kritika: abraham lincoln, a vámpírvadász [abraham lincoln: vampire hunter] (2012)

Németh Barna
2012. augusztus 8. 22:59:24
Kategóriák: mozi | 9 komment

Abraham Lincoln, a vámpírvadász. Egy ilyen cím után mi másra is számíthatnánk, mint paródiára vagy egy eszement b-filmre? Nos, Timur Bekmambetov új produkciója egyik sem lett. A film alapjául szolgáló regény, mint ahogyan az író másik agymenése (Büszkeség és balítélet meg a zombik) egy sajátos műfaji keveréket hoz létre, ahol az egymással nehezen összeegyeztethető zsánerek vegyítése ad ki egy furcsán szórakoztató elegyet.

A film alapját is ennek kéne képeznie, hiszen fő szálként az Egyesült Államok egyik leghíresebb elnökének élete pereg le az avatatlan néző szemei előtt. Megjelenik Lincoln sanyarú gyerekkora, édesanyja halála, politikai karrierjének kezdetei, majd elnöksége, és kitör a polgárháború. Csakhogy Lincoln pályafutásának fontosabb pillanataihoz itt nem a történelemkönyvből ismert sorok, hanem vámpírok társulnak.

És akkor ide kellett volna egy rendező, aki egységbe foglalja ezt az egészet, és aki biztos kézzel bánik mindkét műfajjal. Vagyis egy stílusjátékot kellett volna bemutatni, és Bekmambetovról tudjuk, hogy elég jól ért az akcióhoz. Ez itt sincsen másképp, a rendező akkor van igazán elemében, amikor elrugaszkodhat a valóságtól, és ez most is impozáns akciójeleneteket szült. A realitás azonban bőven kifogott a kazah nép gyermekén, pedig éppen ennek kellett volna ellensúlyoznia a film fentiekben ecsetelt másik oldalát.

Az egyensúly borult, a néző meg bosszankodhat, hogy 20 percnyi látvány mellé be kell nyelnie 80 percnyi, a legjobb pillanataiban is papírízű közjátékot. Ezért kár, de majd talán a tervbe vett zombis Jane Austen jobban sikerül.

Kommentek

Eddig 9 komment érkezett.

Egy böhöm nagy kukoricával a kezemben azért beülök rá holnap, hogy kellő hangulatba ringassam az esti Korncsapáshoz.

Tökéletesen egyet értek a fenti sorokkal. Bekmambetov olyannyira komolyan vette a filmjét és annak történetét (kac-kac), hogy az egészben a legviccesebb a film címe lett. A produceri székben ücsörgő Tim Burton pedig most már nagyon lejöhetne a szerről, hogy ilyen baromságokhoz adja a nevét.

Az nem baj, hogy komolyan vette, mert az volt a feladat - egy abszolút realista történelmi életrajzi filmet kell ötvözni horrorral és akcióval. Az utóbbi stílusos lett, az előbbi sótlan és unalmas. Viszont a lovas jelenetért még így is bőven megérte, mert az kifejezetten kedvemre való volt (meg nagyjából a vonatos is). Közte meg fejlesztettem a technikámat, hogyan nézzem meg úgy az időt, hogy a telefon ne világítsa be a fél mozit :)

Nagy kukorica... nagy kukorica... nagy kukorica...

Ne vegyétek már el a kedvem! :)

4: Oszd be a kukoricát és koncentrálj a jó jelenetekre, akkor nem lesz nagy baj.

nagy kukoricával mi is simán elmegyünk rá,de a zombis azért jobban vonz,főleg,hogy állítólag Emma Stone leszen benne,azt a csajt meg nem lehet nem bírni

ebből is látszik, hogy erősen túlértékelt az a bekmambetov gyerek...

A kukoricát beosztottam, de a film így is nyögvenyelős volt.

8: Tudom, de azt kérted, ne vegyük el a kedved :)

Van mondandód?

a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.


 
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.