A legutóbbi előzetesben még befejezetlen trükköket láthattunk, ebben állítólag már nem. Úgy tűnik, Dario Argento rajongói pedig most vezekelnek azért, hogy az olasz horrorgyáros korábbi filmjeit is jónak tartják.

Amint arról hírt adtunk, érkezik DVD-n a The Asylum Titanic II című katasztrófafilmje, úgyhogy időszerű egy kicsit jobban is megismerkedni ezzel a dicsőséges darabbal. De hogy ne árválkodjon szegény, hozzácsaptam még kettőt a stúdió közelmúltban debütált jointjaiból: ezek a szintén beszédes című Air Collision és a Nazis at the Center of the Earth. Jó szórakozást!

A díjszezon sűrűjében ideiglenes jegelt „Nilbog környéke” rovat ezennel hivatalosan folytatódik. Valamikor tavaly már átfutottam a b-filmek születését és fénykorát, majd az '50-es években bekövetkezett változásokat. Hogy ne ugrasszak mindenkit rögtön a sűrűjébe, jöjjön egy kis bemelegítés a b-filmek világának legdögösebb és legtökösebb csajaival.

Mint minden lista, ez is legalább annyira szubjektív, mint amilyen objektív akart lenni. Szóval ne fogjátok vissza magatokat, kommentben várjuk a ti kedvenceiteket képekkel és videókkal megtámogatva. Kattintás után jönnek a csajok, akiket felnőtt olvasóink figyelmébe ajánlunk.

Ha valaki azt hiszi, hogy egy A-kategóriás filmfesztiválról csupa művészi értékű darab kerül ki, az vessen egy pillantást ezekre a borzalmakra a Berlini Filmfesztivál filmpiaci kínálatából. Robotzombik, füves Twilight és Jean-Claude Van Damme meg a bundabugyi jellemzik a felhozatalt; lehet szemezgetni:

Dolph Lundgren zombikkal és cylon zombikkal is megküzd az apokalipszis után, ahol szemmel láthatóan elfogyott a kávé...

Igen, ezzel még adós voltam, mert ahogy öregszem, úgy megy el a kedvem a rossztól, pontosabban annak méltatásáról: egykoron fikadémon volt a becenevem, ma már inkább szólítanak úgy, hogy... de ez igazából csak Zsére és rám tartozik. A lényeg a lényeg, végül azért összegereblyéztem a fekáliát - mert kell a mementó! Az alábbi rangsor sem az abszolút mértékben szar filmeket tartalmazza, hisz teleszemetelhetném Stephen King-adaptációkkal (tavaly az ő filmográfiája volt a heti szeánszaink fő programja), inkább azokat a filmeket, melyektől minimális mértékben azért reméltem valamit, de csak szart kaptam. Hát íme, gázálarcot fel!

A világegyetem egyik furcsa anomáliája az, hogy egyesek szerint Dario Argento valaha jó rendező volt; de mi sem bizonyítja jobban, hogy a kozmoszban is mindig helyreáll a rend, mint a direktor úr legújabb filmjének előzetese.

Kellett nekem emlegetnem a The Asylumot, amely jó szokásához híven legújabb filmjében összemosott (ezúttal csak) két franchise-t. A vicc az, hogy az épp százmilliókat kasszírozó nagy tesó sem kerülhetett sokkal többe.

Két teljesen különböző film kapcsán fogalmazódott meg bennem a fenti kérdés. A minap, a szokásos trash/horrorszeánszunk keretében lezúztuk a Forbidden World című 1982-es Roger Corman-produktumot, amely anno igazi "video nasty" volt, és okozott néhány átvirrasztott éjszakát az áldozatait gigantikus egysejtűekké változtató, elképesztően valószerű szörnyének hála (hidd el, ezt nem most találtam ki), a filmet átitató bűnös szexualitás pedig a bennem érlelődő tinédzsert zaklatta fel ilyen-olyan módon. Most újranézve csak egy szedett-vedett alien-klón némi Star Warsos áthallásokkal, vacak trükkökkel és indokolatlanul túlzásba vitt pucérkodással (ám kétségkívül szemrevaló hölgyek prezentálásában).

