2011. június 9., csütörtök
- » kritika: koszorúslányok [bridesmaids] (2011)
- 8:00 | mozi | TheHungarian | 12 komment | főoldalra velem!
A lányok angyalok, ebben nem illik kételkedni, de Judd Apatow tudja, hogy az angyalok is esznek babot...vagy legalábbis hasonló hatással bíró brazil kaját.
Hogy miről is beszélek, annak inkább járjon mindenki maga utána a moziban, essék inkább szó a producer úr további tudományáról. Átütő sikere, A 40 éves szűz óta már egy tucat filmet finanszírozott, s ezek jelentős része a barátságról mesélt sajátos megközelítésben. Nos, a Koszorúslányok sem szól másról, az esküvő és az azt övező felhajtás csupán háttérrel szolgál ehhez, de hát mi is lehet -a filmek és sorozatok tanítása szerint- nagyobb trauma annál egy harmincas nőnek, mint mikor legjobb barátnőjét eljegyzik, ő meg ott áll pasi (meg pénz, meg minden más) nélkül. Ha ez nem lenne elég, még legjobb barátnői és koszorúslányi pozíciójáért is meg kell küzdenie.
E küzdőt pedig Kristen Wiig alakítja, aki teljesen rászolgált erre a főszerepre, s mindent meg is tett a siker érdekében. Botladozásai, viccesen kínos pillanatai és kapcsolatai tisztességes és kevésbé olyan férfiakkal idézik Bridget Jonest is, nagy kár, hogy nincs brit vonatkozás, mert így nincs túl sok esélye az Oscar-jelölésre. A nézők azonban hálásak neki az amerikai jegyeladások tanúsága szerint, s miért ne lennének azok: nemcsak a hölgyközönség rokonszenvezhet vele, hanem az erősebbik nem is, ha másért nem is, hát a filmmel magával összhangban álló szókimondóságáért és bevállalósságáért (a nyitójelenet egy igen kiadós ágyjelenetet tár elénk). A többiek is jó partnerek ebben: mindenkinek megvan a maga bája és baja, s az is kiderül, hogy van, aki egészen más, mint amilyennek kezdetben gondoltuk.
Egy szó mint száz, ezekre a szereplőkre és színészekre ugyanúgy, vagy tán még jobban lehet számítani, mint a korábbi, hasonló vígjátékokéira, s nagy szerencse, hogy ezúttal szoknyát viselnek: ez kellő frissességgel tölti meg az ismert formulát (aminek része a két órás játékidő is), de ezzel együtt nem szakad el az erős gyomrot kívánó momentumoktól sem. De tényleg, aki könnyen kidobja a taccsot, inkább válasszon mást. Aki viszont bírja a gyűrődést, annak sok jó, ámbár nem mindig újszerű poénban lesz része, meg egy ugyancsak semmi meglepetéssel nem szolgáló, de azért kellemes szerelmi történetben. Épp mint egy esküvőn.
- Címkék: 7csillagos, comedy, judd apatow, kristen wiig, kritika, uip duna film
-
Eddig 12 komment érkezett (
)
-
aeon_flux:
2011. 06. 03. 12:03 -
TheHungarian:
2011. 06. 03. 12:39El, kivéve ha még az alapsztorit sem akarod tudni.
-
frmn:
2011. 06. 03. 13:43Megvan a kötelező 2 és fél óra? :)
-
aeon_flux:
2011. 06. 09. 8:02Akkor ezt a hétvégén meg is nézzük (első évfordulónk alkalmából, khm).
-
Eszter:
2011. 06. 09. 8:12mi meg pont ma nézzük meg
-
prodigy107:
2011. 06. 09. 8:23Apatow nálam ugyanaz a kategória mint Luc Besson. Amint meghallom a nevüket még a hideg is kiráz. Mindkettejük neve garancia az egyszer (talán)nézhető filmek megalkotására. 10 filmből kb 2 érdemes arra, hogy újra megnézzem őket. Luc Besson a Taken esetében azt hittem visszatér régi önmagához, de ezután jöttek a szokásos gagyi filmek. Szeretem a vígjátékokat, de Apatow vígjátékaira a majdnem vicces kifejezés a legjobb.
Ennek a filmnek is adok egy esélyt és most remélem meg fog változni a véleményem. -
aeon_flux:
2011. 06. 09. 8:50Én meg úgy vélem, hogy Judd Apatow (és a sleppje) a legjobb dolog, ami az elmúlt tizenvalahány évben a vígjátékkal történt.
Pontozzuk a filmjeit (író/producer/rendező)! :)
Celtic Pride 10/X
The Cable Guy 10/8
Anchorman 10/10 (minden idők egyik legjobb vígjátéka)
Kicking & Screaming 10/X
The 40-Year-Old Virgin 10/8
Fun with Dick and Jane 10/6
Talladega Nights 10/8
Knocked Up 10/8
Superbad 10/6
Walk Hard 10/5
You don't Mess with the Zohan 10/1
Forgetting Sarah Marshall 10/7
Drillbit Taylor 10/X
Step Brothers 10/8
Pineapple Express 10/7
Year One 10/3
Funny People 10/8
Get Him to the Greek 10/6Remélem, nem hagytam ki semmit. A lényeg, hogy alig-alig csúszik be hiba, és ugyan még azokon a filmeken is észrevehető a keze lenyomata, melykben csak producerként vesz részt, de mindegyik sajátosan eredeti, hol hisztérikusan vicces, hol meghökkentően valószerű, tele szerethetően esetlen, hús-vér figurákkal. Kivéve Ron Burgundy-t, ő ugyanis egy fél-isten. :)
-
TheHungarian:
2011. 06. 09. 8:526: Szerintem ez a film sem fog változtatni a véleményeden, hiszen ugyanolyan, mint az utóbbi idők hasonlói.
-
prodigy107:
2011. 06. 09. 11:33A Forgetting Sarah Marshall előtt leborulok, mert azt a filmet imádom! A többinél még mindig tartom a véleményemet. :-)
-
aeon_flux:
2011. 06. 09. 11:58Ha a Funny People nem lenne olyan embertelenül hosszú, egyenesen mesterműnek tekinteném. De még így is Adam Sandler legjobb filmje (a Punch Drunk Love után).
-
klesitz:
2011. 06. 09. 15:41The Cable Guy 10/3
Anchorman 10/2
The 40-Year-Old Virgin 10/8
Knocked Up 10/9
Superbad 10/9
You don't Mess with the Zohan 10/1
Forgetting Sarah Marshall 10/5
Step Brothers 10/7
Pineapple Express 10/9
Year One 10/8
Get Him to the Greek 10/9Csak végeznének már a mozink felújításával :)
-
aeon_flux:
2011. 06. 12. 20:49Valóban hosszabb volt a kelleténél. Az altesti humorról szóló rémületes pletykák szerintem túlzók: egészségesen mocskos volt a film, de nem ízléstelenül. Néhány jeleneten hisztérikusan röhögtünk, másokon a kínunkban. Kristen Wiig irtó szimpatikus nő, figurája is bájos volt, de már-már olyan szinten taszította magát a saját poklába, hogy a vége felé majdnem elveszítette a szimpátiámat, ráadásul a gondok java magától megoldódott, amiből nehéz levonni bárminemű tanulságot.
van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. (s ezt nem én találtam ki.) Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
-
aeon_flux:
El lehet ezt olvasni a film nemismeretében?