kritika: a szégyentelen [shame] (2011) |
TheHungarian 2012. február 21. 7:58:05 |
Évek múlva, ha valaki rákattint az IMDb-n a 2011-es esztendőre, a következő két filmet találja majd a megjelenő lista elején: Drive - Gázt! és A szégyentelen. E két film díjak és elismerések nélkül is kiállja majd az idők próbáját, s generációs kedvencekként vonulnak be a nagykönyvbe. Mindkettő egy harmincas férfiról szól, aki egy nagy amerikai város éjszakájában éli zárkózott életét (ezt a felállást nagyon magáénak érzi a 21. századi fiatal felnőtt társadalom), amit alaposan felráz Carey Mulligan betoppanása. A betoppanás ezen esetben kellemetlen. Brandon (Michael Fassbender) átlagos harmincas yuppie, szexuális éhsége viszont átlagon felüli; a legkülönbözőbb módokon tesz eleget szüntelen jelentkező vágyának. Mindennapi életében nincs helye állandó szereplőknek, így húgának (Mulligan) sem, aki nem csak eleven és szeleburdi, de szexi is... ezáltal kettős teher nehezedik a férfi vállára, ami különféle hatásokat gyakorol szenvedélyére.
Egy olyan elemi ösztön hajtja, ami mindenki számára ismeretes bizonyos fokig. A függőség mögött betájolni az embert nem jelent akkori kihívást, mint például egy alkoholizmustól szenvedő jellem esetében, így Steve McQueen író-rendező nem is rója ki feladatként, hogy megfejtsük Brandont, ehelyett egész egyszerűen bemutatja őt nekünk, a meztelen valóságában. Nem analizál, nem ítélkezik és nem is ítéltet, de legfőképp, nem botránkoztat meg. Amit láttat, a maga szokatlan keretein belül természetesnek tűnik. Ebben rejlik egyik ereje A szégyentelennek: egy a legkisebb szexuális devianciától is idegenkedő, meztelenkedni is csak sötétben, a paplan alatt hajlandó néző sem fog fészkelődni. Meg aztán, azt sem tagadhatjuk, hogy ha egyszer a kukkoló szerepét szabják rá, mindenki igyekszik a legteljesebben kihasználni helyzetét.
A siker másik záloga Michael Fassbender. Maximálisan elhivatott, ebből kifolyólag hibátlan alakításával semmi perc alatt beránt minket világába, amiből még napokkal a megtekintés után sem szabadulunk teljesen. Carey Mulligan mindenben méltó partner, közös jelenteik, párbeszédeik olyan markáns részét képezik a filmnek, amik mellett a szexjelenetek is homályba vesznek. McQueen sosem veszíti el az irányítást, biztos rendezői keze nem egy, helyét önmagában is megálló, mélyen emlékezetünkbe égő szcénával is megörvendeztet. A metrós jelenet egy betűnyi dialógus nélkül zakatol át rajtunk, Carey Mulligan éneklése pedig...nos, azon a körülírás nem segít, azt látni kell és hallani.
A film természetesen 18 éven felülieknek szól. A szexualitás napjainkban egyre inkább eluralja a televíziót és tulajdonképpen minden mást (talán csak a politikát nem, pedig annak igazán jót tenne), meglehetősen közönséges, s így a jóérzésű ember számára inkább taszító módon. A mozi feladata marad, hogy a cenzoroknak és korhatár-besorolóknak rémálmokat kilátásba helyezve ismét a művészet igájába fogja a témát –elsősorban Amerikában–, s A szégyentelen méltán lehet zászlóshajója ennek a törekvésnek. Ami pedig az online filmes sajtót bejárt, tagadhatatlanul ötletes magyar plakáttervet illeti: provokatívságával valójában nem utóbbit segíti elő, hiszen direktsége vagy elriasztja a kellő nézőt, vagy vonzza azt, akit nem kellene. A végleges verzió ellenben tökéletesen jellemzi A szégyentelent: a lényeg a takaró alatt van.
és fél.
Kommentek
Eddig 21 komment érkezett.Haha, ez a 6669-ik poszt a blogon. Nem vicc. :)
Ó, és még egy gondolat: eddig nem így voltam vele, de most már nem bánnám, ha Caig lemondana Bond szerepéről - azonnal tudnám, kit nomináljak helyette.
Kiváló írás! Minden benne van, ami segít átadni bizonyos mértékig azt az érzést, ami minket is kerülgetni fog, miután elhagytuk a vetítőtermet.
Öröm volt olvasni.
Már pusztán a kritika miatt is érdemes volt olvasni a filmről, hát még, hogy alá is támasztotta, hogy érdemes volt bizakodónak lenni a minőséget illetően!
Azt esetleg lehet már tudni, hogy melyik városokban vetítik a filmet csütörtöktől?
6: Már rá is kérdeztem. :)
Alig várom, hogy láthassam. Az első bekezdéshez csak annyit, hogy a Warrior már most is ott van és szerintem előrébb is marad mindkettőnél ;)
8: Hát ezzel vitatkoznék. Anno a Rocky Balboát is szétistenítették, ma viszont már kevesen tudják, hogy melyik évben készült - nekem pl. fogalmam sincs.
9.