Oké, az addig rendben van, hogy gyermekkorunk hősei és szörnyei idővel sokkal kisebbek lesznek, de mi van azokkal a filmekkel, melyek csupán néhány év - esetleg egy évtized - leforgása alatt veszítenek erejükből? Tegnap a Once Were Warriorst (lásd az all-time toplistámat) nézettem meg Zsével nagy bőszen, hogy most akkor filmtörténeti csodát fogunk látni, és hát az extázis finoman szólva is elmaradt. A film üzenete, a mindent túlélő harcos szellem továbbra is nagyon erős vonalat képez Lee Tamahori, a khm, xXx 2 rendezőjének új-zélandi keménykedésében, és Rena Owen is megmaradt vibrálóan nyers anyatigrisnek, ugyanakkor feltűnt, hogy bizonyos figurák komikusan majomkodók (az élen az időközben hollywoodi köröket is futott Temuera Morrisonnal), az erőszak öncélú és a film helyenként irritálóan negédes, miközben prospektusba illő, felületes szemelvényeket tologat a maorik legendáiról. Puff neki, most írhatom át a top 150-et?

A kérdése(i)m tehát a következő(k): melyik gyerekkori kedvenced/parád veszített nagyon sokat a fényéből? melyik élte túl az évtizedeket? melyik középiskolai/egyetemi/főiskolai favoritodról látod ma már, hogy anno igen csak felfújtad a jelentőségét? melyik olyan, eddig utált darabról derült ki, hogy meg nem értett klasszikus? A filmcímek mellett indoklást is elfogadunk. :)

Amíg arra vár, hogy az eredeti film feldolgozása végre elinduljon a manifesztálódás útján, a Dimension Films nem ül a Hellraiser-jogokon: gyorsan kitolt magából egy újabb DV-folytatást, melyet ugyan nem Rick Bota dirigált, talán nem is Romániában forgott (habár erre nem mernék megesküdni), viszont nem túl biztató hír, hogy ehhez már Doug Bradley sem adta a nevét meg a fejét.

B film, exploitation, euro trash, duble feature, midnight movie, camp movie, drive-in movie. Ezekről és ehhez hasonlókról lesz szó ebben az új rovatban. Nem kell megijedni, semmi esetre sem megyünk bele hosszú okfejtésekbe és esztétikai boncolgatásba; inkább afféle laza kedvcsináló lesz kritikákkal, trailerekkel és alapvető információkkal. Mindig tisztelettel, de a műfajhoz illő komolysággal.

Azt mindenki tudja, hogy a "b film" fogalma elég erős pejoráción esett át az idők során, úgyhogy az első részben visszautazunk oda, ahol még a fogalom első jelentése volt használatos, azaz a '30-as évekbe.

Idézném a The Asylumot: "Bárcsak ez nekünk jutott volna eszünkbe!" Valóban, a videós porgyűjtők versusainak legszebbje lehet ez a produkció, melyben pusztító idegenek érkeznek a Földünkre, hogy városok és kormányok helyett nem kevesebb, mint hat táborozó fiatalt terrorizáljanak. Szerencsére a tehetetlen áldozatok segítségére siet Ava, a gyönyörű idegen lány, aki szörnyű titkot rejteget (igazából nem, mert már a szinopszisban lelövik, hogy az ő fajtája teremtette ezeket a gonosz idegeneket). A film sajnos nem lesz mozikban, sem BD-n, csak DVD-n. BuFi?

...és remélem, a július végén megjelenő lemezen található rendezői kommentár magyarázatot ad majd erre a filmjelenségre.

Először is azt javasolnám, hogy időzzünk el egy pillanatra a kreativitás meggyilkolásán! James Cameron, aki indirekt módon maga is elég nagy játékos ebben a merényletben, a minap fakadt ki azon, hogy manapság már egy francos társasjátékból is 200 millió dollárba kerülő filmet adaptálnak, és miközben a legnagyobb díjakat egy dadogós sportfilm zsebeli be, Hollywood úgy tesz, mintha az Inception nem is létezett volna - egy olyan film, ami nem egy korábban már létező matéria celluloidra vitele -, hanem buzgón rábólint a következő remake/reboot/reimage/reakármire.

