David Guetta, a hazajáró lélek... Viszont a GusGus lehetne egy nap Björkkel, és mondjuk beszerválhatnák a Sigur Róst (álmodj, királylány) harmadiknak, és teljes lenne az izlandi triumvirátus.

Ha esetleg voltál olyan mafla, mint én, és kihagytad a Magnetic Man élő koncertjét a Balaton Soundon, most pótolhatod... igaz, ez a felvétel az Exiten készült, de tudjátok, alma, körte... (Az "elolvasom" után tracklist.

Elolvasom

Sok tinédzserrel ellentétben az én bugyim most nem lett nedves (sajtóközlemény).

Snoop Dogg | David Guetta | MIKA | Big Boi of Outkast | Simian Mobile Disco live | SEBASTIAN INGROSSO | Fedde Le Grand | MARK KNIGHT | HERCULES AND LOVE AFFAIR | KARL BARTOS | FAKE BLOOD live | JOSH WINK | SETH TROXLER | RUSKO | DJ KRUSH

Ugyan már a Portisheadért is nyakamba szedem a lábamat, de könnyen lehet, hogy az idei Balaton Sound legnagyobb élményét a Magnetic Man szerzi majd.

Mivel a videó automatikusan startol (okos), ezért klikk az "elolvasom"-ra!

Elolvasom

2011. július 7-10. között kerül megrendezésre az ötödik (már az ötödik???) Balaton Sound, melynek első akkreditált fellépőinek sorát alant olvashatjátok. No és vajh melyik a kakukktojás?

• Underworld
• Portishead
• Thievery Corporation
• Tiesto
• Ricard Villalobos
• Luciano
• Magnetic Man
• The Orb
• Armin van Buuren
• Axwell
• Gui Boratto
• John Digweed

Klikk ide a sajtóhírért!

 

Most már jórészt hivatalosan is megerősítve az, amit pár napja megszellőztettem.

Hű, mennyi sok újrahasznosított program! Sebaj, idén legalább erre se kell menni.

mivel az én koromban már minden nap ajándék, úgy döntöttem, hogy elég lesz nekem két nap a balaton soundból.

sem az underworld (minden szám ugyanaz, ráadásul 10 percen keresztül) sem a kraftwerk nem szívem csücske, így a hétvégére esett a választásom.

na jó, igazából csak az Extrawelt izgatott fel, de, ha már lent leszek, gondoltam, megnézem az Orbitalt is, mert AE ódákat zeng róla, és a nagy kedvenc Röyksopp után is adok egy esélyt Mobynak.

és nagyjából ehhez tartottam is magam.

Elolvasom

Közel sem leszek olyan frappáns és játékos, mint a Kraftwerk-giget körbeajnározó megemlékezésemben, amelyben elkövettem azt a hibát, s lerobotoztam magam, pedig csak másnap tudtam meg, milyen is az, ha az ember robotpilótaként közlekedik egy felajzott fesztiválozókkal, homokdűnékkel és árkokkal, valamint rengeteg szeméttel övezett eseményen krónikus alváshiánnyal és alkoholmennyiség feldolgozásával küszködve. Teljesen offtopik, de azért elmesélem, hogy mennyire páratlan élmény egy nem egy, hanem mindjárt két "évkoncertje" jellegű élmény után egy összelegózott kanapéra hanyatlani fél ötkor és fél hatkor arra kelni, hogy a házigazdánk olasz vendégei is megérkeztek, s úgy döntöttek, hogy hangos traccspartival kísért villásreggelit csapnak a fejünk tőszomszédságában (valójában kint az erkélyen, de az érzés és az akusztika olyan, mintha egyenesen a dobhártyába lövöldöznék a szavakat). Summa summarum, jelenleg meglehetősen fáradt vagyok (vasárnap ugyanis inkább már itthon aludtunk, ma pedig korán felvert minket a munkaszellem, hogy rohadna meg), így talán nem fogok olyan szép szófordulatokat lődözni, de megígérem, hogy ezt a bekezdést most lezárom, a következőben pedig már a tárgyra térek.

