kritika: az élet fája [the tree of life] (2011) |
Németh Barna 2011. december 13. 7:22:20 |
Izgalmas, érdekes, vicces, megható, látványos. Valószínűleg ezek lennének a leggyakoribb válaszok, ha rendeznénk egy közvélemény-kutatást a „Milyen a jó film?” kérdéssel. Igen, a többség számára a film egyenlő a bestsellerrel, ami elmesél egy jó történetet. Ez a nézői elvárás pedig nem csak a fősodorbéli, hanem a kisebb független- és művészfilmekre is rátelepedett, és az amerikai filmművészetből szinte teljesen kiveszett az a típus, amely a történet helyett a képekkel mesél. Ilyen helyzet mellett nem csoda, hogy a kritikusok örömtáncba kezdtek, mikor felbukkant a színen a Meek's Cutoff, majd a Drive - Gázt!, aztán Az élet fája – megadva a reményt, hogy létezik még Amerikában lírai film.
Legmesszebb ezek közül jelen írásunk tárgya merészkedik, amely mondandójában, kivitelezésében, szimbólumrendszerében és megjelenésében olyan hatást ér el, ami legtöbbek szerint csak a 2001: Űrodüsszeiához mérhető.
A történet pofon egyszerű: egy férfi (Sean Penn), testvére halálának évfordulóján visszaemlékszik gyerekkorára, melyet egy texasi kertvárosban élt át két testvérével, túlzottan engedékeny anyjával (Jessica Chastain) és szigorú apjával (Brad Pitt). A fiúban hamar kialakult egyfajta ifjonti dac; apjával nem tudott kijönni, anyját megbántotta, angyalian jó testvérét pedig más módon gyötörte. Azt a testvért, aki sosem volt rossz, és aki egyaránt megfelelt anyja és apja elvárásainak – és aki tizenkilenc évesen életét vesztette. Ennek a tragédiának az emléke indítja el azt a gondolatfolyamot, ami megidézi a férfiban a jóbi kérdést: Miért engedi Isten, hogy a jó emberekkel rossz dolgok történjenek?
Az emlékképek felidézik a gyerekkort, melybe belekeverednek a világmindenség kialakulásának képei. Ahogy Isten Jóbnak, úgy Terrence Malick is megmutatja a nézőnek az univerzumot, ami a semmiből jött létre. És bár a film a Jób könyvéből vett idézettel nyit („Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem?”), a teremtés szekvenciája a darwini élet fájával zárul, ami tovább is visz a következő gondolatra. A férfi visszaemlékszik arra, amit az apácák tanítottak neki: az életnek két útja van, a természeté és az isteni kegyelemé. Az első út az apa képével, utóbbi az anyáéval kapcsolódik össze, miközben a kisfiú rádöbben, hogy mindaz benne is megvan, amit apjában gyűlöl. Ez a felismerés adja meg számára a kegyelmet, ami egy apokaliptikus vízióba torkollik. Malick viszont itt megáll, nem akar választ adni a kérdésekre – azokra, amelyekre valószínűleg nem is lehet.
Az ő célja az volt, hogy feltegye ezeket a kérdéseket, amire aztán majd a néző válaszol saját magának. Szóval itt most nem a „mit”, hanem a „hogyan” érvényesül. De nem kell megijedni, a film gyönyörű képei, pazarul megkomponált jelenetei, zenéi és belső monológjai mindenkiben el fogják indítani a főhősben is futó gondolatokat – de persze csak akkor, ha hagyja. Mert nehéz film Az élet fája, viszont mindenki számára érthető. Nem kell hozzá Bibliaismeret, nem kell vallásosnak lenni, ez mind csak plusz élményt ad. A metaforák e nélkül is világosak, és a mondandó is kristálytiszta (néha túlságosan is az). Úgyhogy akinek van valamilyen képe a világról vagy az életről, az szerintem hagyja, hogy magába szippantsa a film és garantálom, hogy egy ritka filmélményben lesz része.
Kommentek
Eddig 25 komment érkezett.
1: A Malick-filmek nem annyira a vásznon, mint inkább a nézőben "történnek".
Így aztán aki hagyományos történetmesélős mozira számít, csalódni fog.
Bennem mindenesetre a rendező eddigi filmjei sokáig visszhangzottak és így hirtelen nem is tudok megnevezni más alkotót, aki képes filmjével egyfajta spirituális élményt adni.
1: ...és így születnek a városi legendák.
Imádom Malicket, alapvetően tetszett ez is, de nekem hiányzik belőle valami kohéziós erő (minimális történet pl), ami összefogná ezt a képzuhatagot. Túl sok minden van itt összezsúfolva, elveszett gyerekkoron át az evolúcióig, meg persze Isten minden mennyiségben és formában - de épp emiatt a túltelítettség miatt öncélúnak hat.
Penn bolyongásai már-már komikusan hatnak, az evolúciós rész igazi WTF, a vége pedig hatalmas giccs.
Mindezek ellenére elég nagy élmény.
Húszperces felhőátvonulás legfeljebb az Waether Channel-en látható, a filmben ilyen nincs. De tény, hogy kontemplatív, sokszor cselekmény nélküli epizódokkal megtöltött alkotás, bár szerintem a legerősebb percei pont ezek.
Tényleg porszemnek éreztem magam a hatalmas univerzum kellős közepén, miközben ezeket a képsorokat néztem, hallgattam a gyönyörű zenét vagy a gyönyörű csöndeket - és mindez mégis nem lesújtó, hanem felemelő érzés, élmény.
Amúgy érdekes, a 2001 nekem is beugrott, de azért nem csak az, mellette Tarkovszkij is.
