kritikák

hálózat

hazai bemutatók







  • értékelés 2008
  • archívum 2008
  • beszélt

    kekec:
    5: Nem fel, hanem leutazok. De a Shame amúgy sem...... tovább...
    Lord Picard:
    Legjobb film: A némafilmes Legjobb rendező: Michel Hazanavicius Legjobb férfi...... tovább...
    kaamir:
    6: Én dühös voltam, felháborodott, kavargott a gyomrom, és szívesen...... tovább...
    aeon_flux:
    Kapcsolódó hír: A Shame – A szégyentelen mozibemutatója kapcsán két...... tovább...
    aeon_flux:
    5: A mesterművek belőlem érzelmeket szoktak kiváltani, ezt fásultan néztem...... tovább...
    aeon_flux:
    3: Ha már felutazol, akkor nézhetnél Shame-et is, megéri. :)... tovább...
    aeon_flux:
    3: Bízom benne, hogy csal az előérzetem, de nem érzem...... tovább...
    kekec:
    1: Az érdektelenség alatt újságírói érdektelenséget, vagy nézői érdektelenséget értesz?...... tovább...

    csillagok, csillagok

  • « hallgasd meg a foo fighters új albumát!   box office hazai: arany lacinak »

    2011. április 11., hétfő

    » kritika: titanic filmfesztivál 2011 - 2. nap
    13:05 | mozi | Brumi | 0 komment | főoldalra velem!

    Armadillo (Dánia, 2010, Janus Metz Pedersen)

    Valami nincs rendben ezekkel az egyszavas háborús dokumentumfilmekkel. Vegyük például a Restrepót, amiben egy amerikai szakasz Afganisztánban töltött egy évébe nyerhetünk betekintést. A nyögvenyelős kezdetektől, a hősi halottakon át, a várva-várt hazatérésig számtalan ismerős momentummal találkozhatunk, a háborús közhelyszótár oda-vissza megtalálható benne. Tényleg van úgy, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyveket, de néha érdemes ezt inkább hozzáértőkre bízni. Van, amikor a valóság unalmas, vagy épp teljességgel érdektelen, ilyenkor kell segítségül hívni a kreatív elmét, és kiszínezni a történteket. A Restrepo és az Armadillo között első ránézésre csak apró különbségek vannak. Másodikra is. Amerikai helyett dán katonák, egy év helyett fél évig harcolnak Afganisztánban. Mindkét filmben megölnek egy-egy tehenet, aminek az értékét a katonák szépen ki is fizetik a tulajdonosoknak. Szörnyű, ami ott történt, de a mai információközpontú világunkban olyan dózist kapunk ebből nap, mint nap, hogy a mozikban már semmi szükség egy 100 percesre kibővített híradóra. Elég volt.
    Armadillo

    Esős évszakok (Rainy Seasons, Irán, 2010, Majid Barzegar)

    Nem vagyunk jóban az iráni film és én. Eddig ritkán kerestük egymás társaságát, amikor mégis összefutottunk, akkor rendre csalódottan távoztam. Örömmel jelentem, hogy megtaláltuk a közös hangot, remélem kapcsolatunk az idő múlásával egyre tovább mélyül. De ne szaladjunk ennyire előre. Sina (Navid Layeghi Moghadam) egy 16 éves fiú, aki egyedül él válófélben lévő szüleinek lakásában. Szereti a rock zenét, hébe-hóba jár iskolába, esténként barátaival sokat lóg az utcán. Nahid (Marzieh Khoshtarash) épp szállást keres Teheránban, így kapóra jön neki Sina „kiadó” szobája. Ahogy a két fiatal egyre jobban megismerkedik, úgy kerülnek a felszínre olyan dolgok, amik próbára teszik kapcsolatukat. Feltűnik egy ex-barát, kiemelt szerephez jut egy drogdíler, és elindul a hajsza az idővel. Az eddig látott iráni alkotásoktól eltérően a film egyáltalán nem politizál, helyette egy érdekes szituációba keveredő tinédzser történetét meséli el. A csodaszép Marzieh Khoshtarash pedig még kendővel a fején is uralja a filmet.
    Rainy Seasons

    Kapcsolódó cikkek

    Titanic Filmfesztivál 2011 - 1. nap
    Titanic Filmfesztivál 2011 - 3. nap
    Titanic Filmfesztivál 2011 - 4. nap
    Titanic Filmfesztivál 2011 - 5. nap
    Titanic Filmfesztivál 2011 - 6. nap

    Címkék: 3csillagos, 7csillagos, brumi, documentary, drama, kritika, titanic filmfesztival, war movie

    Még nincsenek kommentek. ()

    van mondandód?

    a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. (s ezt nem én találtam ki.) Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.