Szóval az a nagy helyzet, hogy úgy öt évvel ezelőtt összeállítottam egy virtuáis listát azokról az előadókról, akiket mindenképp látnom kell, mielőtt meghalok. Szerepelt rajta az Underworld (pipa), a FSOL (jelenleg esélytelen), meg még a fene tudja mi, s az Orbital. Na most, eme felsorolás megszületése után két perccel a Hartnoll-testvérek bejelentették, hogy köszönik szépen, de ennyi volt. Búcsúzóul még összedobtak egy iszonyat durva koncertkörutat mindenfelé, csak nálunk nem, aztán szevasz. Az akciós csaj telesírta a párnáját, de néhány év alatt összeszedte magát. Nem is hitt a szemének, mikor meglátta, hogy a Groove Armada távolmaradásának hála (isten áldja őket ezért) last minit belépőként bedobták szombat estére az Orbitalt - az akciós csaj ugyanis nem tudta, hogy az öt éves önkéntes száműzetésnek vége, a Hartnollék újra együtt zenélnek, bár új dolgot nem nagyon tudnak felmutatni (válogatáslemez, hagyjuk), de minek is, mikor a háttérben olyan gazdag paletta figyelmez, amit még unokáink is hallgatni fognak.

Vagy nem. Az Orbital kettősére ugyanis baromi kevesen voltak kíváncsiak a BS-en. Aggasztó, sőt, egyenesen ciki volt azt látni szombat este, hogy 3 perccel tíz előtt maroknyi ember lézeng a nagyszínpadnál, miközben odafenn a gépeket heggesztik és "Orbital Test Card" feliratú monoszkópokkal tesztelik a vetítés hátteréül szolgáló fröccsöntött panellapokat. A kezdésre azért már összecsődült némi embermennyiség, sőt, mikor megszólaltak azok a földön és mennyen túli hangok, a nagyszípad környéke végre felbolydult.

Asszem. Mi ugyanis nem nagyon figyeltünk hátra és körbe, hisz ott feszítettünk a harmadik sorban, ahol lökdösődés ugyan nem volt, s még az embersűrűség sem vetekedett egy hongkongi temetőéjével, de a hangulat az nagyon hamar a magasba szökött. Nem könnyű szavakra fordítani az Orbital muzsikáját (keressetek inkább rá a YouTube-on) - amely Kraftwerktől örökölt rendszerességet hordoz magában, s keményen megmozgat, mégis olyan, mintha egy másik bolygó angyalainak harang- és énekjátékát közvetítenék - de azért, mint látjátok, a kedvetekért én megpróbáltam.

A hang belővésével akadtak gondok, de a bő 105 perces megamix (a számok ugyanis össze voltak rakva, nem csak úgy önmagukban, de egymásba is) frenetikus volt, egy-két új nótától eltekintve igazi best of válogatás a BELFAST-tól a CHIME-n át a HALCYON-ig (volt benne Bon Jovi és Belinda Carlisle-betét is, ahogy az egy fesztiváltól elvárható) az örök kedvenc THE BOX-ig. A mezítlábas, harcsabajszú Phil végig kerepelt is integett (ő az extrovertált tesó), sőt a cicás pólós Paul is headbangelt bruttó 47 másodpercet (ő az introvertált tesó), szóval ők és én és Z és zsé biztosan jól érezte magát. Ha a zenélés szarul ment volna, már csak ezért is megérdemelték volna a gratulációt.

Mind robotok vagyunk. Én legalábbis biztosan. Nem azért, mert kockára fagytam a júliusi balatoni kánikulában (mennyi lehetett tegnap este? 16 fok?), s ennek köszönhetően csak mechanikus mozgásokra voltam képes, s hál istennek nem is azért, mert valami 1X1-es kockában robotolok heti 40 órában (szerencsére nem így van: inkább otthon robotolok heti 80 órában, de azt a 80-at úgy osztom be, ahogy akarom :). Azért vagyok robot, mert a német Kraftwerk ugyanolyan elemi erővel hatott rám tegnap este, mint 18 éve a BS-ben (tegye fel a kezét, aki 1. akkor már megszületett, 2. ott volt!), ugyanazokat az érzéseket váltotta ki, mint abból a jóval harmatosabb, egyáltalán nem akciós csajból, aki akkoriban voltam, s ahogy körbenéztem, ezzel az érzéssel nem voltam egyedül.

