Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.

A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!

Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket!

Íme az Első Nagy Írópárbaj első fordulója, melynek keretében két jelentkező méri össze tudását, továbbá bátorkodnak egy rövid bemutatkozást is megosztani veletek.

A feladat: Írj rövid kritikát egy aktuális, azaz 2012. május 1-je után hazánkban moziban bemutatott filmről!

Olvassátok el a kritikát, beszéljétek ki, ha úgy tetszik, de ami még fontosabb: az író nevének leírásával szavazzatok, hogy a két írás közül melyik nyerte el jobban a tetszéseteket!

Peter Parkert, a 17 éves hipster-emo hibridet (Andrew Garfield) megmarja egy génkezelt pók, és ettől a fiú szuperképességekre tesz szert, melyeket hamarosan a gyakorlatban is kipróbálhatja, ugyanis Manhattanre hidegvérű veszedelem les. Alig tíz évvel Sam Raimi első szövődménye után újrakezdődik a Pókember.

Az Alkonyat-széria rohamtempóban közelít a vége felé, Robert Pattinson pedig még idejekorán próbálja megvetni lábát a tinilányok gyűrűjén kívül is. Ehhez alig pár hete egy neves rendezőt választott (sikertelenül), aztán egy neves regény adaptációját is - csak a biztonság kedvéért.

Dan Brown és Jo Nesbo. A felkapott norvég krimiíró mellé sok szempontból talán jobban passzolna Stieg Larsson neve, de az én szememben a fenti két szerzőben három közös dolog létezik. Mindketten írtak egy olyan könyvet, ami azonnal a bestseller szekcióban landolt, és ki sem lehetett robbantani onnan. Mindkettejüket felkapták, és filmet forgattak (legalább) egyik írásukból. És mindkét film csak jó indulattal nevezhető erős közepesnek.

Ismét három b-filmnek néztem a körmére. Először a Universalból gyerekes műbalhét kiváltó American BattleWarships került a lejátszóba, majd a szintén egy Hollywoodi produkció irányába kacsintgató Abraham Lincoln vs. Zombies. És hogy ne mindig a The Asylum háza táján söprögessek, egy igazi veterán video nasty gyáros, David S. Sterling egyik agymenését csekkoltam, ami az ígéretes Aliens vs. Avatars névre hallgat.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság, melynek jó királyát meggyilkolta vadonatúj arája, a beszédes nevű Ravenna (Charlize Theron), lányát, a szintén beszédes nevű Hófehért (Kristen Stewart) pedig egy toronyba zárta. Mikor a lány megszökik, Ravenna a beszédes... na jó, hagyjuk; szóval a Vadászt (Chris Hemsworth) bízza meg, hogy kapja el.

Boris, a bosszúszomjas földönkívüli visszaugrik a hatvanas évekbe, hogy végezzen az őt anno sittre vágó K ügynökkel (Tommy Lee Jones, illetve múltbéli megfelelőjeként Josh Brolin), mielőtt az sittre vághatná. Világos? J ügynök (Will Smith, illetve múltbéli megfelelőjeként Will Smith) szerint igen, úgyhogy ő is visszautazik az időben, hogy megállítsa Borist, mielőtt végezhetne K-val, mielőtt az sittre vághatná. Világos? Mint a vakablak.

Barnabas, a vámpír (Johnny Depp) 200 év kényszerpihenő után a hetvenes években tér magához, és nem igazán tud mit kezdeni a korszak trendjeivel. Kb. ennyiben ki is merülhetne a Depp/Burton páros 827-ik közös projektje, de ennél több is, kevesebb is.

"Szezonális Jason Statham-adagunkat add meg nekünk, ó, Uram!", emeli magasba kezét a világnak egy kis, de konstans szelete, amely a mai napig eltartja az egykori műugró-bajnokból lett akciósztárocskát. Az eme körön kívül esőnek csupán akkor nyújthat szórakoztató perceket a Safe, ha nem különösebben zavarja, ha egy filmben teherautóval ugranak meg egy cápákkal teli medencét.

