21. alkalommal rendezik meg Hollywood egyik legpopulárisabb mozis díjkiosztóját, azaz az MTV Movie Awards gálát. Az idei felhozatal attól érdekes, hogy a díj történetében először szakértőkből álló testület állította össze a jelöltek névsorát, így csak a végső szavazásnál lesz döntő a közönség szava. Jelöltek a tovább mögött...

Két nagy zenés/filmes hírünk van a számotokra: nem annyira hazánk fia (mivel amerikánus földön született), de azért magyarnak vallott Antal Nimród rendezi a 30 éves fennállását ünneplő Metallica 3D-s filmjét (koncert? doksi? nem tudni), amely a M3D munkacímet viseli, és valamikor 2013-ban kerül a mozikba. A másik hírünk az, hogy a Hanna sikerén felbuzdulva a The Chemical Brothers (melynek Don't Think című koncertfilmje e hó végén érkezik DVD-n és BD-n) újabb filmzenét szerez, méghozzá a Louis Leterrier Now You See Me című heistmovie-hoz, melyben többek között Jesse Eisenberg, Woody Harrelson, Michael Caine és Morgan Freeman sántikál majd rosszban.  A film jövő januárban debütál az amerikai mozikban.

A mai nap tripla aranyesővel szolgál két régebbi és fontosabb, valamint egy viszonylag új, de kifejezetten lelkes csapat közreműködésével. A kérdés persze az, hogy továbbra is nagy lesz a szórás, vagy lesz egy éllovas? De az sem kizárt, hogy lesz új belépő, hiszen ezek a szervezetek már a teljes kínálatból válogathattak, pár napja még az eddig vakfoltnak számító Stephen Daldry filmet (Rém hangosan és irtó közel) is levetítették nekik.

UPDATE: Időközben az Amerikai Filmintézet éves toplistája is befutott! Mellékelve az is.

A szavazás mindenhol lezárult, végeredmények a tovább mögött...

Hosszú évek óta tartó rettegés és 16 hónapnyi várakozás hadakoztak bennem, mikor csütörtökön a Sziget felé tartottam: hogy a fesztivál legrosszabb hangosításával bíró A38-WAN2 színpad idén sem hazudtolja meg hírét, azt már az első éjszakás HURTS bizonyította, melyről nem csak a zenekar röhejes pózerkedése (valószínűleg Chris Martin felvételeken nevelkedtek), de a dalokból fehér zajt generáló hangtechnika miatt is két dal után menekülni kényszerültünk.

És mégis erre az elátkozott helyre tartottam, mert itt lépett fel a CRYSTAL CASTLES, márpedig ha valaki, akkor a tavalyi év egyik legjobb albumát elkövető kanadai formáció igazán koncertre termett, és nincs az az akusztika (vagy ColorStar koncert), mely visszatarthatott volna ettől a gigtől. Rettegés és várakozás: végül mindkettő beigazolódott.

Elolvasom

Miközben kizarándokoltam a Hajógyárira, azon morfondíroztam, hogy idén vajh megint lemondok-e a közepesen érdekfeszítő (ám mostanság elég jót húzott) Kasabianról egy kockázatosabb, de mégis ígéretesebbnek tűnő gig (Crystal Castles) kedvéért, vagy választom a tutit. Nos, nem gondoltam volna, hogy végül Judas Priesttel ízesített flekken-abszolválás lesz a dologból.

Aztán meg az év eddigi legjobb bulija.

A mai napon hivatalosan is kezdetét veszi a Sziget. Lesz jó idő is, rossz idő is, sárban pancsolás, színpad előtti kiszáradás, szóval csak a szokásos. A nagyszínpad és a meduza nagyobb lett, a sör drágább (690 Ft a dobozos Dreher, OMG!), a metálosok feje fölül elbontották a sátrat, a Vodafone meg szupertornyot épített magának. Sok lesz a visszatérő - mikrofonon innen és túl egyaránt. Jómagam is kizarándokolok, és ha esetleg össze akarsz velem futni, akkor íme tíz, melegen ajánlott zenei program, ahol a jelenlétem esélye 70-80% között mozog. Mert hát a Szigeten soha nem lehet tudni, ugye.

Nem vicc, az InterComnak és blogunknak hála most igazi retrós ereklyére tehetsz szert: megnyerheted a The Chemical Brothers által szerzett Hanna filmzenét, nem CD-n, nem digitálisan letölthető formában, hanem a régi jó bakelitlemezen, azon a médiumon, amire az audiofilek a mai napig esküsznek.