Felejtsük el a fesztiválok sleppjét (tudod, akik mindig előre tülekednek, pedig ez az egész nem is érdekli őket), a magam korabeli helyehulyázók mellett ott voltak az igazi, hardcore rajongók, azok a nagypapa korú urak, akik karba font kézzel, egyenes háttal, de ragyogó szemmel nézték a színpadot... ahol tulajdonképpen nem történt túl sok minden: négy germán úr (ebből csupán egyetlen alapító tag) feszített 1-1 laptop mögött, s szenvtelen eleganciával pötyögték ki ezeket a mindenki által ismert, csak gyakorta rosszul beazonosított ("Jé, azt hittem, ez egy Coldplay-szám!") dallamokat, de az is lehet, hogy az egész Winampról ment, s azok ott négyen egymással cseteltek vagy mutiban nyomták a Fekete Macskát. Én még ezt sem rónám fel nekik.

Hisz közel 40 évvel ezelőtt, amikor a Kraftwerk megalakult, még nem léteztek laptopok, sőt a legkisebb számítógép telepítéséhez nem csupán mérnöki PhD kellett, hanem minimum négy markos legény. Azokból az ősabakuszokból csiholták ki a tegnap hallott hangok nagyját (természetesen az évtizedek során többször is átpolírozva, de atmoszférájukban, üzenetükben változatlanul). Disszonanciának, jamnek nem volt helye (némi improvizációt azért az utolsó pillanatokban kiszúrtam, de lehet, hogy csak a mesterséges intelligencia szúrt ki velem), mint ahogy az organikus hangok is kimerültek Ralf Hütter nem ritkán elektronikusan eltorzított énekhangjában. De hát nem is vártam mást a technopop nagyszüleitől.

Szemlátomást a Kraftwerk öt éve ugyanazzal a showval turnézik (lásd MINIMUM-MAXIMUM), így a szettlistekben kissé járatosabb rajongók előre leképezhették magukban a koncert folyamat-mátrixát: a MAN MACHINE volt az első, a MUSIC NON STOP volt az utolsó nóta, a THE ROBOTS alatt természetesen a mechanikus manökenek táncát csodálhattuk meg, amit aztán a neonszínben ragyogó négyzethálós kezeslábasban visszatérő banda követett, s ez már a visszataps volt. A THE ROBOTS alatt gondolkodóba ejtett, ha egyszer Ralf is leteszi az abakuszt, a Kraftwerk talán akkor sem fog megszűnni: nem azt mondom, hogy onnantól kezdve robotok nyomogatják majd a "play" gombot, de a Kraftwerk soha nem is volt egyénközpontú zenekar, s ha az elkövetkező 2000 évben egyetlen értékelhető dalt sem programoznak össze az örökösök, ezek a zenék mindenkihez eljutnak majd.

Vagy talán mégsem. Nem a koncert alatt és után kiszúrt unott, érdektelen vagy egyenesen gúnyos arcok a legvészjóslóbbak: a banda legismertebb, legjobban szeretett száma továbbra is az, aminek sem hosszában, sem felépítésében, sem pedig témájában semmi köze nincs a gépekhez. Lehet, hogy mégsem vagyunk mindnyájan robotok - akadnak köztünk karbonalapú fertőzések is.

Sajnos fotóapparátust elfelejtettem vinni magammal, így a fenti kép nem a tegnap esti koncerten készült, ehelyett Zágrábban, s csalárd módon lenyúltam a magyar Kraftwerk rajongói oldalról. Entschuldigen Sie, bitte.

Jómagam mától züllesztem a fesztivál színvonalát (szombaton Z is betársul, szombat-vasárnap pedig még zsé is), s terveim szerint minden másnap jelentkezek beszámolóval, daesu kolléga viszont már tegnap levonatozott. Egyperceseit nyomon követhetitek a twitteren.

Isten áldja a Groove Armadát! Mivel a londoni formáció még nem kész turnézni, ezért lemondta a szombat esti fellépést a Balaton Soundon (ehelyett DJ-szettel kárpótolják a rajongókat a T-Mobile Teraszon - közvetlenül az Extrawelt Live előtt), a megüresedett helyre viszont nem akármit nyertek meg a szervezők, hanem az öt éve kvázi nem létező, de megszületésük 20. évfordulójából frissen újjáalakult ORBITAL-t, minden idők egyik legfontosabb elektronikus zenei formációját. Na most hivatalosan is leteszem a hajamat.

