Apparat a facebookon jelentette be, hogy nyáron új albummal jelentkezik, méghozzá a Mute Records gondozásában. Az új LP-nek Apparat szólóelőadói munkásságával szemben "zenekaribb" jellege lesz, ami tippem szerint változatosabb, akusztikusabb jellegű hangszerelést takarhat. A bejelentés örömére a germán muzsikus meghallgathatóvá és letölthetővé tett egy teljesen új dalt a soundcloudon. Íme.

Itt az év vége, ami annyit tesz, hogy itt a toplisták ideje, bébi! Idén valószínűleg nem viszem túlzásba rangsorolást - egyrészt a gyermekáldás miatt jóval kevesebb fesztiválra, koncertre és egyéb rendezvényre jutottam el, így a koncertek számozásától inkább eltekintenék (vegyétek azt, hogy az Extrawelt novemberi Stúdiós gigje volt a legjobb, és kész), továbbá albumlistát sem szerkesztek:egyszerűen nem volt olyan LP, amely úgy egészében megfogott volna - egy-két-három villanásért cserébe pedig nem lenne fair albumcímekkel dobálózni, és még eme zenei összesítő esetében is csak az elektronikus vonalra koncentrálok, mert idén inkább ezek a dallamok feküdtek. Aki pedig egész évben nyomon követte a megmozdulásainkat, annak az alábbi tízes lista valószínűleg nem fog nagy meglepetésekkel szolgálni... vagy mégis? No, de lássuk... és halljuk!

Apparat szerint a szövegben akadnak zavarok, ettől függetlenül teljesen leborul a cover minősége előtt. Teljesen érthetően.

A DJ Kicks mixsorozatának legújabb darabját a német Apparat hegesztette össze meglehetősen ütemszegény darabokból, ugyanakkor eme válogatásnak szentelte egyik igazán remekbe szabott új nótáját, melyet fogadjatok szeretettel.

Hamarosan ismét fordítani kell egyet a naptáron, szóval eljött a toplisták ideje. Elsőként a zenére fókuszálok, mivel nem hinném, hogy az elkövetkező néhány napban a milliomodik Last Christmas és New Years Eve újrajátszás közepette érhet bármilyen friss élmény. A zenei forradalom idén jobbára elmaradt - talán csak a dubstep rezgett közelebb hozzám -, korábbi kedvenceim megbízhatóan szállították a szívemnek/fülemnek kedves dallamokat: egyedül az Extrawelt szorult kispadra, melynek sürgősen szüksége lenne egy "himnusz"-ra. Ezzel az intro letudva, jöhet a csapatás, íme a 2009-es év tíz legjobb száma:

A nyárvégi átmeneti letargia idén is elérte szerkesztőségünket, az elmúlt hetekben meg is kaptuk a magunkét a mulasztásokért és a visszaesett aktivitásért, és ez az írás is jócskán vesztett már aktualitásából, de egy még jelentősebb hiányra is emlékeztet: nem esett még szó a blogon az év egyik legjobb lemezéről, az Apparat és a Modeselektor együttműködéséből megszületett Moderatról, pedig ez az album adta meg a végső lökést, hogy elkísérjem samlowry kollégát arra a prágai gigre, ahol a német trió vezette fel a Radioheadet.

Persze az is közrejátszott, hogy pár évvel ezelőtt szégyenszemre kihagytam Thom Yorke-ék szigetes fellépését, úgyhogy a saját kis bucket listemen még ott díszelgett az első nevek között a Radiohead, és „ki tudja, hány évem van még hátra” alapon tanácsos volt nekivágni az útnak. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha már most leírom: jó döntés volt.

Hogy enyhítsem a péntek 13. okozta esetleges parát, megosztok veletek néhány kellemes hangzású, még meleg elektronikus muzsikát, amitől tuti, hogy mosolyra húzódik a szátok (vagy még jobban befelhősödik a homlokotok, hozzáállástól függően). Enjoy!

