FILM

Január

Drive (USA, 2011, Nicolas Winding Refn) 10/10
Sherlock Holmes: A Game of Shadows (USA, 2011, Guy Ritchie) 6/10
Mission: Impossible - Ghost Protocol (USA/Egyesült Arab Emírségek, 2011, Brad Bird) 7/10
Sherlock Holmes (USA/Németország/Anglia, 2009, Guy Ritchie) 7/10
Sherlock Holmes: A Game of Shadows (USA, 2011, Guy Ritchie) 6/10
Dennis the Menace (USA, 1993, Nick Castle) 6/10
Alien - Director's Cut (USA/Anglia, 1979, Ridley Scott) 10/10
Moneyball (USA, 2011, Bennett Miller) 8/10
The Girl with the Dragon Tattoo (USA/Svédország/Anglia/Németország, 2011, David Fincher) 10/10
50/50 (USA, 2011, Jonathan Levine) 8/10
The Ides of March (USA, 2011, George Clooney) 7/10
Melancholia (Dánia/Svédország/Franciaország/Németország, 2011, Lars von Trier) 8/10

Február

Confessions of a Dangerous Mind (USA/Anglia/Németország, 2002, George Clooney) 6/10
Good Night, and Good Luck. (USA/Franciaország/Japán/Anglia, 2005, George Clooney) 8/10
Leatherheads (USA/Németország, 2008, George Clooney) 5/10
The Girl with the Dragon Tattoo (USA/Svédország/Anglia/Németország, 2011, David Fincher) 10/10
The Artist (Franciaország/Belgium, 2011, Michael Hazanavicius) 8/10
The Descendants (USA, 2011, Alexander Payne) 7/10
Carnage (Franciaország/Németország/Lengyelország/Spanyolország, 2011, Roman Polanski) 8/10
The Vow (USA/Brazília/Franciaország/Ausztrália/Anglia/Németország, 2011, Michael Sucsy) 5/10
The Notebook (USA, 2004, Nick Cassavetes) 6/10
Contagion (USA/Egyesült Arab Emírségek, 2011, Steven Soderbergh) 6/10
The Pursuit of Happyness (USA, 2006, Gabriele Muccino) 6/10
The Tree of Life (USA, 2011, Terrence Malick) 10/10
Jodaeiye Nader az Simin (Irán, 2011, Asghar Farhadi) 8/10
Womb (Németország/Magyarország/Franciaország, 2010, Fliegauf Benedek) 8/10
Shame (Anglia, 2011, Steve McQueen) 10/10
Tinker Tailor Soldier Spy (Anglia/Franciaország/Németország, 2011, Tomas Alfredson) 8/10
Blue Valentine (USA, 2010, Derek Cianfrance) 8/10

Március

Shame (Anglia, 2011, Steve McQueen) 10/10
Det sjunde inseglet (Svédország, 1957, Ingmar Bergman) 10/10
Dear John (USA, 2010, Lasse Hallström) 6/10
Tyrannosaur (Anglia, 2011, Paddy Considine) 8/10
Intouchables (Franciaország, 2011, Olivier Nakache, Eric Toledano) 10/10
Intouchables (Franciaország, 2011, Olivier Nakache, Eric Toledano) 10/10
Lethal Weapon (USA, 1987, Richard Donner) 8/10
Lethal Weapon 2 (USA, 1989, Richard Donner) 8/10
Lethal Weapon 3 (USA, 1992, Richard Donner) 6/10
Lethal Weapon 4 (USA, 1998, Richard Donner) 8/10

Április

Changeling (USA, 2008, Clint Eastwood) 8/10
The Passion of the Christ (USA, 2004, Mel Gibson) 10/10
Csak a szél (Magyarország/Németország/Franciaország, 2012, Fliegauf Bence) 8/10
Iron Man (USA, 2008, Jon Favreau) 8/10
The Incredible Hulk (USA, 2008, Louis Letterier) 3/10
Iron Man 2 (USA, 2010, Jon Favreau) 6/10
Thor (USA, 2011, Kenneth Branagh) 6/10
Captain America (USA, 2011, Joe Johnston) 6/10
The Avengers (USA, 2012, Joss Whedon) 8/10
The Avengers (USA, 2012, Joss Whedon) 8/10
21 Jump Street (USA, 2012, Phil Lord & Chris Miller) 8/10

