Sweetland)
This Way Up (Alan Smith, Adam Foulkes)

A legjobb rövid dokumentumfilm
The Consience of Nhem En (Steven Okazaki)
The Final Inch (Irene Taylor Brodsky, Tom Grant)
Smile Pinki (Megan Mylan)
The Witness from the Balcony of Room 306 (Adam Pertofsky, Margaret Hyde)

Jean Hersholt Humanitárius Díj: Jerry Lewis

Soha nem gondoltam volna, hogy Mike Leigh versenyez Danny Boyle-lal az év feelgood filmje díjért. Elszabott ez a világ, azt kell, hogy mondjam. Mi jöhet ez után?! Michael Bay Shakespeare-hez nyúl? Roland Emmerich felüt egy dogmát? Brad Brid katasztrófafilmet forgat??? Hékás, álljunk csak meg egy percre...

A britek legnagyobb filmes hátbaveregetősdijén természetesen a brit SLUMDOG MILLIONAIRE győzedelmeskedett, habár a származási ország annyira nem jellemző, ugyanis az Indiában játszódó mesefilm mostanság mindenhol happol, míg a visszafelé öregedő Benjamin Buttonnak be kell érnie egy-két technikai biccentéssel. Rourke, Winslet, Ledger, Cruz. A többi díj is papírforma. A nyertesek listáját itt találod.

Nem vitás, az idei Oscar-harc két film, egy nagy hollywoodi generációs dráma (THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN BUTTON, 13 jelölés) és egy apró, de messzire tekintő független mozi (SLUMDOG MILLIONAIRE, 10 jelölés) között zajlik majd. Ha a statisztikákat nézed, láthatod, hogy általában az előbbi győz, az utóbbi pedig kap egy vígasz forgatókönyv-díjat, de idén más lesz a helyzet, ugyanis egyik film sem az, aminek első pillantásra gondolnád.

Az amerikai filmgyártás büszkeségei, a közönséget és szakmát egyaránt bódulatba ejtő megadrámák nagy eseményekről, nagy pillanatokról és nagy érzelmekről regélnek: így nyertem meg a polgárháborút, így haltam meg a kedvesem karjaiban és így tovább. A BENJAMIN BUTTON-nak nincsenek ilyen nagy pillanatai, melyekre jelenetek egész sorát épít, hogy csalárd módon könnyeket és tapsot zsákmányoljon a befogadóról. Nem: a melankóliába mártott BENJAMIN BUTTON elejétől végéig az elmúlásról regél. Arról, hogy lassan, de biztosan eljön az utolsó bekezdés, s lehet lovagolni azon, hogy FORREST GUMP, meg TITANIC - a felszínes összevetéseken túl ezeket a klaszikusokat semmi sem köti David Fincher (de)konstruktív drámájához.

Benjamin Button ugyanis nem figyelmeztet arra, hogy éld tartalmasan az életed, légy jelen, alkoss hullámokat, szeress és légy szeretve, stb-stb. Buttont már születésének pillanatában leírják, s egész életében a halál veszi körül: nem a dicső vég, hanem az, hogy minden félbeszakad, bármennyire is küzdesz, sem befolyásod, sem dühöd nem lehet akkora, hogy ezen változtass. Szerencsétlen villámsújtotta flótás sem tudja elmesélni mind a hét csapást, Torta úr órája is eltűnik, a filmnek keretet adó Daisy a jelenben sem meleg fénybe ágyazva, szerető családtagok által körülvéve hagyja el az árnyékvilágot, hanem a fenyegető tornádó ridegségében, egyedül.

Furcsa tanítás az egy állítólagos melodrámától, hogy ne küzdj, hagyd, hogy hadd múljon el, mégis érdemes meghallgatni, mert úgy is lehetsz értékes ember, ha halálod után nevedre nem emlékszik senki, ha nem alkotsz maradandót, ha nem cselekszel (hisz Button sosem irányít, sosem veszi kézbe a sorsát, csak sodródik és vár), hanem egyszerűen csak megbékélsz magaddal és a környezeteddel.

Fincher kifordított antieposzt forgatott, fityiszt mutatott az elvárásoknak, amit előbb vele szemben (miért nem sci-fi? miért nem thriller?), aztán később magával a filmmel szemben (miért nem hős? miért nem beszél?) támasztottak. A filmje természetesen nagyívű, egyszerre mesteri és mesterkélt: süt belőle a profizmus - színészi, technikai szinten egyaránt, de a lénye mégis annyira hétköznapi, hogy valószínűleg vereséget fog szenvedni a versenyben.

A négyes pályán ugyanis egy igazi szörnyeteg úszik: rafinált darab a SLUMDOG MILLIONAIRE. Kis költségvetéssel, többnyire obskurus helyszínekkel, nóném színészekkel és olyan kerettörténettel bír, mellyel nehéz rezonálni - Legyen ön is milliomos a moziban? Mi jöhet ezután? Kapcsoltam: A film?

Természetesen egy tisztavérű Sundance-ivadéktól a fenti tételek egyáltalán nem állnak messze, de a SLUMDOG egyáltalán nem ezeken a vízeken hajózik. A függetenség csupán álca: Danny Boyle sorskovácsoló meséje szégyentelen melodráma, faltól-falig tartó giccs, szélsőséges érzelmek, fényese mázolt plakátfigurák örömtánca, és mégis működik.

Mit működik: beránt, megmárt, átmos és a moziból kifelé menet még rakétákat is szerel a hátadra, hogy hazáig lebegj. És emiatt minden gyarlósága, minden trükkje, minden számítása megbocsátható.

