Nem panaszkodhatunk: az utóbbi egy-két évben jelentősen növekedett a magyarországi filmforgalmazók száma, s ezáltal a kínálat is terebélyesedett: 2012 első negyedévében több mint 70 filmet mutattak be a hazai mozik, ami alighanem rekordnak számít. A hollywoodi stúdiórendszer termékei menetrend szerint érkeztek, ahogy minden nehézség ellenére az artfilm-forgalmazók sem tétlenkedtek. Az újdonságot az amerikai függetlenek megnövekedett jelenléte jelenti, noha ezek a produkciók továbbra is a kiemelt címekre korlátozódnak, így a Lionsgate, a Summit, a Relativity és a FilmDistrict gyermekeire, azok gyors hazai megjelenésére (ékes példa: Az igazság nyomában, azaz a The Cold Light of Day nálunk jövő héten, a tengerentúlon viszont csak szeptemberben kerül a mozikba).

Az Észak-Amerikában eleve limitált, pár tucat mozira korlátozott filmek viszont továbbra is nehezen jutnak el ide, amiben gyors változás aligha fog beköszönteni, ha még a "nagyok" sem bírnak meggyőzően teljesíteni a kasszáknál. Az Aeonflux most utánajárt, hogy az elmúlt esztendők terméséből mely filmek azok, amelyeket legalább DVD-n szívesen látnánk. Íme a 25 Most Wanted, ábécérendben.

Az elégedetlenkedő kiszólások ellenére a hazai filmforgalmazás még soha nem volt olyan naprakész, mint tavaly: ugyan nem minden filmet mutattak be az amerikai premier előtt, de soha nem volt még annyi bemutató, mint tavaly, amely leginkább az egyre-másra megjelenő kis forgalmazóknak köszönhető - a tudatos filmválasztásnak hála pedig majd' minden fontos film eljutott a hazai mozikba. Ahogy azt a tízes listám mutatja, hiányosságok azért így is akadnak, de ez leginkább annak tudható be, hogy a magyar közönség nem mindenre vevő. No, de lássuk, én mire haraptam tavaly!

Az Independent Spirit és a Gotham kistestvéreként funkcionáló Chlotrudis Awards hagyományosan távol helyezi magát a nagy téli díjszezontól. Ennek megfelelően tegnap tartották meg éves díjátadójukat, ahol a már jól ismert címek és nevek versenyeztek a különböző kategóriákban. A finalisták között ott volt A király beszéde, a Winter's Bone, a Blue Valentine, az Exit Through the Gift Shop, a Mary és Max és még sok más ínyencség.

De még mielőtt rátérnék a díjazottakra, pár szóban arról, mi is ez a Chlotrudis Society. A tagjaik között vannak kritikusok, de csak elenyésző számban. A társaság fő profilja a világ független filmjeinek megismertetése a közönséggel. Ennek érdekében fesztiválokat szerveznek, szimpóziumokat és szemináriumokat tartanak, és anyagilag támogatnak filmeket, hogy el is jussanak a különböző mustrákra.

De nem húzom az időt, kattintás után lehet szemezgetni a nyertesek között...

A február 27-én tartott Oscar-átadót megelőzően Banksy, a legjobb dokumentumfilm kategóriájában nominált Exit Through The Gift Shop rendezője stílusosan utcai grafikák formájában kampányolt, továbbá lelkesen nyilatkozott olyanokat, hogy utoljára akkor volt a műhelyében aranyszínűre festett meztelen férfi, mikor egy installáció kedvéért ő maga festette be magát.

Azt ugyebár már tudjuk, hogy Banksy nem nyert Oscart idén, és az átadó után csak Mr. Brainwash nyilatkozott annyit, hogy Banksy ugyan jelen volt, de soha nem fogjuk megtudni, milyen formában. Maga a mester nem adott életjelet magáról... egészen mostanáig, mikor a lenti grafikával azt a (tőle megszokottan infantilis/gúnyos) üzenetet közvetítette, hogy az Oscar csak egy gyerekjáték...

...főleg, ha így bánnak vele:

Mivel a ma hajnalban lezavart eseményt a tavalyival ellentétben nem én, hanem daesu kolléga vezényelte le, magyarán a meglátásaimat nem sikerült kíváncsiságtól tágra nyílt érzékszerveitekbe csepegtetnem (itt jelzem, hogy mindössze másfél órát aludtam), így engedjétek meg nekem, hogy egyfajta értékelő formájában még egy posztot szenteljek az utóbbi évek legerősebb Oscar-mezőnyének... és az utóbbi évek legunalmasabb show-jának.

Mivel Banky zseniálisan dokumentált átverése sem a szemmel, sem a füllel nem közösül, azaz audiovizuális értelemben nem sok pluszt nyújt (hisz jobbára ilyen-olyan videokamerákkal készült felvételekből vágták össze), ezért teljesen mindegy, hogy DVD-n vagy BD-n szerzed be, de egy biztos: ennek a kiadványnak a gyűjteményben a helye!

Kötetlenek és függetlenek. A jóval nagyobb pompával (és nyárspolgári viselkedéssel) övezett Oscar-átadó előtt a független filmesek is megünnepelték magukat, és mint ahogy az "elolvasom" után látni fogjátok, a legtöbb díjat a Black Swan nyerte (én a Winter's Bone-ra tettem volna fel a pénzemet), ugyanakkor sem az előbb említett Bone, sem a The Kids Are All Right nem vallott szégyent.

Banksy mindenkit lóvá tett. Pofátlanul szellemes és szemérmetlenül profán utcai alkotásaival, melyek egyszerre szenzációhajhászok és polgárpukkasztók, már nem egyszer koppintott a közös öntudat (önérzetesség?) orrára - míg aztán a fagyi egyszer csak visszanyalt. A hatalomra és pénzre épülő társadalmat kritizáló művész munkáit ugyanez a világ magához ölelte - üzenetének társadalomformáló ereje (hatalma), puszta létének pedig monetáris értéke lett. Hisztis kirohanások, hangos elvonulás és más művészi alűrök helyett Banksy inkább forgatott egy nagyon ügyes "dokumentumfilmet" a művészet kiárusításáról.