kritika: a hatalom árnyékában [the ides of march] (2011) |
samlowry 2012. január 4. 17:09:17 |
Az, hogy George Clooney egy okos csávó, régóta nem titok. Az sem túl merész állítás, hogy filmrendezőként jól szituált burzsoá entellektüel sármjával olyan könnyedséggel bír reflektálni társadalmi és történelmi jelenségekre, hogy nem adja át magát forradalmi hevületeknek. A The Ides of March mindennek egy újabb kiváló példája. Egyrészt elitizmust és rendezői manírokat egyaránt nélkülöző munka, korának filmje, mely bárki számára könnyedén dekódolható formában mázolja fel megbicsakló messiásaink kulisszatitkait, ugyanakkor lépcsőházi bölcsesség is, mely, ha csupán néhány arasszal is, de a történelem után kullog, ezt azonban büszkén vállalja. Másrészt az egyén meghasonlásának története, mely csak úgy ontja magából az erre irányuló tételmondatokat és finom eleganciával tartja a három lépés távolságot, nehogy már elhiggyük: a humanizmusnak lehet jövője.
Rokonszenvezhetnőkünk persze simán támadhatna, ott van Ryan Gosling fiatal, rámenős, idealista kampányfőnök karaktere, Clooney látszólag istenítendő, kompromisszummentes üdvözítőjéről nem is beszélve, ugyanakkor mementóként ott kopaszkodik a két kivénhedt, dörzsölt, megfakult manipulátor (Giamatti és Hoffman), mint a dicsőnek tűnő betagozódási folyamat végeredménye. Mindketten szánalmas figurák (pont ezért marha hálás szerepek is) és mindkettejüknek egy csuklómozdulatba kerülne e vidám idealizmus apró darabokra törése. Végül pedig az alapkérdés már nem is a kampány kimenetele, inkább Faustot idéző, vagyis: kié lesz a konc, a fiatal, ronthatatlan(?) lélek.
Beau Willimon drámája, mely némi ráncfelvarrás után Clooney és Heslov (The Men Who Stare At Goats) forgatókönyve lett, míves, klasszikus értékrendű írás. Gördülékeny színpadi dramaturgiájának nyomai a filmben is benne maradtak, minek hála jóval olvasmányosabb a The Ides of March, mint Clooney korábbi rendezései, viszont a Good Night and Good Luck. és a Confessions of a Dangerous Mind régen oly ígéretes kompozícióinak nyoma veszett. Néhány szokatlan megvilágítású, szikáran az arcunkba tolt képen túl kevés dolog árulkodik rendezői jelenlétről és Clooney korábbról ismert, méretes esztétikai igényei is legfeljebb a plakáton kaptak helyet, némileg mesterkélt formában. Rutinból hömpölyög itt minden, mégis dicséretes vállalkozás intelligensre szabott filmek készítése a mainstream eszközeivel, pláne ha a már említett konc találékony öntudatra ébredése az utolsó utáni pillanatban még fordulattal is szolgál a jól ismert frázisok közt. Szellemes majdnem-dokumentumfilm ez, ügyes cím mögé rejtve, Sidney Lumet vágószobájának padlójáról.
Kommentek
Eddig 6 komment érkezett.Nem igazán fogtam fel a kritikát ( nem a szerző hibája, az enyém: holnap vizsga, elfáradtam már a tanulásban), de pontszámra szerintem alulértékelt. Teszem hozzá, még senkitől nem láttam olyan dicsérő szavakat Mo.-n, mint amikkel én illetném a filmet. :)
Szerintem részint igaza van a kritikusunknak, mert a rendezőt én sem mindig éreztem a kamera mögött. A mondanivaló bár nem elhanyagolható, mégis szinte közhely. Viszont Giamatti és Hoffman játéka számomra számomra elég okot ad a film megnézésre ajánlására.
Talán a humor hiányzott igazán a filmből. De lehet ez az én személyes szoc. problémám. Mondjuk szerintem a legjobb amerikai, politikai témájú film az "Amikor a farok csóválja..." (Wag the Dog)
Bár ott szintén van egy filmet elvinni képes Hoffman ls De Niro:)
ae, ne hallgass rá, nézd meg, sokkal jobb mint írja :)
No nagyon egyetértek a Aeonnal. Ritka pillanat. :)
Jaj de fáj a kihúzott fog helye (mellette lévő bölcsesség fog miatt volt húzás :( ) még mindig gyorst nézek is valami filmet hogy elmúljon.
Clooney rendezése + a színészek elviszik a hátukon a filmet, de amúgy unalmas és közhelyes. Szinte hihetetlen, hogy 2011-ben azt szánták nagy csavarnak, hogy (SPOILER) a kormányzó megfarkalta a gyakornok csajt.
Gosling faarca és szótlansága pedig nagyon nem illik ide.
6/10
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
A cikkben említett két korábbi Clooney-film számomra szépen megcsinált mirelit saláták: egészen addig vágytam rájuk, amíg bele nem kóstoltam. Ha jól fejtegetem cinkormányos szavaidat, akkor ez is valami hasonló lehet. :)