Jason Bourne feldöntötte az első dominót, amely az egész titkos szuperkatona-projekt lelepleződéséhez vezethet - feltéve, ha bizonyos szálakat nem varrnak el belülről előbb. Az egész hóbelevancot irányító Eric Bryer (Edward Norton) pedig pont erre ad utasítást: csakhogy nem számolt az Operation Outcome egyik érzelmi alapon működő (értsd: önmaga előtt megfelelni akaró) ügynökével, Aaron Cross-szal (Jeremy Renner), aki a takarítóakciót túlélve elhatározza azt, amit anno Jason Bourne: eltűnik a föld felszínéről. Ehhez azonban előbb le kell jönnie a szerről, amit kiképzése részeként szedett.

Azt hittem, ezeket a sorokat majd a "még mindig cseng a fülem" parafrázissal indítom majd, hogy jól megadjam az alaphangot a gépzsírral és glicerinnel rendesen megkent élményem tollba mondásának (ez itt egy képzavar, tudom), de hogy ez a szófordulat elmarad, az csak a kisebbik meglepetés.

Az 1960-as évek Párizsában egy házaspár új szobalányt fogad fel: egy fiatal spanyol nőt, aki a többi spanyol cseléddel a lakóház legfelső emeletén él, nem kimondottan fényűző körülmények között. María (Natalia Verbeke) alaposan felforgatja Joubert úr (Fabrice Luchini) életét...

asszonyok a teljes erkélyösszeomlás szélén

Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.

A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!

Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket!

Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.

A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!

Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket!

Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.

A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!

Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket!

A járványügyi hivatalba tett sokkolóan rövid látogatásukat követően Rick Grimes és csapata tovább folytatja a harcot a túlélésért a zombipokaliptikus világban, és így jutnak el egy szemlátomást idilli farmra, amelyről hamarosan kiderül, hogy minden, csak nem idilli.

Ezúttal két horrort emeltem le a könyvespolcról: egy kísértethistóriát és egy zombitörténetet. Ezekről olvashattok egy-egy rövidet a tovább mögött...

Holnaptól a mozikban egyebek mellett Franciaország különféle helyeire (egy '30-as évekbeli pályaudvarra vagy kortárs diáklányok hálószobájába) és egy sem időben, sem térben nem oly messzi háborús övezetbe látogathatunk el, de csak saját felelősségre...

Nem éppen életre szóló, de azért érdekes megvilágosodás ért a film nézése közben. Ha valaha is magam elé képzeltem egy átlagos Greenpeace-aktivistát, akkor tulajdonképpen egy teljesen olyan csajt láttam, mint amilyen Drew Barrymore.

- SPOILERMENTES! -

Mikael Blomqvist oknyomozó riportert egy észak-svédországi szigetre invitálják, hogy járjon utána egy több évtizedes rejtélynek, amely mindörökre szétzilált egy amúgy is belterjes arisztokrata famíliát. A nyomozás során szerteágazó konspiráció szálai kerülnek elő, melyek kibogozásában Blomqvistnak segítségre lesz szüksége: itt jön be a képbe Lisbeth Salander, aki hát nem egyszerű figura. Rendezte: David Fincher.

Rocky. Blood Sport. Kickboxer... Aztán mostanság Fighting. The Fighter. Warrior... Oscar-jelölésektől és -díjaktól függetlenül a tesztoszteron-függő közönségnek (értsd: a Twilighttal végződő mozis spektrum ellentétes pólusának) is megvan a maga bűnös drogja. Férfiak is nyűglődhetnek a vásznon apró-cseprő szocio/szerelmi problémák felett, de csak akkor, ha mindezt kigyúrt felsőtesttel és legális pofonosztás közben teszik.

Az, hogy George Clooney egy okos csávó, régóta nem titok. Az sem túl merész állítás, hogy filmrendezőként jól szituált burzsoá entellektüel sármjával olyan könnyedséggel bír reflektálni társadalmi és történelmi jelenségekre, hogy nem adja át magát forradalmi hevületeknek. A The Ides of March mindennek egy újabb kiváló példája. Egyrészt elitizmust és rendezői manírokat egyaránt nélkülöző munka, korának filmje, mely bárki számára könnyedén dekódolható formában mázolja fel megbicsakló messiásaink kulisszatitkait, ugyanakkor lépcsőházi bölcsesség is, mely, ha csupán néhány arasszal is, de a történelem után kullog, ezt azonban büszkén vállalja. Másrészt az egyén meghasonlásának története, mely csak úgy ontja magából az erre irányuló tételmondatokat és finom eleganciával tartja a három lépés távolságot, nehogy már elhiggyük: a humanizmusnak lehet jövője.

Amerika-ellenesség és -imádat, indulatok, forradalom, megszállottság, ösztönök és hideg és hó és halál – ezt kínálja a bevizsgált hármas.

Két francia filmről röviden.

Az alábbiakban röviden, de annál tömörebben nyilatkozok néhány újdonságból - jókról, meglepően jókról és nem annyira jókról egyaránt.

A Lars von Trier filmjéről született pár sor fogadtatását nem hagyom annyiban: a mű maga és ti, az olvasók is megérdemlik a hosszabb véleményt.

Nos, a cím nem árul zsákbamacskát.

Az alábbiakban röviden, de annál tömörebben nyilatkozok néhány újdonságból - jókról és rosszakról egyaránt.

Az utóbbi években újra teret nyertek maguknak a világ filmes fórumaina brit erőszakfilmek, melyek igyekeztek megragadni a jelen társadalom legnagyobb félelmeit - és a londoni zavargások után most már igazat is adhatunk nekik: Angliában (is) baj van. Ebbe a sorba illeszthető be a Harry Brown is, ami a szerencsétlen események után aktuálisabb mint valaha. A drog szinte akadály nélkül áramlik, a rosszabb környékeket fiatalokból verődő bandák tartják rettegésben, a rendőrség kezét pedig megkötik az új idők új szeleihez már nem passzoló szabályok és a politikai korrektség. Innen pedig már csak egy lépés, hogy a civilek vegyék kezükbe az irányítást, hogy megálljt parancsoljanak.