2011. május 20., péntek
- » kritika: winter's bone - a hallgatás törvénye [winter's bone] (2010)
- 9:00 | mozi | limupei. | 4 komment | főoldalra velem!
Mint minden országnak, az Egyesült Államoknak is van egy olyan oldala, amit nem raknak karácsonyi üdvözlőlapokra, és ami a filmvásznon is csak elvétve jelenik meg. Ez az a világ, ahol elkorcsosult emberi lények mészárolják le az arra tévedt nagyvárosi fiatalokat és ahol rosszarcú gyerekek zengik bendzsódallamaikat. Ez a vadon, az örök térerőtlenség birodalma, ahol Carrie Bradshaw két nap alatt elpusztulna. Ez az a hely, ahol a gyerekek egy álomvilág helyett a hadseregben látják a kiutat. Itt játszódik a Winter's Bone, aminek főszereplője egy pontosan ilyen gyerek.
Ree Dolly tizenhét éves. Anyja emberi roncs, apja kábítószert főz, kisebb testvéreinek csak ő maradt; meg egy szánalmas viskó. A ház, ami veszélybe kerül apja miatt, aki letétként használta azt, mikor óvadék ellenében szabadlábra helyezték, majd megszökött a törvény emberei elől. Ree Dolly-nak nincs sok ideje, hogy megtalálja a férfit, különben mindenük elveszik.
Ez lenne hát maga a sztori, ami mögött nem csak egy üdvtörténet, hanem egy kőkemény szociográfiai esettanulmány is kibontakozik. A háttér most nem csak díszlet, a film minden képkockája mesél valamit egy olyan vidékről, ahol a modern idők tanúja csupán néhány ócska teherautó. A gyerekek tévénézés helyett egy trambulinon ugrálnak, a gyöngyfűző szakkör helyett pedig mókusvadászat a lecke. Ezen a kietlen vidéken megkérgesedett arcú emberek dagasztják a sarat: elharapott félmondatokban kommunikálnak, saját íratlan szabályaik szerint élnek és aki nem közülük való, annak csak jelzője van, neve nincs. Közéjük indul útnak Ree, hogy házról házra járva elutasítást kapjon. Ő tudja, a környékbeliek tudják, és a néző is tudja, mi lesz a válasz, de ő csak megy kitartóan, míg ez a sivár tél el nem hozza neki a megváltást: itt maradhat ebben a nyomorúságban.
A film rendezője, Debra Granik hihetetlen stílusérzékről tesz tanúbizonyságot, ahogy egybeolvasztja ezt a magasztos fejlődéstörténetet a nyers és naturalista háttérrel. A lassabb tempó mellett hagyja a nézőjét, hogy elmerüljön a részletekben, miközben a finoman megrajzolt kálvária minden állomása fenntartja a feszültséget. Ebben persze nagy segítségére van a tökéletesen összeválogatott színészgárda, élükön Jennifer Lawrence-szel, aki a színészmesterség legmagasabb fokát mutatja ebben a filmben. Egyetlen pillantásában ott tükröződik Ree Dolly minden vívódása, ugyanakkor ő az a fajta esendő hős, akivel lehet azonosulni. Nem mindenható, nem hibátlan, neki fáj, ha megütik. És Lawrence-ben benne van mindez, amihez foghatót Gabby Sidibe Precoius-béli fellépése óta nem láthattunk a vásznon. De nem mehetünk el szó nélkül John Hawkes nem kevésbé kiváló alakítása mellett, aki Dale Dickey-vel karöltve újradefiniálta a "white trash" szerepkört, ami jó időre tananyag lesz a hasonló karakter bőrébe búvó színészeknek.
Ez tehát a Winter's Bone, a tavalyi év legnagyobb angol nyelvű fesztiválszenzációja, ami plázaközönségnek könnyű altató lesz, de mindenki másnak igazi kis gyöngyszem.
- Címkék: 9csillagos, drama, independent, jennifer lawrence, john hawkes, kritika
-
Eddig 4 komment érkezett (
)
-
aeon_flux:
2011. 05. 20. 9:11 -
duwy:
2011. 05. 20. 9:17Egyetértek, lebilincselő és kegyetlen film Oscar-kaliberű alakításokkal.
-
limupei.:
2011. 05. 20. 16:471: Köszi:) Még mindig nem érzem az én "kaptafámnak", de azért néha majd megpróbálkozom vele:)
-
zsé:
2011. 05. 21. 8:52de-de! minden szavával egyetértek csak még biggyesszünk a végére egy plusz csillagot :)
van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. (s ezt nem én találtam ki.) Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
-
aeon_flux:
Magamat idézve:
"Debra Garnik nyers filmjének narratív csontvázán alig van hús, melynek levéből csöppnyi reményt lehetne meríteni, és arra figyelmeztet, hogy a nyomorúságért nem kell Etiópiába utazni: próbáljunk meg biztonságos környezetünkből néha-néha kikandikálni, hisz elég egy nagyobb lökés, egy "téli ajándék", ahogy azt a cím is sugallja, hogy elnyeljen minket a jeges örvény. A Jennifer Lawrence által megformált tizenéves lány elindul, hogy megkeresse a törvény elől lelécelt apját, mielőtt eme törvény vagy egy másik, a hegyek népét uraló farkastörvények fel nem emésztik a hátrahagyottakat. Kegyetlenül vaskos darab korán érő gyermekekről és még korábban meghasonló emberekről."
Amúgy remek debütálás, limpuei, kérünk még!