Trifonic - Parks on Fire

A Trifonic valahol a Plaid, a Boards of Canada, a Massive Attack és a The Cure határmezsgyéjén mozog, tehát a zenéktől túl sok vidámságra ne számíts, de annál több mélységre. Az album ingyen letölthető a formáció oldalán (érdemes), ugyanakkor adományozni is lehet pár dollárt, ami - válság ide vagy oda - szintén ildomos.  

Telefon Tel Aviv - The Birds

Január végén jelent meg az amerikai TTA harmadik albuma (Immolate Yourself), melynek szomorú apropója, hogy a kéttagú zenekar egyik fele két nappal a megjelenést követően elhalálozott. Legyen a nyitó szám, a The Birds az ő hattyúdala.

Moderat - Rusty Nails

A Modeselektor és az Apparat közös gyermeke a Moderat (geddit?!), amely eleddig csak egy EP-t dobott ki jó néhány éve, ám most közös albumon dolgoznak, amely április végén elvileg már meg is jelenik. Borítékoljam neki a 10 pontot?

Gui Boratto - No Turning Back

Valószínűleg Gui Borrato új albuma (Take My Breath Away) is ott lesz az idei év legjobbjai között, pedig túl sok újdonsággal egyik muzsika sem szolgál, mégis olyan, mintha kéz a kézben sétálna veled a nagy megnyugvás mezején. Hogy oda ne rohanjak azonnal.

Plaid - Host

Sokadszori hallgatásra azt kell mondanom, hogy a második Arias/Plaid közös project a Tekkon Kinkreet után meglehetősen középszerű, de a Host című varázzsal azóta sem tudok betelni. (Vicces "klip", tudom, de csak ezt találtam.)

bármennyire szeretném kendőzni a dolgot, mert hát mégis csak egy független kulturális akármibe szövegezek itt, egyszerűen nem megy, megint meg kell, hogy állapítsam, milyen szar országban élünk. mielőtt még bárki is le-mocskos-hazaárulózna (tegye, ha attól jobb), én szeretek itt lakni, nem akadok fenn azon, ha valamelyik döntéshozó nyílt színen káromkodik és a szavazatokat sem számolgatom izzadó tenyérrel, ugyanis édes mindegy, hogy piros vagy narancs: mind csirkefogó és még a pr-juk is ugyanolyan. az ország nem azért szar, mert kurva meleg van nyáron vagy mert "nem lehet itt semmit se csinálni". ez hülyeség: jelenleg hatszáz dolgot művelek egyszerre és van ventillátorom is. az ország azért szar, mert azzá tesszük. nem nagy megállapítás, tudom, de mégis igaz, mert a magyar kicsinyesség és közutálat mindent megfertőz.

még a partikultúrát is. ugyebár van rengeteg puccos helyünk ("casual, loose, sexy ok"), meg sok menő fellépőnk, és mostanság minden nap rophatjuk, akár másnap délig is. és mégis döglődik az egész, mert miközben a szervezők és üzemeltetők egymásra ugatnak és a másik alá licitálnak, a vendégek a nagy kenegetés ellenére is inkább otthon melegítenek, csempésznek, vendéglistáznak, amortizálnak és úgy alapból képtelen normálisan viselkedni. ennek az az eredménye, hogy a kisebb alternítv klubok (kulti, süsi, wb) bezárnak, a létezők pedig egyre ergyábban néznek ki; aztán éjfél előtt nincs élet a szórakozóhelyeken (az otthonról végre elszabadult vendég az éjjel-nappali előtt vedeli a kisker. árú piát), a fő fellépő hajnalban kezd, nem ritkán hulla fáradtan és rosszkedvűen, az úri közönség kritikán aluli viselkedése pedig tönkrevágja mások szórakozását.

szóval a tegnapi (ma hajnali) apparat fellépés ezen aspektusok sokszori, mondhatni kumulált felismerésével telt. ráaádul pont tegnapra esett az év eddigi legcsapadékosabb napja.