Lust for Life. Megmosolyogtató, hogy a SLUMDOG üzenete megegyezik Danny Boyle legnagyobb mesterművének (mert legalább kettő van neki) kicsengésével, pedig a két filmet világok választják el egymástól, s nem csak földrajzilag. A skót sekélyemberek helyett itt igazi típusfigurák láthatók: az elvhű főhős, a gyarló testvér és a szép lány, aki nem több egyfajta jutalomnál, amit az ember felszögel a falra (s abban reménykedik, hogy nem szólal meg, hátha nincs is mondanivalója).

De olyan jó nézni. Olyan jó elhinni, hogy lehetsz nyakigláb, lapátfül, nyitott száj, bamba tekintet, ha kitartó vagy, ha nem adod fel, akkor te is kaphatsz egy ilyet. De a SLUMDOG nem csupán a SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG előtt tiszteleg: a színes-szagos kavalkádba befér egy rész TWIST OLIVÉR, egy rész KOLDUS ÉS KIRÁLYFI és ha hunyorítasz, akkor még a SZÉP REMÉNYEK idealizmusát is felfedheted. Ezek gyönyörű történetek, nem vitás, meylekből bármikor jöhet a repeta, feltéve ha nem borul az egyensúly és az összeszerkeszett testre adott ruha nem csak szép, univerzális, de eredeti is. Ebben pedig nincs hiba.

Szóval talán nem kétséges, ki fog fellépni a pódiumra: a mocsokból jött, de nagy szívdobbanásokkal lépkedő SLUMDOG MILLIONAIRE móresre tanítja majd a THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN BUTTON-t, ezt a sokszor látott moziszörnyet, ugye. Dávid kontra Góliát. Azért én csendben drukkolok az utóbbinak, pedig tudom jól, hogy Akadémia soha nem arra a filmre szavaz, amelyik igazán felnőtt.

India az ellentétek földje. Fényűző paloták állnak a nyomornegyedek mellett, a közel két évszázados brit uralom felforgatta és megváltoztatta a semmihez sem fogható kultúrát és bár gazdasága az egyik leggyorsabban fejlődő a világon, egymilliárd fős népességének jelentős része még ma is alig tudja megkeresni a mindennapi betevőt. Ezek fényében az már nem is igazán meglepő, hogy egy zombikon, drogosokon és pszichopatákon nevelkedett angol, Danny Boyle rendezte minden idők legmeghatóbb indiai meséjét.

Előre leszögezem: nem tudok objektívan írni a filmről. Nem szeretném leírni, milyen jó volt az utóbbi évek legjobb sorozata, a Skins után a filmvásznon is találkozni Dev Patellel. Azt a legnagyobb mestereket idéző magabiztosságot sem akarom említeni, mellyel Boyle az életműve csúcspontjának (egyfajta személyi katarzisnak) is tekinthető filmet dirigálja. Nem fog szó esni az év legjobb soundtrackjéről, az ihletet szolgáltató mondák és bollywoodi filmek előtti tisztelgésekről (a végefőcím alatti őrült kikacsintás nem is önthető szavakba) és az ebből fakadó, hibaként semmiképp sem felróható esetleges kiszámíthatóságról vagy közhelyességről sem. Ilyen terminológiák nem érvéneyesek rá, mint ahogy a tudósok is hiába próbálnának megmagyarázni egy csodát.

Nem filmes szinten, hanem az érzelmekén játszódik, érvényesül és kommunikál. Egyetemes nyelvét mindenki beszéli: nem indiai, nem angol, egyszerűen a szív nyelve ez. Története állítólag Jamalról, a fiatal srácról szól, aki a Legyen Ön is Milliomos legendásan nehéz indiai kiadásában versenyzik, mindössze egy kérdésre a fődíjtól. Az országban ez nem csupán egy játék: lehetőség a megváltásra, az élet és halál közti különbséget jelenti. Jamal természetesen nem létezik – nem csak azért, mert kitalált karakter, hanem mert modern társadalmunk szabályai tiltják az ilyen lény létrejöttét. Egymagában testesíti meg az alapvető emberi értékek mindegyikét, romlatlan erkölcseivel kiemelkedik a körülötte lévők világából és épp ezért diadalmaskodik felettük. Földöntúli tisztasága átjár és megérint mindenkit: reményt ad, arra, hogy manapság még létezik szeretet. Mindez lehetne szörnyen giccses, idegesítően mesterkélt és fájdalmasan hiteltelen, de nem az: talán a bolygók sikeres együttállásának, talán a stáb fantasztikus munkájának köszönhető, nem tudom, mindenesetre ebben a filmben az egyik legritkább dolgot lelhetjük meg: a mozi varázslatát.

A Vikas Swarup regénye alapján készült tökéletes forgatókönyv, miközben végigvezet Jamal hányattatott életén, végigzongoráztatja veled az érzelmek teljes skáláját: együtt fogsz nevetni, sírni, gyűlölni és szeretni a fiúval, kinek nem volt más bűne, csak hogy ártatlan maradt – a befejező képsorok alatt pedig a legszélsőségesebb végletek közt ugrál a pattanásig feszített húrokon. A színészek hol nagyszerűek, hol kedves naivsággal botladoznak, a fényképezés és a zene húsbamarkolóan szép, a rendezés – nem túlzok – hibátlan, de a film érdeme mégsem ezekkel mérhető, hanem a könnycseppekkel, melyeket a végén hullattam: rég volt belőlük ennyi és rég estek ennyire jól. Az igaz szerelem pedig még sosem volt ennyire gyönyörű.

Mestermű.