Who Goes There?

Satan, Satan, Satan, Satan!

What's in the Box?

Már vagy egy hetes a hír (valszeg azért vagyok ilyen figyelmetlen, mert épp költözködés közepette leledzem), de csak most realizáltam: a germán Extrawelt duó a nyár folyamán ismét megtiszteli kis hazánkat, méghozzá a Balaton Sound szombati napján. Ezúttal is live settel örvdenztetnek meg minket, s nem is az elviselhetetlen arénában, hanem nyílt színen, szóval most hivatalosan is bukfencezem örömömben. A BS részletes programja egyébiránt itt olvasható.

Az utóbbi napokban tucatjával jöttek a hírek az új szigetes, voltos, balatonsoundos fellépőkről, amiből az alábbi képsorok alapján megpróbáljuk kiszűrni a lényegi változásokat.

Sziget 17. (08.12-17.)

Új fellépők:

• Offspring (*ezek még élnek?*)
• Snow Patrol (*jó, rendben*)
• Coldcut (*trippy hippy*)
• Die Totoen Hosen (*sájze*)
• Squarepusher (*erre azért kinézünk*)

Volt 17. (07.01-04.)

Új fellépők (válogatás):

• Ladytron (*inkább Münchausen by Proxy kellett volna*)
• Sepultura (*szopó túra*)
• Delinquent Habits (*nem mozgat meg*)
• Chase & Status (*jelenleg sztár déenbé déjék*)
• Goldie (*nem, még nem ment nyugdíjba*)
• Noisa (*1000 változat 1 témára*)
• Plump DJ's (*rezidensek?*)

A Thievery Corp. turné viszont elmarad - a voltos fellépéssel együtt.

Napi bontás:

Július 1. szerda

• Ákos: 40+1 (A Soproni Sportarénában 18 órakor)
• Franz Ferdinand
• Delinquent Habits
• Che Sudaka
• Chase & Status feat. MC Jakes
• Plump DJs
• Bëlga
• 30Y

Július 2. csütörtök

• Limp Bizkit
• Ladytron
• Fatima Spar and the Freedom Fries
• Goldie
• Jalapeno Night Show: Kraak and Smaak + Skeewiff
• Kispál és a Borz
• Kaukázus
• Vad Fruttik

Július 3. péntek

• Tankcsapda
• Sepultura
• Laurent Garnier - live
• Freestylers - live
• LTJ Bukem & MC Conrad
• Ákos: Krúdy-felovasóest

Július 4. szombat

• Marilyn Manson
• Quimby
• Art Brut
• Balkan Beat Box
• Ralph Myerz and the Jack Herren Band
• Noisia & MC I.D
• !DelaDap

Balaton Sound 3. (07.09-12)

Új fellépők (válogatás):

• Dub Pistols (*light sleeper*)
• Black Cherry (*igen, az egyszámos öccs*)
• MSTRKRFT (*frencs elektrócska*)
• DJ Zinc (*a köcsög dudás*)
• Mad Professor (*massive támasz*)

Napi bontás:

Július 9. csütörtök

• Underworld
• Carl Cox
• Nouvelle Vague
• Dub Pistols
• Mad Professor

Július 10. péntek

• Kraftwerk
• David Guetta
• Ozomatli
• Guru's Jazzmatazz
• MSTRKRFT
• Trüby

Július 11. szombat

• Erick Morillo
• Eskorzo
• Black Cherry
• Rodney Hunter

Július 12. vasárnap

• Moby
• Röyksopp
• Richie Hawtin
• Karamelo Santo
• DJ Zinc
• Nostalgia 77

A tavalyi felemás után azt mondtam, nagyon húzósnak kell lennie az idei programnak, hogy megint lemenjek. Azt hiszem, ez azért elég erős...

Fogadjátok fenntartásokkal!

Sziget 2009:

• Kings of Leon
• Prodigy
• Basement Jaxx

Balaton Sound 2009:

• Moby
• Underworld

...hogy idén jön Moby a Balaton Soundra.

(most, hogy ekkorát hasalt az új albumával, el is tudom képzelni.)

