kritika: fifti-fifti [50/50] (2011) |
aeon_flux 2011. december 22. 7:35:57 |
Adam (Jospeh Gordon-Levitt) 27 éves és rákos. Ahogy a cím is mutatja: túlélési esélyei 50% körüliek. Vagy igen, vagy nem.
Szóval ez egy vígjáték a rákról. Ingoványos talaj, meg kell hagyni: ha a merész ötletükkel zsonglőrködő alkotópáros (Will Reiser író, Jonathan Levine rendező) nem vigyáz, könnyen a fejükre eshet minden bábú, hogy aztán velük együtt süllyedjenek el az ízléstelenség körbeprotestált mocsarába. S tulajdonképpen ez akár be is következhetett volna, hisz mielőtt a kemoterápiának alávetett hősünk legjobb barátja, Kyle (Seth Rogen) hajvágójával leborotválja a fejét, arról diskurálnak, hogy az utóbbi vajh mire használja, mert hajvágásra nem, az biztos.
A kulcs az emberségességben rejlik: lehet, hogy első pillantásra úgy tűnik, hogy mindenki félvállról veszi a diagnózist, vagy egyenesen humorforrásként tekint rá, a film mégsem bagatellizálja el a betegséget, ugyanakkor nem is csinál belőle szombat esti Hallmark-csodát. A néző úgy érezheti, hogy a szereplők végig megmaradnak a realitás talaján - s a sors iróniája, hogy ehhez néha kell egy-két jól megtekert spangli.
Vagy olyan színészek, mint Joseph Gordon-Levitt, akit mostanság indie fronton és a hollywoodi elitben egyaránt kézről kézre adnak, ami nem is csoda: megjelenéséből csak úgy árad a közvetlenség, szerepeit jól választja meg, és játékos könnyedséggel teljesíti azokat, s egyre több nézőnél képes azt elérni, hogy úgy távozzon a filmjeiről, mintha az egyik legjobb barátjával találkozott volna. Szóval könnyen lehet belőle a tízes évek Brad Pittje.
Az ember bizonyos dolgokat szeret elnézni a barátjának, de jelen esetben még erre sincs szükség. A humor bűnös, de baromi jól esik, a dráma pedig ne pöffeszkedő: ezúttal nincsenek sem kirohanások (még az aggódó anyát alakító zseniális Anjelica Huston is megússza), sem nagy összeveszések (pedig Kyle figurája szinte adja a "fordulatot"), sem durván sulykolt mondanivaló; a film üzenete szinte magától értetődő: ha történik veled valami, ne sajnáltasd magad, hanem oldd meg a helyzetet. Mire vársz még?
kövess minket facebookon és twitteren!
Kommentek
Eddig 3 komment érkezett.
vígjátékot, vicceskedő dramatizáló tömegfilmeket, meg seth rogent moziban alapból nem nézek. ezért mielőtt rákattintottam a kritikára (amit persze előre nem olvasok el), azt mondtam magamban: ha AE 9 pontot ad, megnézem - máig se t'om mé'. moziban. sok pénzért. erre mit ad Isten, akarom mondani AE...
Mi a...
Nekem idén már eszemben sem volt moziba menni, erre - már MEGINT - jössz te meg a 9 pontod... :)
Végülis, az MI-GP 8 pontja bejött, a The Tree of Life 9 pontja (még ha nem is tőled származik) bejött, úgyhogy miért ne?
(Bár a kritika alapján inkább otthon, egyedül megnézős filmnek tűnik.)
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Egyszerűen brilliáns ez a film, nálam is 9/10. Will Reiser forgatókönyve kiemelkedik az év termése közül (persze sok mindent nem láttam még) és a színészek is nagyszerűek (ha JGL-nek lett volna legalább egy "nagyjelenete", biztos, hogy behúzná első Oscar-jelölését...). Humor és dráma nagyon-nagyon régen nem volt ilyen jól ötvözve filmben.
SPOILER!!!
Három jelenetet külön ki szeretnék emelni:
- Amikor JGL az autóból felhívja Anna Kendricket ("I wish you were my girlfriend")
- Amikor megtalálja a mosdóban a könyvet, amit Rogen olvas.
- A műtét az Other Side of Mt. Heart Attack-kel aláfestve.
Mindhárom jelenetet megkönnyeztem.