Bármennyire szeretném és bármennyire fázol tőle, egyszerűen képtelen vagyok minden abszolvált filmélményt ráérős boncasztalomra fektetni, s néha a szó is beragad (innen ez az "elmés" cím), pedig vannak produktumok, melyek követelik azt, hogy megemlékezzenek róluk - nem feltétlenül pozitív előjelük kapcsán. Hát íme.

Az elolvasom mögött a következő filmekről olvashatsz velőseket:

• Hanna
• The Ward
• The Loved Ones
• Red Hill
• Cedar Rapids
• The Fourth Kind
• The Lincoln Lawyer

Lesütött szemekkel, remegő térdekkel prezentálom nektek 2010-es zenei toplistám második részét, elvégre már nagyjából két hónap telt el az első adag publikálása óta: sokan valószínűleg már el is felejtették, hogy létezett nálunk egy ilyen projekt, de ha belegondoltok, a helyeslő és/vagy fikázó kommentek írása így is ugyanolyan jól fog esni. :)
Szóval, élvezzétek:

20. How To Dress Well - Love Remains

A brooklyni Tom Krell bemutatkozó lemezén van egy „Suicide Dream” nevű dal. És még egy. Na szóval, vidám kis album ez. Az év egyik legsötétebb korongját Krell a kölni egyetemen folytatott filozófia tanulmányai közben rakta össze, pályakezdőtől megszokott érettséggel: a pályaválasztása alapján elvárt köldöknézős művészieskedés helyett a Love Remains a legvégsőkig lecsupaszított, meditatív elektronika, mely talán ahhoz a megtisztító, az album katarzisával pár centivel a föld fölé emelő depresszióhoz hasonlít, mely a Portisheadre jellemző – az eszközök azonban teljesen mások.

A hírek szerint Joe Wright tinédzser bérgyilkos thrillerje, a Hanna több mint érdekes, és a The Chemical Brothers által írt soundtracket elhallgatva ez a jelző elég találónak tűnhet. Íme egy kis ízelítő.

A last.fm általában megbízható, néha légből kapott információk alapján kartotékozza a különböző koncertek, turnék, fesztiválok időpontjait, fellépőit, szóval a hivatalos bejelentésig (amire talán már csak 1-2 hetek kell várni) némi fenntartással kezeljétek a következő listát:

• Pulp
• The National
• The Chemical Brothers
• Dizzie Rascal
• Gui Boratto
• Les Hurements d'Léo
• Pupilla
• Triggerfinger
• Great Imitation
• Shaking Goodspeed
• Gipsy Sound System

Ez pedig már a hivatalosan is megerősített lista:

PULP | INTERPOL | THE NATIONAL | JUDAS PRIEST | MOTÖRHEAD | SMASH MOUTH | CHEMICAL BROTHERS | GOTAN PROJECT | DIZZEE RASCAL | MARINA AND THE DIAMONDS | SKUNK ANANSIE | HURTS | THE BLOODY BEETROOTS DEATH CREW 77 | HADOUKEN!| CRYSTAL CASTLES | AFROCUBISM | ELIADES OCHOA | FLOGGING MOLLY | GOGOL BORDELLO | SONATA ARCTICA | TRIGGERFINGER |  GORAN BREGOVIC  WEDDING AND FUNERAL BAND | LES HURLEMENTS D’LÉO | DEBOUT SUR LE ZINC | OJOS DE BRUJO | ROTFRONT | VERDENA | SÖHNE MANNHEIMS...

A nemzetközi előzetes valamivel többet mutat a 16 éves gyilkológépből (Saoirse Ronan), amint épp a hivatását űzi, habár az a csókjelenet azért elég necces.

Vajon az előadót vagy inkább a filmet minősíti az, hogy már a plakáton is feltüntetik, hogy ki szerezte a film zenéjét?

Nem szívesen barátkoznék vele, de most azonnal látni szeretném, mit művel a vásznon. További infó.

A Daft Punk, az Air és természetesen Trent Reznor után újabb elektronikában utazó formáció próbálja ki magát a komponált filmzene világában. A manchesteri Chemical Brothers kettőse az amúgy is ígéretes HANNA című film szkórját dobja össze - remélhetőleg több tört ritmussal apellálva, mint amennyivel mostanság kokettálnak.

