kritika: remember me (2010) |
Brumi 2010. május 4. 4:16:36 |
Na jó, elárulom: a gyászról. Tyler (Robert Pattinson) egy lázadó srác, aki egy családi tragédiát követően képtelen kiszabadulni a múlt fogságából, Ally (Emilie de Ravin) pedig egy vagány csaj, akit egy családi tragédia ébreszt rá az élet apró örömeinek élvezetére. Egy véletlennek köszönhetően a két fiatal sorsa összefonódik és ahogy az lenni szokott, őrülten szerelmesek lesznek egymásba. A romantikus szál azonban csak egy kapocs, ami összeköti a két famíliát, a film igazi erénye az egyéni tragédiák és a családi kapcsolatok ábrázolásában rejlik.
A Brothers után idén már másodszor nyújt egy gyerekszínész (jelen esetben Ruby Jerins) olyan átütő alakítást, hogy a tapasztalt öreg rókáknak kell felnőniük hozzá, nem pedig fordítva. A Robert Pattinsonnal közös jeleneteik csodálatosak, a törődő báty és az intelligens, ám törékény kishúg között olyan erős a testvéri kötelék, amilyet filmvásznon igen ritkán látni. Az apukák is kitesznek magukért, Chris Cooper rutinból hozza a reményvesztett, lányát betegesen féltő rendőr karakterét és Pierce Brosnan is sziporkázik a jégszívű ügyvéd szerepében.
A végére maradt a nagy meglepetetés: mindenki kedvenc Edwardja lazán elviszi a hátán a filmet. Robert Pattinson öntörvényű sármőrként és szerető testvérként egyaránt hiteles, ráadásul Emilie de Ravinnel is nagyon jól mutatnak együtt a vásznon. Ami viszont kiemeli a Remember Me-t a hasonszőrű alkotások közül, az a remekül megírt forgatókönyve. Ha feltűnnek a leheletfinom utalások, ha nem, a fináléja mellett akkor sem tudsz majd szó nélkül elmenni. Engem kilóra megvett.
Kommentek
Eddig 6 komment érkezett.1: én nagyon sok filmet így nézek meg, hogy maximum annyit tudok róla, hogy melyik országból jött, de néha még a műfaj is rosszul szerepel a moziműsorban. Kellemes meglepetések szoktak érni. De erről a filmről még én sem tudok semmit, szóval lehet bevállalom a jövő héten.
1: Akkor most ezt a kritikát sem szabad elolvasni? :)
2: Trailert szinte mindig nézek és általában egy rövid tartalomismertetőt is elolvasok, hogy legalább tudjam mire számíthatok. Ritkán indulok "tiszta lappal" a moziteremben, pedig sokszor ilyenkor érnek a legkellemesebb meglepetések (elvárások nélkül nehéz csalódni). Kezdem érteni, hogy páran miért alkalmazzák ezt a formulát.
3: Az első bekezdést még szabad, de a többi is inkább az alkotás szellemiségéhez hű, mintsem a poszter és társai által sugallt tucatnyál-képhez. :)
Oldalakra vagyunk a valóságtól. /Ez a mondat nem igazán illik a szövegkörnyezetbe, csak úgy eszembe jutott.. :)/
Első ránézésre nehéz azonosulni csóri fő(anti)hősünkkel, aki az ellen lázad, hogy nincs mi ellen lázadnia.. de ha Robert - kiül az arcomra a világfájdalom - Pattinson teszi mindezt, valahogy az egész mégis hiteles, urambocsá még életszarú.. izé.. életszerű is..
Ez a film valószínűleg soha nem fog eszembe jutni egy miakedvencfilmed-kérdés megválaszolásakor, de jó film, na!.. és a Patisszon fiú remek alakítása emlékezetes marad..
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Ritkán mondok ilyet, de a film élvezetéhez nagyban hozzájárul az előzetes tájékozódás hiánya, a trailereket és a hivatalos tartalomismertetőket érdemes a megtekintés utánra halasztani.