A kiközösített kissrác, John Bennett életét alapjaiban változtatja meg, mikor karácsonyra kapott plüssmackója –kívánságának folyományaként– életre kel.

Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.

A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!

Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket!

Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.

A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!

Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket!

Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.

A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!

Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket!

Hadd kezdjem rögtön egy kis kitérővel! Minden egyes évben megy a vita, hogy miért ezt, és miért nem azt jelölték Oscarra. Az elégedetlenkedők száma különösen magas az idegen nyelvű filmek kategóriájánál, és sajnos általában jogos a zúgolódás. Ugyanakkor ne felejtsük el az Oscar egy másik aspektusát, történetesen azt, hogy hírt generál. A Dardenne testvéreknek, Kaurismakinek vagy Tarr Bélának már nem kell hírverés, viszont egy Bikanyak kaliberű filmnek létfontosságú. Persze ennek az egésznek nem erről kéne szólnia, de én most mégsem bánkódok: a Bikanyak jó film, megérdemelte a felhajtást.

Miközben tömegek ereszkednek fél térdre egy mókás külsejű srác előtt, akinek belefolyt a kakaója a MacBookjába, és emberek milliói csak olyan underground zenét hajlandóak hallgatni, amelyből még nem készült .torrent végződésű fájl, az ezredforduló idején színre lépett Linkin Park rajongói lassan a társadalom kivetettjei lettek. A napokban Living Things című, ötödik nagylemezükkel jelentkező együttes az elmúlt bő évtizedben volt már minden, csak akasztott ember nem, és ezúttal sem elégedtek meg egy szimpla újrázással.

A moziban ülve volt már részetek olyan élményben, hogy az egyik kezetekkel legszívesebben eltakartátok volna a szemeteket, a másikkal meg a levegőbe bokszolva kiabáltátok volna, hogy „Fuck Yeah!”?  Hát most lesz.

A kelet-afrikai Wadiya első embere, Aladeen tábornok (Sacha Baron Cohen) hogy népe lőtt bizonyítsa nagyszerűségét, nukleáris töltet fabrikálásába fog, mellyel természetesen magára haragítja a világ csendőreit. A háború elkerülése végett kénytelen New Yorkba utazni, hogy szándékairól nyilatkozott az ENSZ előtt. Csakhogy odaát merénylet áldozata lesz, amely fejétől ugyan nem, de nemes szakállától megfosztja, ezért aztán a kutya sem ismeri fel, s miközben Manhattan utcáit rója, addig egy imposztor egy olyan békeszerződés aláírására készül, amely véget vetne a diktatúrának Wadiyában. Ez pedig tűrhetetlen.

Amint arról hírt adtunk, érkezik DVD-n a The Asylum Titanic II című katasztrófafilmje, úgyhogy időszerű egy kicsit jobban is megismerkedni ezzel a dicsőséges darabbal. De hogy ne árválkodjon szegény, hozzácsaptam még kettőt a stúdió közelmúltban debütált jointjaiból: ezek a szintén beszédes című Air Collision és a Nazis at the Center of the Earth. Jó szórakozást!

A puszta energiát tartalmazó Tesseractra hajtó Loki egy idegen fajjal szövetkezve indít inváziót Földünk ellen. Mese nincs, össze kell hívni a világ legkiválóbb hőseit, a Bosszúállókat.

"A legjobb szuperhős-film a The Dark Knight óta. A legnagyobb látványfilm az Avatar óta." Ezzel kommentáltam TheHungarian kritikáját. Súlyos szavak, tudom. Gondolhatnád, hogy az a pillanatnyi hév szülte őket, amely a moziból kifelé jövet adrenalint párologtatott minden látható testnyílásomon keresztül, s olyan vigyort mázolt az arcomra, melyet utoljára akkor produkáltam, mikor hátulgombolósként megkaptam az első legó űrbázisomat (fuck, yeah!). Az adrenalinszint azóta lecsillapodott, az érzés viszont megmaradt: az utóbbi évek egyik legjobb blockbusterét köszönthetem a The Avengersben, amely tényleg a legjobb, tényleg a legnagyobb, ám ez nem jelenti azt, hogy ne nélkülözné a hibákat.

Kisképernyő vagy nagyvászon? Ma a televíziós sorozatok –és a televíziókészülékek– minden korábbinál nagyobb vetélytársat jelentenek a mozinak, hiszen az amerikai csatornák nem átallanak filmméretű költségvetéseket biztosítani egy-egy presztízsértékűnek (szánt) széria számára. Mi több, minden magára valamennyit is adó színész igyekszik egy menő sorozatfőszerepet csípni magának – néhány évtizede, sőt pár éve még másképpen állt a helyzet; nem a főszereplő tette jelentőssé a produkciót, hanem fordítva. Így nyílt új, a korábbiaknál tagadhatatlanul fényesebb fejezet William Petersen, David Caruso vagy éppen Kiefer Sutherland karrierjében, még régebbre visszanyúlva pedig, így indult be Johnny Depp pályafutása. A tengerentúlon ugyanis a 21 Jump Street egy elég népszerű sorozat volt az 1980-as évek második felében, mi azonban hírét se hallhattuk. Ha csak feleannyira jó volt, mint a belőle készült film, akkor bánhatjuk.

