A főhős szebb napokat látott filmsztár, akinek monoton, valódi kötelékek nélküli életében mély nyomot hagy egy idegen országban, egy fiatal lánnyal eltöltött néhány nap. A rendező Sofia Coppola. És nem az Elveszett jelentésről van szó.

Pecunia non olet....cito pede labitur aetes...omnia vincit amor... Nomen est omen: Andrew Niccol filmjében a pénznek nincs szaga, az idő gyors lábon rohan, a szerelem meg mindent legyőz... A cím pedig bevégeztetik: itt bizony leginkább a mi időnket rabolják.

A Lars von Trier filmjéről született pár sor fogadtatását nem hagyom annyiban: a mű maga és ti, az olvasók is megérdemlik a hosszabb véleményt.

Emlékszem, amikor elkezdtem oszkárosdit játszani, még floppy-lemezekkel felpakolva jártam az Internet-kávézókba információt gyűjteni. Aztán eltelt több mint egy évtized és közben rájöttem, ebben sokkal több van mint a meztelen aranylovag sorsa felett izgalom – így vált belőle a legjobb reality, amit egy filmrajongó kívánhat magának. Az egy hónapos találgatásból egész éven át tartó hobbi lett, aminek Oscar az egyik címlapra is passzítható állomása.

Oscar. Mindenki hangoztatja a róla kialakított sztereotípiákat és mindenkinek megvannak a vele kapcsolatos előítéletei – pedig ez sem egy statikus dolog. Mint minden a filmvilágban, Oscar is folyamatosan változik: néha követi a kordivatot, néha szembeszáll vele; néha a kritikusok felé hajlik a keze, néha a közönség szájíze szerint választ nyertest. Mert bizony itt emberekről van szó, akik folyton cserélődnek ebben a közel 6000 főt számláló nemzetközi testületben, ami eleve kizárja, hogy általános igazságokat állítsunk fel vele kapcsolatban. Persze tendenciákról és a háttérhatásokról lehet beszélni, és én most pontosan ezt fogom tenni. Fullba a tovább mögött nyomom...

Tavaly érthető okokból kimaradt (Gee érkezését október 31-ére vártuk, aztán azt a tíz napot, amit ráérősen odabent töltött, azóta elképesztő agilitással pótolja), de ma ismét megrendezésre kerül baráti köreimben az éves horrornite (immáron hetedik alkalommal). Nyomasztó, lassan fel- és beépülő, no meg régi ne-trükköket-nézd-hanem-a-hangulatát-szív-magadba cuccok ilyen estéken működésképtelenek, de így is sikerült egész érdekfeszítő(nek tűnő) pakkot összeállítani. Szóval nálunk a következő lesz a menü:

New Yorkban forog a The Dark Knight Rises, és természetesen tucatjával érkeznek a forgatási képek - ezúttal vállalható minőségben. Klikkelj Balre és Gordon-Levittre a többiért!

Kivételesen előzetes jelleggel jelentkezik az immáron négy éves amerikai box office rovat, így a közölt bevételi értékekben akadhat majd eltérés a hivatalos becslésekhez képest.

> Amerikai mozibevételek, 2011. október 28. - 30.

A Halloweent megelőző hétvége nem kedvez a nem horrorfilmeknek: a Lopott idő és a Rumnapló csalódást okozott, a Csizmás, a kandúr pedig csak minimális erőbedobással szerezte meg a vezető pozíciót.

1968-ban élőhalottak új generációja vetette meg rothadó lábát a filmvásznon. George A. Romeo irányítása alatt a zombikultusz vérátömlesztést kapott - s még napjainkban is ez a nedű csörgedezik a sírszökevények véredényeiben. Míg az afrikai mondakörből kölcsönvett "klasszikus" élőhalott voltaképp egy lelketlen rabszolga volt, amely mestere minden parancsát követte, addig az amerikai filmes zombijai kontrollálhatatlan ösztönlények formájában születtek újjá, melyeknek egyetlen mozgatórugója az éhség volt, s természetesen éltek-haltak a friss emberi húsért. Romero azonban nem elégedett meg hősei puszta reanimálásával, hanem megfelelő miliőt teremtett számukra: egy olyan világot, ahol az élőholtak lehetnek a csúcsragadozók, s a vétkező emberiség pusztulásra ítéltetett.

A Coraline alkotói (értsd: a stúdió, de nem Henry Selivk) alkotóinak új stop-motion animációs filmjében egy kisvárost szellemek és zombik rohanják meg, és csak az a fura fiú tud velük szót érteni, aki... izé, képes velük szót érteni.

- SPOILERMENTES -

Ami a tömegeknek a Star Wars, az nekem a The Thing. 9 éves voltam, mikor fateromnak (aki megengedte) és nővéremnek (aki felkeltett) hála először szembesültem John Carpenter szörnyfilmjével. Igen, túlontúl fiatalon: az élmény hatására az elkövetkező három napban alig aludtam, ugyanakkor valami más is megváltozott bennem - elkezdtem nézni a filmeket; tudatosan, még nem szelektálva, de már odafigyelve. És most jórészt ennek köszönhető, hogy filmbuzi lettem: hogy itt van ez a blog, vagy ott lesz a The Tree of Life a mozikban. Ha úgy tetszik, Terrence Malick mindent John Carpenternek köszönhet.

Battle Royale Vs. Twilight, de az olvasók szerint még annál is több. Márciusban kiderül. Mindenesetre a plakátok nem sok vidámkodást ígérnek.

(Tovább)

Te eltöltenél vele egy hetet?

Ethan Huntot és csapatát bemószerolják, ráadásul duplán, vagy akár triplán, úgyhogy azt teszik, amihez legjobban értenek: lehetetlen dolgokat művelnek. Ezúttal Brad Bird dirigálásában, s ha másért nem, hát emiatt mindenképp érdemes várni ezt a filmet.

Szerintem ez az alig egyperces, tulajdonképpen statikus (ám magyar feliratos) jelenet is megmutatja, milyen bámulatos munkát végeztek az animátorok ezzel a filmmel, melyet apróbb hibái ellenére a szívembe zártam.

Van miből válogatni a héten, így nem csak az őszi szünet szolgáltatta jó alkalom adott a mozizásra.

Nos, a cím nem árul zsákbamacskát.

Klikkre még nagyobb adagban sugárzik a természetesség a képen látható fiatalemberekből.

A magyarhangya és az Odeon Halloweenkor közös horrorbulit rendez (lásd fb-event), melynek keretében Magyarországon másodszor, és valószínűleg egyben utoljára mozivásznon nézhetitek meg az Attack the Block című sci-fi/horror/akció/vígjátékot, melyben idegen monszterek rendeznek ámokfutást a dél-londoni gettóban.

Közös játékunkban most 1db kétszemélyes belépőt nyerhettek a vetítésre. A feladat nagyon egyszerű: írjátok meg kommentben (október 30., éjfélig bezárólag), hogy melyik a kedvenc idegeninváziós filmetek! A belépőt a kommentelők között sorsoljuk ki. Hajrá!

A korábbi szavazás és saját szépérzékünk is segített dönteni abban, hogy melyik plakát legyen a végső - igaz, két nagy változást is eszközöltünk rajta. Ezek megtalálásához a kép klikkre megnő.