mióta újra megnyitott a mokka és megszerezte fő szponzorának az adidast, a fehérre mázolt falak deszkák csak úgy vonzzák a hajógyári sziget egyéb szórakoztató központjainak törzsközönségét, akiknek szemlátomást mindegy, mire vonaglanak és integetnek, a lényeg, hogy egymást karolgatva, mások oldalába, arcába dörgölőzve tehessék, mintha alfahímek és csőbuzik (én kérek elnézést) szokatlan párosának szerelemgyerekei lennének. visszasírom a labdaárus/lejmolós rastákat.

persze, tegnap biztosan azért reagáltam érzékenyebben a körülöttem álldogálókra, mert apparat fél kettőkor kezdett, az azt megelőző 3-4 órát zsével elm streeti módszerek alkalmazásával próbáltuk ébren átvészelni, ugyanakkor a kócos germán zenei zseni érzékenyebb nóták pakolászása helyett inkább pumpált - a kopasz langyik legnagyobb örömére -, de azt legalább becsülettel tette. mégis fáradtnak tűnt a szettje (véletlenül/?/ kétszer rakta a fractalest, habár ennek zsé kifejezetten örült), s ugyan mi nem vártuk meg a végét (győzött a fáradtság és az özönvíz), de a hírek szerint lelépésünk után pár perccel ő is koccolt.

a jó pillanatait sikerült elcsípnünk (pl. a modeselektor zseniális 'let your body grow'-jának átiratát), de átélni nem annyira. részben a fent említett okok miatt, részben pedig azért, mert az érkezésünk után nem sokkal leszakadt az ég, boldog-boldogtalan bemenekült a mokka fedett részére, de mindhiába: a többezer éve feltalált esőcsatornákat nélkülöző szórakozóhelyet elöntő özönvíz oda is követte a népet, ennek aztán csúszkálással (éljen a linóleum!) egybekötött medencés buli lett a vége. részünkről pedig hazamenekülés.

remélem, minél kevesebben jöttök el a tavalyi év legjobb albumát prezentáló apparat szombati koncertjére, ugyanis nem szeretnék tönmeget. :) na jó, gyertek, ezt nem szabad kihagyni.

a tavalyi év legjobb albumát összegyönyörködő sascha ring, azaz apparat 2008. június 7-én magyarországra látogat - legalábbis az előadó myspace oldala szerint. hogy hol, milyen felállásban (live? live with band? dj set?), még nem tudni, de én már most örömködöm. (és valszeg zsé is :).

live

live with band

no, lassan ezt az évet is letudhatod, még egy kis halfilé-bejgli-virsli-lencse körzabálda, s máris 2008-at ír a naptár. általában január első napjaiban dobom össze toplistákat, de zsé már annyira nyaggatott, hogy kénytelen voltam összedobni az elsőt (a filmes meg úgysem fogja izgatni :), meg aztán aligha fogok új stuffal szembesülni. igazából olyan durva rövid volt ez az év, hogy tíz hallgatható album alig fért el benne, nem hogy tíz jó, de azért próbáltam disztingválni. következzenek hát az év albumai:

10. stephan bodzin - liebe ist... (herzblut)

overall: marc romboytól mentesen (de azért az ő istápolásában) összedobott 11 kellemesen alapos, szépen szűrt noise-effektekkel teli minimal techno nóta. csak egy kis fűszer kellene hozzá, s megütné az extrawelt szintjét.
best/worst: kerosene/meteor (habár ez sem kifejezetten szörnyű, csak kilóg)

kerosene

9. klaxons - myths of the near future (polydor/geffen/universal)

overall: december 29-én az a simian mobile disco déjéskedik a citadellán (nem mellesleg egy fél orbitallal felvértezve), amelynek egyik tagjának köszönheted a klaxons őrületes sikerét. tömény new rave süvöltés furcsamód fülbe, agyba és gyomorba mászó dalokkal.
best/worst: gravity's rainbow/isle of her

it's not over yet

8. modeselektor - happy birthday (bpitchcontrol)