ZENE

Rihanna - Talk That Talk (USA, 2011) 7/10
White Lies - To Lose My Life (Anglia, 2009) 9/10
White Lies - Ritual (Anglia, 2011) 8/10
Trent Reznor & Atticus Ross - The Girl with the Dragon Tattoo (USA, 2011) 10/10
Compact Disco - Stereoid (Magyarország, 2009) 7/10
Comapct Disco - II (Magyarország, 2011) 8/10
Caramel - Vízió (Magyarország, 2011) 8/10
The Chemical Brothers - Hanna (USA, 2011) 7/10
Linkin Park - A Thousand Suns (USA, 2010) 8/10
Ákos - Előkelő idegen (Magyarország, 2012) 8/10

KÖNYV

SOROZAT

The Simpsons - Season 01 (USA, 1989-1990, több rendező) 8/10
The Simpsons - Season 02 (USA, 1990-1991, több rendező) 9/10

...avagy Lantos's Version. 2011. október 24-én tartotta a CORNERfilm a Barney és a nők című filmjük ősbemutatóját, melyen a sajtó mellett a film producere, Robert Lantos is részt vett. A vetítés utáni kötetlen beszélgetés folyamán sok érdekességet osztott meg, hol kérdésre válaszolva, hol önszántából, minek köszönhetően nem csak a filmről nyerhetett a jelen lévő közelebbi képet, hanem magáról az alkotóról is.

Banksy mindenkit lóvá tett. Pofátlanul szellemes és szemérmetlenül profán utcai alkotásaival, melyek egyszerre szenzációhajhászok és polgárpukkasztók, már nem egyszer koppintott a közös öntudat (önérzetesség?) orrára - míg aztán a fagyi egyszer csak visszanyalt. A hatalomra és pénzre épülő társadalmat kritizáló művész munkáit ugyanez a világ magához ölelte - üzenetének társadalomformáló ereje (hatalma), puszta létének pedig monetáris értéke lett. Hisztis kirohanások, hangos elvonulás és más művészi alűrök helyett Banksy inkább forgatott egy nagyon ügyes "dokumentumfilmet" a művészet kiárusításáról.

Klasszikus film, vadonatúj poszter. Az elkövető: Olly Moss.

Oliver Stone szavait idézve (amit az ALEXANDER 23. verziójához mellékelt): "ha eddig szeretted, eztán még jobban fogod, ha viszont eddig se szeretted, eztán se fogod." Én szerencsére az előbbi táborba tartozom, így nagy örömömre szolgált, hogy a komplett designcserének és egy rakat optimalizációnak hála az est.hu felhasználóbarátibb lett, mint valaha. Az új arculat letisztult, mégsem primitív, az oldal-betöltések gyorsak, az aloldalak informatívak, a kereső jól használható - egyedül talán a DVD-rovat kaphatott volna kiemeltebb helyet, a freeblogos linkekről nem is beszélve. Kíváncsi leszek, hogy exiték és porték most mit lépnek.

Van egy párja is...

A kőgazdag Helge Hansen 60. születésnapja alkalmából összecsődül a család az ünnepelt kastélyában, hogy lerójja tiszteletét a családfő előtt. Az eseményt kissé beárnyékolja Helge egyik lányának közeli halála, de az igazi sokk akkor jön, mikor Helge három élő gyermekének legfiatalbbika, Christian meghökkentő bejelentést tesz beszéd gyanánt. Egy normális családban ilyenkor elszabadulna a pokol, de a kékvérű Hansenek nem erről híresek. Most még.

Thomas Vintenberg FESTEN című filmje arról híres, hogy nem csupán az első dogmafilm, de egyben a legjobb is. Hozzáteszem, nekem még nem volt hozzá szerencsém, mivel DVD-n nem jelent meg, mozik nem játsszák, a tévé... nos, az egy olyan médium, ami nem áll hozzám túl közel.

Úgy általában a színházzal is így vagyok: a kényelmes életterét és öltözetét feszengésre és nyomorgásra cserélő ember kénytelen hosszú órákat eltölteni gyakorta középszerű színészek és fantáziátlan díszletek társaságában. Persze, ez csak előítélet; ha a darab jó, akkor egy pillanat alatt elfelejted a tömött sorokat, a 30 fokos meleget, a meghökkentő(en rossz) rendezői bravúrokat és szögletes színészeket. AZ ÜNNEP tényleg erős anyagból dolgozik, amely morbid és kendőzetlen, tragikus és komikus, egyszóval a bűze zamata eltéveszthetetlenül dán.