Nincs mit tenni, csupán konstatálni, hogy a tévével, videóval, majd az internettel folytatott, évtizedek óta tartó kíméletlen háborúja során a mozi végképp sarokba szorult, s minden tisztességét levetve a saját piszkát hajigálva küzd a túlélésért. Itt lenne az ideje megkegyelmezni neki?

Vagy mindez csak képmutatás? Álszent siránkozás egy olyan blog ötezeregyedik posztjaként, amely az előző 5000-et és a következő 5000-et is azzal tölti majd, hogy valami szuperprodukció alá adja a lovat? Nos, erre a kérdésre majd akkor fogtok választ kapni, ha túlteszitek magatokat a Sucker Punch két óráján.

Ahogy elnézem, sajátos kis remake-jük leforgatásához a Battle LA trailerei nem adtak elég ihletet, ezért a The Asylum az ID4-t is szépen nyúlja, és a felvillantott csápos/tapadókorongos izéket látva talán a War of the Worldsöt is. Igazából számomra csak a robbanással a háta mögött lassítva kullogó szamurájkardos bige lóg ki a képből, de oda se neki: a Battle of Los Angeles már így is szórakoztatóbbnak tűnik, mint a rettenetesen elbarmolt nagy tesó.

Tarolt a The Last Airbender, amely ugyan tényleg a filmkészítés legmélyebb pöcegödréből mászott elő, de a Razzies sajnos évről évre egyre unalmasabb - ugyanazok a nevek, ugyanazok a trendek jellemzik: azokat a filmeket és filmeseket abuzálják, melyeket és akiket a kritika is látványosan levett a tíz körméről, szóval SSDD. A nyertesek listájáért klikk ide!

Az Oscar-jelöltek kihirdetése előtti napon a legrosszabb filmeket díjazó Razzies is világgá kürtöli a maga jelöltjeit. Same Shit, Different Day. Hiába az új kategória, amelyben a legrosszabb 3D-s filmeknek adják az ívet. Egyébként Stallone, Shyamalan, Twilight és a többiek kapják a magukét, én meg ásítozhatok. Annak ellenére, hogy a nominált filmek túlnyomó többsége tényleg fabatkát sem ér, azt kell, hogy mondjam: régebben szagosabb volt a málna, ma már csak a kötelező köröket futja. Ide klikkelve megnézhetitek a jelöltek listáját.

Ez a jelenet olyan leírhatatlanul otromba, hogy látnotok kell.

Jelen esetben a "legrosszabb" talán nem is legtalálóbb minősítő jelző, ugyanis sok szart láttam 2010-ben, de ezek között akadt jó néhány olyan darab, amitől el is vártam, hogy szar legyen, hisz ugyan, hogy várhatna az ember minőséget a Rick Bota féle Hellraiserektől vagy egy olyan filmtől, melyben Aragorn és Bőrpofa kergeti Bridget Jonest az amerikai vidéken, aki aztán egy limuzinban találja magát? True Story. Szóval ha a lenti gyűjtést kategorizálni kellene, akkor leginkább a "legdühítőbb filmélmény" illene rájuk, melynek oka ugyanúgy lehet az, hogy az adott darab csalódást okozott vagy az, hogy szimplán csak rossz volt - esetenként mindkettő együttvéve.

Ha jól értelmezem a harmadik Transformers epizód új előzetesét, az amerikai kormány az első rész előtt közel negyven évvel kezdett el tanulmányozni egy nagy adag alien technológiát, de ez két filmen keresztül senkinek sem jutott eszébe. Igazi gondolkodós mozi lesz ez, én mondom. (HD)

Az a film, melynek címében szerepel a "versus" szó, nem lehet rossz, nem igaz? Nem igaz?