5: Nekem is eszembe jutott Tarkovszkij (és mások), de most inkább amerikai terepen maradtam. Bele lehetett volna menni a posztmodernbe meg neoavantgárdba, de nem igazán akartam elriasztani az embereket:)
4: De hát van kohéziós erő:)
Számomra az lett volna telitalálat, ha olyan nagyzenekari zenét írnak hozzá amiben jelen van egy kis ambient meg elektronika. A filmbeli zenék rontottak az élményen, de ez csak én vagyok.
kevés szó estik a zseniális zeneválasztásról. most viszont desplat zenéje észrevétlen, viszont a klasszikus zenei betétek zseniálisak. és szerencsére mintha ez lenne túlsúlyban.
Akármennyire is átéreztem a gyászt az elején és nem vagyok annyira bunkó, hogy nem értettem a képsorok lényegét, de én is lekapcsoltam 20 perc után. Nagyon szépek voltak a felvételek, jól össze volt rakva, de teljes mértékben érdektelenné vált pár perc után, lehet sokaknak ez művészet, véleményem szerint teljesen öncélú ****verés volt, bocsi a szóhasználatért.
nincs baj, csak 20 perc alapján totál felesleges bármilyen módon véleményt nyilvánítani. kicsit ellentmondásos, hogy ennyi idő alatt bármit is megértettél volna belőle. :)
persze, jogos, tervezem is a befejezését, remélem megváltozik a véleményem.
9: Mivel az a jelenetsor szinte egy az egyben Isten válasza Jóbnak képekben elmesélve, így nem áll távol a blaszfémiától ****verésnek minősíteni. Na, de nem ez a lényeg. Próbáld meg végignézni, úgy össze fog állni.
Tarkovkszkij-Kubrick-Malick egy kontextusban? Ez engem megvett kilóra, vidéken bemutatják?
Első körben a fővárosban fut majd. Vidékre majd csak jövőre kerül.
Viszont a fővárosi vetítési dátumok már megvannak:
port.hu/az_elet_faja_the_tree_of_life/pls/fi/films.film_page
15. AE: hogy kalkuláltatok, mennyi néző fogja szerintetek kb megnézni itthon a filmet?
16: Nem szeretek előzetesen nézőszámokkal dobálózni, már csak babonából sem. :)
A héten nem tudom megnézni sajnos, de jövőhéten első dolgom lesz ellátogatni a moziba, nem tudom mennyire rontottam el az élményt azzal, hogy már megtekintettem nem hivatalos úton, de képek még azóta is itt visszhangoznak a fejemben, úgyhogy sztem újra meglesz az a bizonyos katarzis :).
Amúgy nekem még egy rendező eszembe jutott: Fellini, bár ráerőltetni nem akarom a párhuzamot, meg más kontextusban értendő a két jelenet, de azért az utolsó jelenet ismerős lehet az olasz mester egyik klasszikusából.
Egyébként komolyan 20 perc alatt hogyan lehet átfogó, de egyáltalán bármilyen véleményt alkotni egy filmről ? Erre tanítsatok már meg, sok időt spórolnék vele :), nekem még egy agyatlan popcorn mozi esetében jön ez össze.
Ha már "elte filmesztétika-bölcsész szakosdit" játszunk:), én még idedobnám Bergmant és esetleg Herzogot is. Csak, hogy hátha valakinek meg ezek a nevek hozzák meg az étvágyát.
Bár, ha ezen múlik, szívesen emlegetem akár Bay-t vagy épp Hitchcockot is. :))
(Erről jut eszembe: az imdb-n olvastam a triviánál, hogy Malick és az operatőre felállítottak egy kiskátét, amit a forgatás során követtek, ebből Bay figyelmébe ajánlom - ha esetleg olvassa a kommentemet - a "no lens flares" passzust.)
19: herzog a régebbi filmjeiben tényleg hasonlóan tudott hipnotizálni. lehet, hogy ma is, csak már nem nagyon nézem a filmjeit.
Scott: kb 500.000 akinek a 90%-a kijön a filmről 20 perc után. :-)
19: Herzog nekem is eszembe jutott, bár valószínűleg a New World - Agirre párhuzam miatt :)
14-15: AE, köszi, várom várom
Végre - hosszú várakozás után - túl vagyok a filmen.
Nagyon szép film, mély és megkapó gondolatokkal, ám tény, hogy nem mindenkinek való. Még Malick többi filmjéhez képest is meglehetősen nehéz film és a tarkovszkiji párhuzam most valóban megállja a helyét.
Brad Pitt és Jessica Chastain nagyot alakít, de a fiatal fiú is erős jelenléttel bír.
Az biztos, hogy amint kijön DVD-n megvásárolom és újranézem a filmet, hiszen ez a film olyan, mint egy hagyma: rétegről rétegre érdemes - és kell lefejteni és megfejteni.
Egy megjegyzés a fordításhoz: a "way of grace"-t szerencsésebb lett volna a "kegyelem útjának" fordítani, mint a "hit útjának", hiszen a hit és a kegyelem nem egy és ugyanaz a dolog - ezt még teológiából tanultam - , és az anya karaktere abszolút a kegyelem példája volt, nem pedig kifejezetten a hité.
24: Úgy éreztem, hogy ha nagyobb halmazba teszem a szót, úgy a közönség nagyobbik hányada tudja majd elhelyezni magában a film központi kérdését, meg aztán szövegkörnyezetében a "hit" szó könnyebben értelmezhető - ennyi mankó azért nem árt.
Örülök, hogy tetszett. A film szépen teljesített a hétvégén - részben hála neked. :)
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
én akkor fejeztem be a nézését, amikor 20 percig zenéltek, és a csillagokat mutatták. halál unalom volt már az elejétől, de azon teljesen kibuktam, hogy 20 percig semmi sem történik egy filmben, csak a felhők mennek. :-)