Hát azért a Rocky Balboa szerintem egy nagyon jól sikerült alkotás. Simán felér az első két részhez minőségben. 2006-ban az év egyik legjobbja. (De ha nem 2006-os akkor bocsi).
A Warriorról még nem tudok nyilatkozni (még nem láttam), a mozis premiert várom. :P
Gyáva vagy AE !:)
9: Nem egy súlycsoport a két film :)
1:
SPOILER-re reply:
Akkor Te is úgy gondolod, hogy a film utolsó jelenete nem arról árulkodik, hogy ellenáll, hanem továbbra is szenvedélye uralja tetteit?
13: SPOILER!
Bizony. Sőt, az csak katalizátor, hogy a korábban ellenálló vadról (hatalmas jegygyűrűvel az ujján) kiderül, hogy alig várja, hogy besétáljon a csapdájába.
Egyébként szerintem nincs vérfertőzés közte és a húga között: inkább csak tükörként szolgálnak egymásnak.
6: Íme, a BuFi válasza:
"Egyelőre csak Budapesten indul a film: Művész, Mammut, Westend, Aréna, Allee."
15: Köszönöm! :)
Valami azt súgja, hogy szép utat fog bejárni ez is, először megtorpantam, hogy talán a korhatár besorolás ront az esélyeken, de aztán eszembe jutott az a 9 éves kislány, aki a szüleivel nézte végig A tetovált lányt, azt a filmet, amitől néha még én is kikészültem, szóval nem lesz itt gond.
Szólok is a kislány szüleinek, hogy ha gondolják...
14: SPOILER
Lehet nem volt vérfertőzés, de néha azt hittem, ha a helyzet úgy hozná, akár a húgát is elintézné :)
Én most lettem csak igazán ideges. A Cinema City Győr nem hozza le. :S Hihetetlen. :(
Zseniális film. A kritika is remekül összefoglalja az élményt, amit Steve McQueen nyújt. Van valami utánozhatatlan hangulata a filmjeinek, csontig hatolóan naturalista, képzőművész múltja pedig még pislákol a látványvilágban. Nem akar világot váltanit, csak bemutat és én társadalomkritikát is látok a filmkockák mögött. Abszolút bekerült a kedvencek közé, talán egy hajszállal jobban tetszett, mint a Hunger. Amúgy, tizennégy vagyok.
Sikerült tegnap megtekinteni. Annyira jól összecseng a kritika azzal az érzéssel, ami a film után kerülgeti az embert.
Minden pillanatban azt éreztem, hogy egy hatalmas élménnyel leszek gazdagabb. Bár az Éhséget nem láttam, de McQueen már a Shame miatt is kiérdemelne egy zsáknyi díjat.
Fárasztó mindig és újfent leírni, egy kiváló filmnél viszont muszáj, hogy az Akadémia szégyellheti magát, amiért mellőzte ezt a filmet.
De nem baj, akkor is erre fogunk emlékezni 10-20 év múlva és nem a Rém hangosanra... vagy a Moneyballra.
Durva, hogy McQueen a Hunger után egy teljesen más témát is ilyen kiválóan dolgozott fel. Minden egyes vágás, hang és apró részlet hozzátesz valamit a teljes képhez, zseniális rendező.
A magyar felirat viszont egész egyszerűen katasztrofális, kimondottan idegesített. A szomorú benne az, hogy aki nem tud vagy nem olyan szinten tud angolul, az csak a vásznon megjelenő feliratot látja, ami néhol köszönőviszonyban sincs az elhangzottakkal...
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Kösz, hogy átvetted a terhet a vállamról. :)
Napok óta küzdök azzal, hogyan tudnám keretek közé terelni azokat az érzéseket, gondolatokat, melyeket ez a film szült bennem, végül khm... farkamat behúzva, gyáván leadtam a stafétabotot.
Az tény, hogy elbűvölt - jelen esetben emiatt talán szégyellnem kellene magam, de ez a "bűvölés" nem az "elragadottság" szinonímiája, inkább az az állapot, melybe az egér kerül, mielőtt a kígyó elkapja és lenyeli.
Igen, mert Brandon egy ragadozó, New York pedig a dzsungel: a TheHun által is méltatott intróban pedig vadászik, és mikor a préda meglép, ott ül az ösztönből adódó infantilis csalódottság az arcán.
A filmben rengeteg testiség és szex van, de csöppnyi erotika nélkül. De azért nem mondanám, hogy könnyen meg lehet birkózni a látottakkal, ugyanis zavarba ejtő, hogy ez mekkora szerepet tölt be a főhős életében, mint egy szenvedély, amit minden érzelem nélkül űznek.
SPOILER:
Először arra számítottam, hogy a legtöbb függőség-történethez hasonlóan ez is egyfajta megváltás, kigyógyulás vagy elemésztődés felé halad majd, de Steve McQueen filmjében szinte semmilyen progresszió nincs: lehet, hogy húga révén Brandon szembesül a saját betegségével, de az, amit tenni próbál ellene (egy érzelmi kapcsolat-szerűség az egyik kolléganővel, a pornólapok kikukázása), csupán időleges állapotváltozást hoznak. Szóval McQueen inkább csak egy portrét fest, az viszont félelmetesen makulátlan.
Nálam eddig az év legfontosabb filmje.