Tudósok egy csoportja jelet küld az űrbe, mire válaszképp néhány űrhajó érkezik, melyek a Csendes-óceánba csapódnak, nem messze Hawaiitól, és ami még fontosabb, néhány gyakorlatozó hadihajó közelébe, melyek legénysége hamarosan rádöbben, hogy ezek a srácok nem békés szándékkal jöttek. Hamarosan olyan intenzív piff-puff veszi kezdetét, amely nem igazán hagy időt arra, hogy eldönthesd, ki lőtt először.

Nem szeretném, ha csak azért romlana tovább a mozik látogatottsága, mert bizonytalan vagy abban, mit érdemes megnézni a napokban, úgyhogy íme néhány villámítélet az újdonságokról.

Kisvállalkozó vagy. Megélsz belőle, eltartod a családod. Pár éve még csempészetből tettél szert pénzre, de végleg elhagytad a bűn útját. Sógorod intelmeid ellenére a keményekkel kezd és felsül. Halállal fenyegetik. Mit lépsz?

With great powers comes an HD camera.

Három tinédzser korú srác valami földönkívüli eredetű dologra bukkan (mi másra, mint kriptonitra?) egy föld alatti vájatban, minek hatására szuperképeségekkel ruházódnak fel. Kosztümvarrás helyett inkább azzal töltik az idejüket, hogy erejüket kisebb-nagyobb csínyek elkövetésére használják, míg aztán el nem durvulnak a dolgok. S mindezt lekamerázzák.

Az alábbi sorokban néhány szóban véleményezném neked a hét legfontosabb bemutatóit, nehogy szó érje a ház elejét.

Amikor egy film véget ér, a vásznon megjelenik a „rendezte...” felirat. Ez így is van rendjén, hiszen a rendező egy film szellemi motorja, tőle lesz az alkotás olyan, amilyen. Nos, A Vaslady végén a következő felirat jelenik meg: Meryl Streep – és ezzel letudtuk a rendező egyetlen értelmes döntését. Mert bizony ez a mozi róla szól, és valószínűleg csak azért jött létre, hogy ő eljátszhassa ezt a szerepet. Meryl Streep uralja ezt a filmet a kezdő képkockától kezdve a neve feltűnéséig, és amikor éppen nincsen jelen, az nagyon tud fájni.

Gyerekek! Ne higgyetek a szülők propagandájának! Mumusok természetesen léteznek; van, amiben egyformák (köztudott, hogy mindegyik benéz az ágya alá lefekvés előtt, hátha ott lapul Chuck Norris), de amúgy a helyszín és a kor válogatja őket. Ha a helyszín Párizs, a kor pedig az 1910-es évek, akkor ne is csodálkozzunk rajta, hogy ez a teremtmény két dologra vágyik: szeretetre és zenélésre.

Nagyon úgy tűnik, román szomszédainknál is állandó beszédtéma az egészségügy. Aki látta a Lazarescu úr halálát vagy a 4 hónap 3 hét 2 nap című filmeket, az pontosan tudja, ott is ugyanaz a helyzet mint nálunk. Van bürokrácia, rengeteg várakozás, hozzá nem értés, aztán a végén vagy ellátnak, vagy nem. Vagy továbbpasszolnak egy másik orvoshoz, vagy nem – a beteg pedig vagy meghal, vagy nem. Nos, a Legjobb szándék ennek éppen az ellenkezőjét állítja.

Mivel az első film magasan az elvárások felett teljesített, így nem csoda, hogy sem a Warner, sem Guy Ritchie nem változtatott a recepten: a második Sherlock Holmes-epizód is ugyanolyan se íze, se bűze stíluskatyvasz lett, mint amilyen az első epizód volt.

Ki ne játszott volna már el a gondolattal: milyen lenne más bőrebe bújni, akár csak egy nap erejéig? Hollywood a kelleténél többször is.