kritika: clash of the titans (2010) |
aeon_flux 2010. április 13. 22:31:54 |
Egy tizenkét éves, pre-pubertás tinédzserfiú számára ez a film jelentheti a mennyországot. Én sem lehetettem sokkal több vagy kevesebb, mikor a szemem láttára először ütköztek meg a titánok (mármint a címben, ugyanis emlékeim szerint a régi változatban ugyanúgy nem szerepelnek titánik, mint az újban), még Ray Harryhausen darabos, de rendkívül hatásos asszisztálásával. Meg Bubóval, a mechanikus bagollyal, amely kétségkívül R2D2 babérjaira tört, de kétes sikerrel. Anno tágra nyílt érzékszervekkel meredtem a képernyőre, s nagy valószínűséggel most is azt tettem volna a moziban, ha az elmúlt húszon-akárhány évben egy percet se öregedtem volna.
Hisz ez az a film, melyben a rusnyábbnál rusnyább monszterek egymás kezébe adják a lándzsát, íjat és egyéb ölő-gyilkoló eszközöket. Ez az a film, melyben eme monsztereket rezignált arccal és töretlen lelkesedéssel aprítja kis kockákra született hősünk, akiket tíz perc alatt be lehet tanítani a kardforgatás minden csínjára és bínjára, egy levegővel ötven méter mélyre merül, meg ilyesmi. És ami még ennél is fontosabb: ez az a film, melyben a monszter-apírítást egy pillanatra sem szakítják meg olyan zavaró dolgok, mint a "karakterleírás", a "cselekményszövés" vagy az "érzelmi konklúzió". A szépen kiművelt (értsd fizikailag) Sam Worthington papírvékony bosszúhadjáratát (melyben felváltva öl és üvölt) még egy nyavalyás csókjelenet sem színesíti, pedig nem más kínálja fel magát neki, mint Gemma Arterton.
De ez érthető. A tinédzserfiúknak nincs szükségük csókjelenetre: bőven elég, ha a felvillantott csaj jól néz ki és ha még kemény is (márpedig a megaskorpiókkal szembeszálló Gemma bizony kőkemény, öcsém), akkor az maga a tejjel-vérrel folyó Kánaán.
Louis Leterrier zajos fantasyjét szemlátomást Michael Bay világa ihlette, ami történetesen nem jó hír, de azért erényére legyen mondva, hogy a filmjének dimenziótlan szereplőit megtestesítő színészek végül megússzák különösebb blama nélkül. A TITANS mellőzi az ízléstelen poénkodást és a fejfájdító sipítozást - ugyan a Perseust kísérő kommandó tagjait aligha lehet megkülönböztetni egymástól (az ezúttal is remekelő Mads Mikkelsent kivéve, természetesen), de mégis olyan bandát alkotnak, akiket el lehet viselni a vásznon. Liam Neeson megint prédikál és tanítgat (nem hiszem el, hogy még nem unja), a sunnyogó, füstöt köpő Hades szerepében pedig Ralph Fiennes nyúlja le a fél filmet. Ugyanakkor a Poszeidón szerepében mindössze egy mondatra kárhoztatott Danny Huston azt sejteti, hogy az alig százperces csihipuhi mögött valahol egy igazi epikus fantasy lehetősége derengett, amit aztán egy óvatlan mozdulattal becseréltek egy iszonyatosan mű 3D-s matinéra.
Végül pedig egy jó és egy rossz hír: Medusa minden jelenete kincset ér. A Kraken pedig szart se.
Kommentek
Eddig 19 komment érkezett.
Ez az a film, amit hiába mondják el százan százszor, hogy szar, el kell menni és meg kell nézni. És én még várom is.
Fájni fog. :)
1: Konkrétan egy kalap szar. Mintha kétdimenziós figurákat, izometrikusan kicsavart tereptárgyakat pakolásztak volna ide-oda a térben, de a legszembetűnőbbek a fejszerkezetek, melyek a rossz térhangsúlyozásnak köszönhetően olyanok, mintha homorúak lennének.
Jobb lenne 2D-ben megnézni? (Bár most már kifejezetten érdekel ez a 3D is:))
Medusa a film legnagyobb baklövése. Cseppet sem intimidáló, csak egy olcsón animált Rebecca Romijn-klónra futotta, és az egész jelenet vhogy a Múmia 2 szegényes boss leszámolását idézte.
4: Nem, nem, nézd csak meg 3D-ben. *gonoszan kuncog*
5: Nem féltem tőle, inkább egyfajta vonzalmat éreztem iránta, de ne mondd el senkinek. :) A CGI azért elég gyengusz volt, valóban, viszont tetszett a bodycount (is).
Sajnálatos módon én is várom a filmet... sőt a kritikák és lehúzások kezdetéig ezt a filmet vártam legjobban idén...
Ha nem lesz jó akkor mit várjak a többitől? :D
Na, ez jól kezdődik. Ha egy ilyen grandiózusnak szánt opusz is belehasal a 3D-be, akkor mi lesz a többivel?
Mondjuk én szóltam. Nem a 3D volt ott a lényeg, hanem az 1C.
"Eddig egy hős férfit ismertem, most már négyet, és egy nőt" - nekem itt szakadt el a cérna, véglegesen.
9: 1C?
10: Kellett az a szónoklat, mint hányás mellé a hasmenés. :)
"márpedig a megaskorpiókkal szembeszálló Gemma bizony kőkemény, öcsöm"
Ez mi akart lenni? "kőkemény, öcsém", vagy "kőkemény pöcsöm"? :DD
13: Ez egy jó kérdés. :)) (Javítottam.)
Én majd megnézem a Prinszofperzsiát, ilyen filmből egy is elég lesz egy nyárra.
Ennek a filmnek már az előzetesében is több jellemfejlődést észleltem, mint az eredetijében. Azt valahogy nagyon nem tudtam szeretni, ennek talán az az oka, hogy nem gyermek koromban láttam.
15: Még mindig az tűnik a nagyobb szarnak. :)
3: ezt borítékolni lehetett, de ez hogy nem tűnt fel már az Alice-nál? arra annyit írtál hogy "nem igazán jobb, de nem is rosszabb (mint az Avatar 3D-je)"
4: egyszer érdemes beszopni, saját kárán tanul az ember, többször legalább nem kísérletezel a hátralévő nyári "3D-s" bemutatókkal (és dobod ki a pénzt)
Én egymást követő estéken néztem meg ezt, és a Percy Jacksont, hát, ha már mitológia, nekem az utóbbi jobban bejön.
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
"iszonyatosan mű 3D-s"
ez mit takar? köze sincs az AVATAR-os 3D hez? azt tudom hogy ez utómunkás 3D. azért meglessük! :)