Még a főszerepet alakító Kamarás Iván robotpilóta szerű "alakítása" és a rendezőként egyre ismertebb (és kétségkívül elismertebb) Eszenyi Enikő félresikerült megoldásai sem tehetnek be az élménynek, ugyanis minden egyes Kamarásra jut egy Pindroch Csaba (ez a fazon zseniális, ezen nincs mit szépíteni), a csápoló Hegyi Barbaráért pedig kárpótol Hegedűs D. Géza csigolyropogtató hűvössége. És amikor Eszenyi érzi a jelenetet, akkor nagyon érzi: bámulatosan jól koreografált például az a jelenet, melyben egy dupla ágy körül egyszerre három különböző szcéna zajlik, mintha három különböző síkot vetítenének egymásra.

A szürreális(nak szánt) víziójelenetek, melyben Christian a múlt szellemeivel és saját démonaival küzd, nem igazén működnek, ráadásul szükségtelenek, mivel az igazi tragédia tükörországon innen zajlik, méghozzá alattomos belső tűzzel, melyhez nincs szükség sem effektusokra, sem zenei aláfestésre, csak jó színészekre és egy nézőpontra, ahogy azt egy működőképes dogmafilmtől is várnál.

Noir stílusú, fanmade filmplakátok a Ninjaink tálalásában.

donald soffritti neve néhány héttel ezelőttig semmit sem mondott az átlagembernek, de mióta a bolognai képregényrajzoló öregedő szuperhőseiről szólórajzsorozat bekerült egy olasz légitársaság magazinjába, azóta feltámadt a hype. mivel jó stuffról van szó, én is beszállok.

az "elolvasom" mögött további 13 "dekadens" szuperfazon. a megfejetéseket rátok bízom. nem lesz nagy ördöngőség. :)

kifejtősre most nincs idő, úgyhogy ezúttal a képek beszélnek helyettem a museum of modern artsról:

kiállítás. van gogh budapesten (2007. április 1-jéig meghosszabbítva). a múlt hétig úgy tűnt, hogy lemaradok róla, de ha már csak az én kedvemért meghosszabbították, muszáj volt meglesni, hogy van gogh rövidke, de annál termékenyebb életművéből mit sikerült kölcsönkérni amszerdamtól és más kissebb gyűjteményektől. nem tápláltam túl nagy elvárásokat, így csalódnom se nagyon kellett: kb. félszáz kép és még egyszer annyi rézkarc, fametszet és litográfia várt, plusz apró kis ízelítő azoktól a művészektől (delacroix, rembrant, millet, stb.) és stílusokból (japán fametszetek), melyek nagy hatással voltak van gogh munkásságára.

a kiállított képeket nem minősítem: hogy nekem melyek tetszettek, az teljesen szubjektív, de szívesebben láttam volna többet életművének végéről (amikor már rendesen elborult az agya), mint a kezdeti szárnypróbálgatásokból. maga a kiállítás minősége viszont felemás: iszonyú zavaró félhomály van odabenn, fél óra után már jojóztak a szemeim... tudom, hogy a gyenge fénnyel a képeket kívánták megóvni, de mindennek van határa. és ha esetleg kilátogatsz, akkor azt tanácsolom, vastagon öltözz a kabátod alá is, ugyanis elképesztően hideg van odabenn. mindenki félelme, a tömeg nem annyira vészes: szombat délután mentünk ki, sokan voltak ugyan, de a sor gyorsan halad, jegyvásárlásnál pedig egyáltalán nem kellett sorba állnunk.

modern festők: a 10 legjobb kép. eegen, kicsit sánta a cím, mert a művészetbe bármilyen irányból bele lehet kötni, főleg az olyan dogma-pusztító ágazatba, mint a festészet. egyesek szerint a realisták és az akadémikusok között szinte nincs is különbség azt leszámítva, hogy az egyik benzinkutat fest, a másik gyümölcsös tálakat... először a 20. századi festőket akartam kiemelni, de van goghot egyszerűen nem tudtam kihagyni am odernek közül, így maradt ez a mankós címváltozat. a lista nem hierarchikus, hanem abc-sorrendben készült, s minden egyes művésztől csak egy-egy képet tartalmaz (különben teleraktam volna picassóval, gigerrel és dalival).

csontváry kosztva tivadar - magányos cédrus (1907)

a gyógyszerészből lett nagy magyar festő libanoni utazása során kapta az ihletet, hogy megfesse ezt a képet. gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki anno hosszasan találgatta, hogy miféle lény kapaszkodik (nőtt ki?) a fa törzsébe. s a gyökerek is felettébb gyanúsak. nézd meg a képet!