úgy indult, hogy én is visszapörgetem az agyamban 2008-at, és néhány mondattal kíséretében felsorolom a legemlékezetesebb koncertjeit. 10 tagú listám azután szép lassan akkorára duzzadt, hogy alig bírja el a monitor.
jó év volt az idei, sokfelé jártam, sok kedvencemet hallottam, de volt néhány kihagyott fellépő, amit azóta is bánok. nick cave-re nincs mentségem, a monster magnet fizikailag nem fért már bele abba a hétbe, a melvins és a squarepusher másokkal ütközött, a down fellépését pedig maguk a szervezők szúrták el. pedig a new orleans-i formáció a világ legjobb groove/sludge metált játszó csapata, akik csak akkor lépnek fel, illetve adnak ki lemezt amikor nekik jól esik. 20 év alatt eddig 3 alkalommal esett nekik jól.
de elég a kesergésből, nézzük a listát!

jó tanács: ne olvassátok el egyszerre az egészet, mert meg fog ártani.

Elolvasom

Idén kevesebb koncerten voltam, mint tavaly - és ez a tendencia jövőre valószínűleg folytatódik. Persze én is öregszem, viszont amíg az érdekesebb előadók - teljesen érthető okokból - elkerülik hazánkat, addig ne is várja tőlem a jónép, hogy optimistán módon szemléljem a jelent s jövőt. Szóval tizes lista nem lesz, csak egy ötös. Íme:

5. Plaid @ A38, Budapest, 08-04-05

A beígért szerzői album idén már nem fog megjelenni (ellenben a napokban kijött egy újabb filmzene Michael Arias új mozijához), pedig a fellépésen túlnyomórészt arról pörgettek a srácok. Az összeállításnak nem nagyon volt íve, a vizuál soványka volt, de a zenék önmagukban olyan szigeteket alkottak, melyekre simán elvonulnék pár napra. Beszámoló.

4. Extrawelt @ Merlin, Budapest, 08-11-22

Ugyan az új LP bennem nem hagyott mély nyomot, nagy marhaság lett volna kihagyni a germán duó harmadik magyarországi fellépését. Későn kezdtek (éljen a szintén aznapra szervezett Squarepusher, melyről kb. 20 ember jött át), a Merlin dugig volt kontár vagy éppenséggel aggresszív arcokkal és mégis, amint rákezdtek, minden nyűgömet feledtem, szóval ha valamiért a pokolra jutnék, azt szeretném, ha az EW játszana, s akkor féllábon kibírnám az öökkévalóságot.

3. dEUS @ Arena, Bécs, 08-10-07

Az Arena nevével ellentétben egy leharcolt kis barlang, hangulatában a szegény, megboldogult Kultiplexe emlékeztet. A dEUS-ban viszont nincs semmi lezüllött: zenéjük frisebb és egészségesebb, mint valaha, s lehet, hogy egy-két riff a hangosítás miatt nem volt olyan átütő, mégis újabb és újabb érzelmekkel ajándékoztak meg. Beszámoló.

2. Massive Attack @ Balaton Sound, Zamárdi, 08-07-10

A felemás idei Balaton Sound talán egyetlen fénypontja, ami viszont erőteljesen ragyog emlékezetemben, pedig némileg illuminált állapotban veselkedtem neki a brit banda sokadik magyar fellépésének. A zenék egyszerre voltak kijózanítók és részegítők, andalítók és energikusak A Massive Attack hihetetlenül profi banda, s hiába vannak ott a köztudatban, ha belebotlasz egy-egy számukba az mindig valami felfedezéssel jár. Most gondolj bele, milyen mindez 110 percen át. Beszámoló.

1. Modeselektor @ Sziget, Budapest, 08-08-14

Nem csupán az év, de életem egyik legjobbját köszönhetem a Modeselektor szigetes bulijának. Szerintem ezzel az a kb. ezer ember is így van, aki ideiglenesen összenőtt masszaként ugrálta végig a bő egy órás örömkoncertet. Modeselektort ide, minden évben, minden hónapban, minden nap. Beszámoló (valahol középtájon).