A Joe Wright (ATONEMENT, PRIDE & PREJUDICE) rendezésében érkező HANNA egy tinédzser bérgyilkosra (Saoirse Ronan) fókuszál, akit apja (Eric Bana) képzett ki hatékony gyilkológéppé, aki aztán egy olyan nővel (Cate Blanchett) találja szembe magát, aki kissé átrendezi a világképét. Az Európában játszódó film elvileg mellőzni fogja a KICK-ASS-t idétő "na ne" motívumokat és sajátos realizmust kölcsönöz a történéseknek. Hogy ez a rögvalóságot vagy inkább hiperrealizmust takar, az jövőre kiderül.

Most már jórészt hivatalosan is megerősítve az, amit pár napja megszellőztettem.

Ezek egy része még nincs hivatalosan megerősítve, viszont a szervezők itt-ott szellőztetnek ezt-azt (vastaggal jelölöm azt, amit már a "szervek" is széttrombitáltak):

• Pendulum
• Pet Shop Boys
• The Chemical Brothers
• Jamiroquai
• Ticky
• John Digweed
• 2 Many Djs
• Sven Väth
• Paul van Dyk
• Paul Oakenfold
• Paul Kalkbrenner
• Hernan Cattaneo
• Deadmau5

Ez a lista így igen impozáns és trendi, ha már csak a fele is megvalósul, az is biztosan bevonz csilliárd embert, de én még mindig nem érzem a késztetést. Hát ti?

Hű, mennyi sok újrahasznosított program! Sebaj, idén legalább erre se kell menni.

a zenétől nem álltam tótágast, de amit a figura művel... (már amikor nem cgi helyettesíti)

"give me a break!" akár ez is lehetne a mottója a második, meglehetősen röpke szigetelős napnak. most egy kis nyekergésnek kéne következnie arról, milyen hulla voltam egész nap, ehelyett férfiasan megvallom, hogy csak a the chemical brothersre értem ki - bármennyire is érdekelt, mit tud kihozni damon albarn legújabb projectjéből. szóval lazulósra vettem a formát, de a fenti kiáltás elsősorban másnak/másról szól.

nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem baromira hiányzik a kemikális testvérek első két albumát uraló tört mennyország. manapság mindenki döngöl, az egészségesen koszos ütemekről (elnézést a képzavarért) meg leszoktak az emberek. sajnos ez a chemical brothersről is elmondható, akik olyan monoton techno zúzdát priodukáltak tegnap, amelybe még a block rockin' beats sem fért bele, pedig anno széles körben ez a nóta adta el a bandát.

a minap megint próbálkoztam az új albummal: vannak rajta ízletes dolgok, de az egész inkább zajos, semmint tartalmas. a tegnapi bulin jó pár zene be is köszönt a we are the nightról: példának okáért a címadó muzsika, a the klaxonsszal közösen kotyvasztott all rights reserved, a saturate (a robbanó festékgolyókkal), meg persze a do it again.

a katalógusból előkerült a galvanize, a hey boy, hey girl, az out of control és egyéb tüc-tüc zene, az eletrobankból (tudod, melynek klipjében sofia coppola talajozik) csupán néhány taktust kaptam, pedig már kezdtem bizakodni... rég volt, meg minden, de a majdnem konstans 4/4 után a közönség kb. szétszedte volna a szigetet egy elektrobank/leave home/block rockin beats/loops of fury kombóra...

szóval volt alkalmam rácsodálkozni a kiszabott jó vizuálra, amely nem csupán méreteiben, de látványvilágában is impresszív volt: breaktáncosok, gonosz bohócfejek és robotok hada özönlötték el a színpadot, s ez még az amúgy érdektelen német turistákat is néma szájtátásra késztette. a nagyszínpad hangosítása némileg fejlődött az utóbbi évekhez képest, az upgrade leginkább a mélynyomókat érintheti, ugyanis a basszustól majd lerepült a fejem. ezek lennének a hideg tények. másfél óra döngölés, minden idők talán legjelentéktelenebb visszatapsolásával. 

koncert után ásítozva zsibongva bevetettem magam a csónakház kertjébe (el ne áruld senkinek, de kb. a sziget legjobb helye), ahol csatlakozott hozzám zs vérben forgó szemekkel: ez lenne a brazil metál mellékhatása? :) a nap többi része más lapra tartozik.