kritika: the road (2009) |
aeon_flux 2010. április 27. 17:51:01 |
John Hillcoat új filmje ott kezdődik, ahol más szenvedéstörténetek véget érnek. No, nem arról van szó, hogy a szereplők halottak szellemei lennének (még ha eme analógia talán nem is annyira túlzó), mint valami parathrillerben - a film már az első képsoraival érzékelteti, hogy egy haláltusa szemtanúi leszünk. Nem emberek, nem egyének pusztulnak el, hanem a Föld, az akarat és a humánum.
Cormac McCarthy Pulitzer-díjas regénye nem is kerülhetett volna jobb kezekbe, mint az ausztrál természeti pokol fonnyadt csecsén nevelkedett Hillcoatéba, aki eme kietlen sivárságban is képes meglelni azokat a hangjegyeket, melyek összefűzésével költészetté tudja formálni azt a kínt, amitől az ember más esetben elfordul. Így volt ez a THE PROPOSITION esetében is, s talán még nyomatékosabban érhető tetten a THE ROAD-nál.
Filmje olybá tűnik, mint az utolsó vers, melynek talán soha nem érjük meg a refrénjét. Talán. Az apokalipszisen túl apa és fia tart az óceánpart felé: nem a reményt keresik, nem is a megváltást, inkább csak a megkönnyebbülést, amely igazolja azt a véget, melyet az a pisztoly kínál, melyben már csak két töltény maradt.
Útközben nem találkoznak senkivel és semmivel, ami messzebb vinné őket ettől a befejezéstől, ám mégis kitartanak, hisz talán már csak a fiú az egyetlen olyan lény, amely lelkileg tiszta tudott maradni ebben az embertelenségben.
Nehogy azt higgyétek, hogy a THE ROAD olyan eszményképekről regél, mint a hit, a szeretet és a kitartás: inkább azzal szembesít, milyen csupasz állat is az ember, hiába rejtőzik el egy rakás képmutató dogma mögé. De a remény geci dolog, jó erősen bele is csimpaszkodtam, más esélyem nem volt. És hogy kínál-e a film feloldozást, azt, sajnálom, de nem árulhatom el, különben az út bejárása hamis élménnyé korcsosulna.
Kommentek
Eddig 12 komment érkezett.
Nyomasztó film, nagyon szomorú hangulattal, amelyet a készítők végig fent tudtak tartani. Nagyon jó film, de nem szívesen nézném meg újra.
Egyébként szvsz Hillcoat remekül adaptálta a regényt, mivel az ugyanolyan.
Furcsa, h nem jelölték Oscarra pl. Mortensent, megérdemelte volna.
igazi egyszernézős. 10/8
Nekem is nagyon tetszett a film, de én pont azért éreztem kicsit csalódottnak magam, mert a szellemisége, az igazán mély mondanivalója a regénynek, egy kicsit elveszett a képek mögött.
4: Én még csak most kezdtem el olvasni a regényt, de egyelőre csak annyit vettem észre, hogy a vallási kérdések sokkal nyomatékosabbak benne, mint a filmben. erre gondolsz?
5:Igen arra is, főleg, hogy van egy kis bibliai felütés is a könyvnek. A szövegezés szakrális jellegéből fakadóan is. De számomra, amiről igazán a könyv szólt, az a magára maradt, kétségbeesett apa, aki próbálja a körülmények ellenére is megóvni fiát a világ szörnyűségeitől, aminek lassan ő is a részévé válik. Szóval a könyv olyan, mint egy szentírás a gondoskodásról, az apa fiú kapcsolatáról, és az emberben szunnyadó szörnyetegről. Ezért nem számít, hogy mi történ, és mikor, kinek mi a neve, mert nem arról szól.
Engem nagyon fejbekólintott, napokig ez kóválygott a fejemben. És valóban ritka kiváló regényfeldolgozás, Hillcoat több mint ügyes. Nálam is 9/10 (a kiskölyök lehetett volna kissé lepusztultabb, de ez legyen a legnagyobb baj)
Szerintem is nagyon jó film, sőt... 10/10
Könyvben és filmben is nagy hatással volt rám. Nem értem Oscar-on miért hanyagolták, Viggo-nak én is odaadtam volna. :)
a film valóban zseniális, de könyv talán még zseniálisabb, és ha belegondolunk hogy nem sci-fi, hát szép kilátások elé nézünk...mi, emberek.
6: A nevelés részt én ott éreztem a filmben, méghozzá paradox módon - az apa egyszerre próbálta megőrizni és kiűzni fiából azt a naivságot, amivel a valóságot kezelte. Egyszerre próbálta közelebb húzni és távol tartani magától.
7: A fürdős jelenetben azért rendesen kilógtak az ő bordái is. Szerintem őt is, meg Viggót is nyugodtan jelölhették volna egy-két prominens díjra, mindenesetre az már biztos, hogy nem lesz belőle rossz Oscar a LET THE RIGHT ONE IN remake-ben.
Nálam eddig az év legjobb filmje. Számomra ez a tökéletes post-apokaliptikus film. Egyik kedvenc al-műfajomról van szó. Mit csinálsz ha már mindennek vége? Meddig lehet a reménybe kapaszkodni?
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Korrekt film. Szerintem nagyon egy teljesen reális jövőképet vevít elénk. A színészek, a sztori, a megvalósítás, a kép és hang, hibátlan. 8.5/10