kritika: a bőr, amelyben élek [la piel que habito] (2011) |
aeon_flux 2011. szeptember 1. 8:08:27 |
Ugyan istenkáromlás lenne olyat állítani, hogy Almodóvar filmjeiben a cselekmény nem annyira fontos - ugyanis az esetek többségében briliánsan csavarja fel asszonyait és néha férfijait is a történések füzérére -, de általában a narratíva csupán másodlagos a szereplők érzéseivel szemben. Az érzelmek, illetve azok változása legújabb filmje esetében is kiemelt figyelemben részesülnek, ám ezúttal a cselekmény az, amely igazán magával ragad. A cselekmény, melyről - szerencsére - a legtöbb szinopszis csak ködösen nyilatkozik, mások viszont - a pokolra velük - idióta módon lelövik azt a fordulatot, amely minden bizonnyal dobogós helyezést érhetne el, ha rangsorolnánk Almodóvar filmográfiájában megforduló perverz ötleteket.
Szóval ha ki akarsz szabni magaddal, akkor nyugodtan bújd a netet infó után, de ha óvatos vagy - és legfeljebb a film remek atmoszférájú előzetesét abszolválod -, akkor egy olyan spirálban találhatod magad, melyről szédelegve, ellentmondásos és felkavaró érzésekkel telve jössz majd ki. Mint egy jó kis Almodóvar-filmről, ugye.
Műfaját tekintve a La piel... tényleg nehezen besorolható: legrosszabb pillanataiban egy picsogó melodráma szintjét is alig üti meg, de szerencsére ezek a pillanatok gyorsan elillannak, mivel a film valahol félúton zakatol egy olyan bosszúdráma és egy pszichológiai thriller között, amely után Park Chan-wook is biztosan megnyalná mind a tíz vérbe mártott ujját, és hangulatát továbbfűszerezi az olasz giallók szexuális perverzitása és az eurohorrorok sokkolóan profán egyszerűsége. Szóval akad itt mindenféle jó - vagy rossz, ha úgy tetszik.
Rossz lehet a film összeszedetlen nyitánya, amely egy feleslegesnek tűnő, humorosnak szánt, de - nomen est omen - elég balul elsülő karaktert is felvonultat, ugyanakkor Banderas doktorának foglyát/teremtményét/vágyainak netovábbját alakító Elana Anaya feltétlenül az utóbbi kategóriába tartozik: színészi szempontból ugyan semmi extra, megjelenése viszont annyira érzéki, annyira magával ragadó, hogy nem hinném, hogy lesz olyan férfiember a nézőtéren, akiben ne ébresztene bizonyos vágyakat. És eme vágyak megragadása a legmesteribb trükk, mellyel Almodóvar új filmje előállhat. Ülj be rá szomjasan.
kövess minket facebookon és twitteren!

Kommentek
Eddig 1 komment érkezett.Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Kommentek:
limupei.:
2011. 09. 01. 9:00
És persze mikor nem leszek két hétig Budapesten:(
aeon_flux:
2011. 09. 01. 9:08
1: Nem azt mondom, hogy ez lesz Almodóvar legsikeresebb filmje itthon (már csak a műfaja miatt sem), viszont egy jó darabig műsoron lesz, az tuti.
Fred Fredburger:
2011. 09. 01. 16:13
Huh és akkor most jöhetne egy olyan, hogy "Szerinted mi volt Almodóvar legperverzebb húzása a filmvásznon?":D
Nekem itt rögtön a Beszélj hozzá ugrott be, azon belül is a némafilmes rész - talán A töpörödött szerető néven futott... Bár az a maga módján végül is egy szép jelenet volt (a maga módján!:D)
aeon_flux:
2011. 09. 01. 19:17
A Kikában akadt egy-két húzósabb megoldás, illetve nálam is a Beszélj hozzá! verte ki a biztosítékot, de nem a töpörödött szeretőjével, hanem azzal a bizonyos romantikázással, melyet a Kill Billben is megidéztek. :)