overall: gernot bronsert és sebastian szary 15 éve zenél együtt, 11 éve modeselektor néven. a hbd második album a valamivel ütősebb hello mom! után olyan közreműködőkkel, mint thom yorke, apparat, ooto von schirach és a maximo park.
best/worst: let your love grow/the wedding toccata theme

black block

7. fanu - daylightless (lightless)

overall: a finn fanu már jó párszor megfontolta, hogy hagyja francba az egészet és értelmesebb dologgal üti el idejét. még jó, hogy nem annyira eltökélt, különben most szegényebb lennék ezzel a két CD-nyi drumfunk gyönyörűséggel.
best/worst: from afterlife she speaks (habár a hagakure szamuráj-filozófiája is büntet)/snow people

from afterlife she speaks

6. radiohead - in rainbows (xl)

overall: no, te mennyit fizettél a radiohead legújabb albumáért? törredelmesen bevallom, én nem sokat, pedig többet érdemelt volna. thom yorke bebizonyította, hogy nem csupán szóló projectjének tartogat kiváló számokat - a rádiófejek nem nagyon tudnak hibázni.
best/worst: all i need/nude

all i need

5. interpol - our love to admire (capitol/parlophone)

overall: paul banks énekes hangja a 80-as évek markáns hangsúlyait hordozza magában, amúgy az interpol letisztult punk/pop mellett zenei kalandokat is bevállal, szóval patrick batemannél nem biztos, hogy sikert aratnának. nem úgy nálam. :)
best/worst: the heinrich maneuver/the scale

no i in threesome

4. klute - the emperor's new clothes (commercial suicide)

overall: már a nyitónótánál éreztem, hogy a londoni klute harmadik sorlemeze speciális lesz. két cd-re szétkartotékozott zenék, két külön hangzásvilág: a második korongon lévő minimal annyira nem vehető komolyan - ennek a zsánernek vannak tehetségesebb mívelői -, viszont az első lemezen szinte csak hibátlan zenéket találhatsz valahol az atmoszférikus drumfunk, a klasszikus techstep és a liquid között. közelít a zseniálishoz.
best/worst: hell hath no fury/túlképpen a második lemezen elés sok marhaság van

never, never

3. john powell - the bourne ultimatum (decca)

overall: powell tulajdonképpen másodszor remixeli mesterművét, de egyre jobb és jobb lesz, pedig túlzottan nem is hangszereli át, az új motívumokat se túlozza el, egyszerűen csak mesterien boncolja ezt a zenei világot, amire mi sem jobb példa, mint a több mint tízperces waterloo.
best/worst: tangiers/thinking of marie

tangiers

2. plaid - tekkon kinkreet (sony/aniplex)

overall: mekkora ötlet! a világ legjobb zenekara végre teljes filmzenét szerzett, méghozzá egy animéhez! what's not to like? maga a film ugyan meglehetősen felejthető (grave of the fireflies a mesevilágban), viszont a plaid brit kettőse ismét csodálatos dallamokat szőtt valahol ott, a varázshegyen túl.
best/worst: this city&white's dream/butterfly

white's dream

1. apparat - walls (shitkatapult)

overall: gyönyörű, felemelő, szomorú, szívmelengető és még ezeregy emelkedett jelző. a berlini sascha ring, alias apparat összerakta az év legfontosabb muzsikáit, s van egy olyan érzésem, hogy ehhez különösebben meg sem kellett erőltetnie magát. a warp házatájáról származó IDM-et, ambientet, electrót házasít akusztikus hangszerekkel és határozott, mégis lágy énekhangokkal (pl. raz ohara). hallani kell.
best/worst: you don't know me/like porcelain

useless information

mindenféle jóság, csakhogy eltereljem a figyelmed a szar időről.

apparat - you don't know me
(john rhys meyers meglehetősen hátborzongató jelenésével)

 
radiohead - all i need

funkstörung - disconnected

autechre - eutow

fanu - toshiro

leftfield - swords

sikerült?

kraftwerk - radioactivity
(hogy süti se ázzon meg)