salvador dali - galatea de las esferas (1952)

dalitól nem volt könnyű kedvenc képet választani: a legtöbb remekművét szeretik elcsépelni, a momában közel akkora tömeg állta körül a "lágy órákat", mintha mona lisát lesnék. én legjobban azokat a kompozícióit szeretem, melyek kicsit b@szakodnak a térrel is, nem csak az elmével. ilyen mae west portréja (amely szürrealista szobaként is használható - mint ahogy azt figuresben meg is tapasztaltam), továbbá a tökéletes körökkel dolgozó galatea is. nézd meg a képet!

h.r. giger - li II (1974)

az idegenszerű biomechanizmust felfedező gigert sokan beteg elmének tartják, pedig az ürge igazából csak egy szarkasztikus kujon óriási fantáziával. leghíresebb műve a nyolcadik utas a halál péniszfejű kreatúrája, én viszont ezt a képét szeretem nagyon-nagyon. nézd meg a képet!

 

edward hopper - nighthawks (1942)

az amerikai hopper a realizmus egyik legnagyobb képviselője. olajfestményei a mindennapos életből ragadnak ki momentumokat, egyszerű témaválasztásuk ellenére rendkívül sokatmondók, példának okáért te is biztosan eltöprengsz azon, hogy kik lehetnek ezek a virrasztó emberek, akik csendesen kávézgatnak meg-megszakítva az éjszaka csöndjét... pátosz over. nézd meg a képet!

frida kahlo - the broken column (1944)

a mexikói származású fridát talán nem kell bemutatni (gondolom, te is láttad az életéről készült naygszerű filmet): azt is biztosan tudod, hogy 18 éves korában balesetet szenvedett, s ez egész életére rányomta bélyegét. a kép - nem nehéz kitalálni - a művésznő sérült gerincét, s tulajdonképpen életreszóló fájdalmát ábrázolja. nézd meg a képet!

franc marc - in the rain (1912)

a német expresszionista marckal nem bánt kegyesen a sors. az első világháborút nem sikerült túlélnie, s sokáig agitátornak, propagandistának tartották (pár évtizeddel később a nácik is jól meglovagolták műveit), ezért művészetét sokáig nem ismerték el, pedig ő csak a formákban, mozdulatokban és színekben rejlő érzéseket szerette volna kifejezésre juttatni: eme képben különösen. nézd meg a képet!

pablo picasso - guernica (1937)

picasso hatalmas (közel 3.5m x 8m) mesterművéből azonban már nem hiányzik a politikai tartalom: a spanyol polgárháború során lebombázott város ijesztő rémálmokat szült a század újra és újra megújuló festőzsenijében, aki színekben szegény, formákban annnál gazdagabb festményével emlékezett meg a háborús tragédiáról. ezt a képet láthatod a children of men egyik jelenetében is. nézd meg a képet!

yves tanguy - indefinite divisibility (1942)

bár stílusát szitne azonal fel lehet ismerni, de azt senki nem tudja, hogy képei igazából mit ábrázolnak. még maga a művész se, aki véletlenszerű benyomásaira hagyatkozva festi meg a tágas hátterek előtt magányosan tengő-lengő élő/halott szerkezeteit. szürrealizmus a csúcson. nézd meg a képet! 

vincent van gogh - mountains at saint-rémy (1889)

a holland van gogh életéről oldalakat lehetne mesélni: lázas elméje és őrült rohamai által szült képeit csak később ismerte el a világ. művészetét egyfajta kettőség jellemzi: teljesen hétköznapi dolgokat, csendéleteket festett izgága, zaklatott ecsetvonások és vagy képenként hat tonna festék felhasználásával. :) a saint-rémy szanatóriumban festett képét a new yorki guggenheim múzeumban láttam meg, s egyből beleszerettem. nézd meg a képet!

andrew wyeth - christina's world (1948)

hopper vagy o'keefe neve mellett wyethé talán nem olyan hangzatos, képei viszont annál bámulatosabbak. az amerikai vidékről jött festőműsz alkotásai többnyire szülőföldjéhez köthetők, realizmusuk ámulatba ejtő. a momában látott christina's world szinte fotorealisztikus motívumokkal dolgozik, mégis jókora adag impressziót hordoz magában. nézd meg a képet!