Futottak még:

• Coldplay @ Papp lászló Sportaréna, Budapest, 08-09-23
• Kaiser Chiefs @ Sziget, Budapest, 08-08-14
• SlipKnoT @ Wiener Stadthalle, Bécs, 08-11-28
• Messugah @ Sziget, Budapest, 08-08-16
• Apparat @ Mokka Cuka, Budapest,

És az év csalódása: Cypress Hill @ Volt, Sopron, 08-07-03

szemlézés

a sziget kft és tsai a balaton sounddal nem titkoltan egy új réteget kívánt megcélozni: csórikámék helyett a jóval fizetőképesebb középosztályt. így jött a képbe balaton parti föveny, a sushi bár, az ilyen-olyan teraszok, playboy nyulak, thai masszázs, no meg az elektronikus zene orrba-szájba. a derék (gazdasági szempontból meg egyenesen kitűnő) kezdeményezést a hiányos infrastruktúra és az ehhez idomuló látogatói hozzáállás azonban pillanatok alatt bombázta szét. a megcélzott színvonal köddé vált.

végül is elmondható, hogy a balaton sound aligha különböztethető meg a szigettől vagy a volttól: nagy a por, tornyokban áll a szemét, a wc-ket használni életveszélyes, a hangosítás vacak, a kaják nehezen minősíthetők (mármint állagban, egyébként kurva finomak és legalább annyira egészségtelenek), a közönség pedig hentereg, de legalább élvezi.

már amikor lehet. viharjelzés esetén ugyanis nincs B-terv, az egész feszkó lebénul: a szolgáltatók fedezékbe vonulnak, a sátrakat lezárják (tudod, fémszerkezet, gyúlékony ponyva), egyedül a nagyszínpad üzemel tovább (az ott fellépőket nyugodtan agyonvághatja a villám), de ott is csak este hattól van élet.

azért vannak különbségek. a program például közel se annyira diverzifikált, mint a szigeten - ebből mondjuk, nem is csináltak titkot -, ugyanakkor a dj-k mintha összebeszéltek volna: ha az egyik helyen electro house megy, akkor legalább három egyéb helyszínen is azt pörgetnek. ugyanakkor a balaton sound az utóbbbi évek egyik leghájpoltabb rendezvénye - a szervezők örvendezhetnek, a látogatók már kevésbé, ugyanis a limitált (20.000 kopf) férőhelyes happeningre pillanatok alatt elkelnek a jegyek, a kufárok vagyonokat keresnek, főleg a külföldieken, akiktől 100e ft feletti árat is elkérhetnek az amúgy 20e ft-ot kóstáló belépőért. jövőre valószínűleg megemelik a placc befogadóképességét (de nem a területét) és/vagy a jegyárakat. a szervezők ismételten csak nyerhetnek.

és mi a helyzet azokkal, akik bejutottak? ha nem vársz csodát, akkor simán jól érezheted magad. a rendezvény fő támogatója a heineken, ami igazán üdítő ser a sopronival szemben (elnézést, de nem a kozmopolita beszél belőlem, hanem a torkom), ugyanakkor szélesebbre kell nyitni a pénztárcát (a dobozos kiszerelés 550 ft). a preferált és ennek megfelelően túlzsúfolt helyszínek mellett akad egy-két "gerillaplacc" is (ilyen volt a café diszkosz), ahol nagyokat lehet mulatni laza közegben, s ha unod a banánt (vagy megy a majré a közelgő, ám soha meg nem érkező vihar miatt), akkor hentereghetsz a parton, mert az tényleg csodaszép. és nem fognak kinézni, hisz a balatoun sound is csak egy alternatív sziget, csupán punkok helyett kigyúrt kopaszok és csiniruhás jányok fekszenek a porban.

fülelés

sok látógatóval ellentétben engem mindig is a fellépők vonzottak (vagy tartottak távol) az ilyen megmozdulásoktól. ez most sem volt másképp, s a felhozatal előlegesen sokat ígért. az ígéretből aztán nem sok minden vált történéssé, de az a kevés legalább mély nyomot hagyott.

a goldfrapp a legnagyobb hőségben lépett színpadra, alison meg is jegyezte, hogy mindjárt elolvad. a zenéjük is olyan, mint a kókadozó vanília fagyi: gyorsan betolod, mielőtt foltot hagy. lájtos, lötyögős pop, elkalandozó figyelem.