Ha a Földet nem is mentjük meg, tutira bosszút állunk.

Jó lenne most visszaröppenni a '90-es évekbe, azokba a szélessávú internet-mentes időkbe, amikor a nagyszabású filmekről az újságokból, magazinokból, tévéműsorokból tájékozódhatott az emberfia. Akkor lenne igazán mérhető, mekkora várakozás előzi is meg valójában a Bosszúállókat. Nagy – nyilván nem olyan nagy, mint az ebben verhetetlen Baljós árnyakat, de még az sem lenne meglepő, ha a kisóvodások körében is beszédtéma lenne. Régóta ismeretes elkészülte, alaposan fel lett vezetve az elmúlt években és máris az IMDb top 250-jében leledzik, pedig még egyetlen mozi sem játssza sehol a világon. Az elsöprő méret a film minden szegletét áthatja, és ez az a szituáció, amikor az egész könnyen összerogyhat a saját súlya alatt.

Elfogult. Egyoldalú. Demagóg. Hazaáruló. Cigánybérenc. Néhánya azon vádaknak, amivel Fliegauf Bencét illették, amikor bejelentette, hogy a 2009-ben elkövetett gyilkosságsorozat alapján filmet készít Szállnak a varjak címen. Azóta eltelt néhány esztendő, a film címe végül Csak a szél lett, de a vádakat illetően semmi nem változott. Csak azok állítják, akik nem látták a filmet.

25 évvel ezelőtt egy szép (igazából mittomén milyen) márciusi napon ismét mozitörténelem íródott: bemutatták Amerikában a Lethal Weapon első részét. Az időközben franchise-zá duzzadt film rövid idő alatt műfajának, a buddy movie egyik sarokpontjává vált, megpróbálták leutánozni és megismételni, s ha ez nem ment (és hát nem igen ment), akkor legalább kifigurázni; gegjeit világszerte számtalanszor megidézték (néha fizikai valójukban), Gibson sörénye pedig az évtized legmenőbb frizurájává vált. És persze aligha akad olyan filmrajongó, kinek szívében Riggs és Murtaugh ne rendelkezne öröklakással. Ilyenek vagyunk mi is, ezért döntöttünk úgy, hogy a Lethal Weapon-franchise 25. évfordulója alkalmából mind a négy epizódot kivesézzük; szerkesztőnként egyet-egyet, úgy heti rendszerességgel. Meg is adom hát a szót Coriolanusnak. - AE

George Valentin (Jean Dujardin), a némafilm-sztár csillaga egyik pillanatról a másikra áldoz le, mikor a húszas évek végén beköszönt a hangosfilm korszaka, és eljő az új, beszélő sztárok ideje, köztük az elbűvölő Peppy Millerrel (Bérénice Bejo), aki minap még csak egy volt a sok Valentin-rajongó között. A film kettejük kapcsolatáról mesél háttérben a filmtörténet egyik legnagyobb paradigmaváltásával.

Évek múlva, ha valaki rákattint az IMDb-n a 2011-es esztendőre, a következő két filmet találja majd a megjelenő lista elején: Drive - Gázt! és A szégyentelen.

Sok mindenről lehetne beszélni a Beszélnünk kell Kevinről kapcsán. Lehetne például aktuális témáját feszegetni. Amiről igazán érdemes, azok a jó döntések.

A magyar filmforgalmazók áldásos tevékenységének hála egy nap került moziba két hasonló témát feszegető, merészen zsánert ugró, mi több, még végkicsengésében is megegyező darab. az már csak a néző nyeresége, hogy mind a 50/50, mind pedig az Intouchables kiváló film.

A Muppets bizonyos szempontból minden idők legjobb filmje.

Már megint szarban van. Már megint Ethan Hunt a hunyó. Ezúttal csak egy Bruce Springsteen-pólóra tellett (az egyik jelenetben), de legközelebb húzhatna már egy "ide sározzatok" feliratút, ugyanis a kifogyhatatlan számú külső-belső ellenségek sportot űznek abból, hogy őt tegyék meg bűnbaknak. Ezúttal a sárdobálás odáig fajul, hogy az amerikai kormány beindítja a Fantom protkollt, azaz teljesen felszámolja az IMF-et, melynek éppenséggel Ethan Hunt a legkitűnőbb ügynöke. Szerintetek szó nélkül hagyja ezt?