a quimby-ről nekem a dél-szláv örömködés ugrott be, az pedig nem az én műfajom, sokat néztem az órám. DE aztán megjött a massive attack, akiket utoljára a hírhedt szigetes fellépésen volt alkalmam elkapni (tudod, ahol kevesebb, mint egy órát játszottak, jókora késéssel megelőlegezve), s ha nem lett volna csúnyán elkalibrálva a hang (ó igen, már megint), akkor talán életem egyik legjobbját élhettem volna meg. massive-ék masszív (bocs) 110 percet töltöttek a színpadon, kétszer is visszatapsolódtak, s összesen tíz fős jelenésükkel beleadtak apait-anyait abba a szánerbe, amit tulajdonképpen ők találtak ki. slágerek - ha lehet ilyet mondani - mellett számos dal szólt a hamarosan bekövetkező új albumról (előjáróban: jó lesz) a visual politikus és néhol magyar volt (ékezetes betűk nélkül), a közönség pedig értő, mert hát ezek a profik gyorsan kinevelték valamennyi jelenlevőt.

richie hawtin elmaradt (amúgy is fél háromkor kezdett volna), szóval ráálltunk a második napra. a gentleman hihetetlenül sok embert vonzott és mozgatott meg, de nem engem (amúgy is a végére futottunk csak be); a b-52s-t fél óra után hagytuk magára, mivel ugyanolyanok, mint húsz évvel ezelőtt: szarok. sikongatás, magyarázás, ad-hoc danolászás, s olyan témák, melyekről zenészeinknek sincs fingjuk (hogy kell mondani azt, hogy mezopotámia?). gondolom, a visszatpasra hagyhatott love shack nagyot szólt.

a fentiekben már magasztalt café diszkoszban melegítettünk a booka shade-re, amely fél 1-re volt meghírdetve a samsung arénába. a helyről egy jó és egy rossz dolog mondható: a szellőzés korrekt, nem folyik az izzadság a plafonról és nem újrahasznosított széndioxidot lélegzel be; ugyanakkor a hangosítás borzasztó (ne, már megint?!). a dj pöli által prünytögtetett elképesztően monoton technocsökevényből csak vmi visszhangosított tüff-tüff jutott el az aréna közepéig(!), melyet a helyszínen megjelent sok robot tanácstalan lötyögéssel hálált meg. a booka shade-nek még 1-kor sem volt nyoma, mi meg állva szunyókáltunk, így menekülőre fogtuk a dolgot.

harmadik nap jött a viharpara (előtte a szénné égés a balaton partján, de ez itt off) és a fentiekben ecsetelt lezárások. állatólag a jegyüzérkedés is csődött mondott: a tegnap még 20-30e-ért menő napijegyeket ma már 5e-ért sem lehetett elpasszolni. mi is majdnem hazacuccoltunk, de aztán erőt vett rajtunk a kíváncsiság, s bevetettük magunkat a helyszínre. a vihar végül elmaradt, az égés ellenben megismétlődött.

no nem a zagarral. balázs bandájával nem volt semmi gond. szertelen, sokat markoló elektronikus popzene zsánerpukkasztó megoldásokkal, az énekesnél sokkal ütősebb töltelékszámokkal, valamint egy slágerrel, ami csak refrénből áll. :) pattogás encore.

fatboy slim viszont égő volt. maximálisan annak éreztem. norman cook hihetetlenül nagy zenész, ő is feltalált egy zenei stílust, hatszáz néven publikált muzsikát, s régebb óta foglalkozik zenével, mint én a lélegzéssel. ugyanakkor nem túl jó dj. és ezt ő is tudja, mégis képes hülyét csinálni többek között abból a 10-15e emberből, aki tegnap este összejött meghallgatni őt. szar zenéket (2-3 éves nyári slágereket) "kever" (értsd: egyik pillanatban mgé ez szól, a másikban már az), electro house és francia electro, meg színtiszta house között pörög, s közben a színpadon marháskodik. van rá ideje. sőt, annyira a hallgatóság képébe dörgöli az overhájpoltságát, hogy a szett közben lemegy a színpadról, lábát lógatja a széléről, neonszínű kapásjelzőket dug a szájába, feje fölött pörgeti fülhallgatóját, egyszóval mindent csinál, csak a dolgát nem. és ezzel milliókat tesz zsebre. háromnegyed óráig bírtuk a hülyítést, aztán egyenesen hazajöttünk.