kritika: green street hooligans 2 |
Gecco 2009. július 26. 12:29:16 |
Tetszenek emlékezni: ott hagytuk abba, hogy könnyes drámai csúcspont ide vagy oda, a háttérben azért csak bekasznizta derék drukkereinket a yard. A folytatás első képsorai ezért gyorsan helyre is teszik az időt és teret: a börtönben vagyunk, ahol a műfaj klasszikus amerikai kliséi, a rasszok és ideológiai közösségek helyett most üde újdonságként a soccer szolgáltatja a kohéziós erőt, és a horogkereszt vagy a Korán helyett a West Ham, a Chelsea és a Millwall címere alatt szerveződnek a seregek. A háromtagú Hammers-különítményért izgulhatunk, akik az első résszel történő átfedettség hiányának köszönhetően érzelmi nullszaldóról indulnak, így maximum azért szerethetjük őket jobban, mert kisebbek, mint az átlag Millwall-troll, és kétharmaduk rendelkezik a sajátos környezetben a kopaszsághoz képest civilizáltságot sugalló fejszőrzettel (ha sztereotip, akkor is).
Ami a fantasy-nek az ork, az a futball-filmeknek a Millwall-szurkoló, így nem meglepő módon hőseink feszt velük kerülnek a közös kerengőre. Az akciókat, dialógusokat az Oz leghumánusabb epizódja is természetesen a fogai közül piszkálná ki, jelen esetben viszont nem a tini bunyók silánysága az, amely a nézőt fanyalgásra készteti, hanem az egyszerű felismerés: a koncepció hibás, a szurkolói szubkultúra rácsok mögé kényszerítése pontosan azoktól a jellemzőktől fosztja meg a jelenséget, amelyek alapjáraton érdekessé teszik. A prequel ügyesen nyúlt a fél-militarista huligán szerveződésekhez, bemutatva azok hiánypótló funkcióját agresszió, testvériség, valahová tartozni vágyás terén; az összecsapások előtti készülődést (sörrel), az utcán lefixált csatákat, és a harcok utáni megérdemelt ünneplést (még több sörrel). A folytatás, bár új elemet visz a börtönbeli csoportba szerveződés mozgatórúgóinak kínálatába, ezen felül semmilyen új motívumot nem képes felmutatni. A nézőnek pedig édes mindegy, hogy felekezeti okokból tuszkol-e le egy tízkilós súlyzót az egyik elítélt a másik torkán, vagy csak azért, mert az a White Hart Lane környékén lakik, és történetesen le is jár a stadionba.
A Green Street Hooligans 2 egy „egyhurkapálcás" börtönfilm. Kiégett zsánerpetárdákkal, méltatlanul lejáratva a bratyót. Nem mellesleg olyan befejezéssel, amelytől végképp sírva fakadunk. A szánalomtól.
Kommentek
Eddig 8 komment érkezett.Teljesen egyetértünk. Ki is kapcsoltam, amikor rájöttem, mennyire megtévesztettek a címmel...
Szerintem a GSH jobb, mint a Futball-Faktor.
Jézusom, mégis miben jobb? :O
Nekem is jobban tetszett a GSH, mint a Futball Faktor. A Futball faktor hatalmasat ütött könyvben, a film viszont semmit sem adott át abból, ami a könyvet naggyá tette. A GSH nagyon amerikai, meg Frodó sem áll jól a filmnek, de valahogy az egész angol-és focivilág jobban átjött, mint az FF-ben számomra. Egyébként ez sem tökéletes.
Régen láttam a filmeket, de előkerestem, hogy miket írtam róluk anno egy fórumba:
GSH
Green Street Hooligans
Amerikásított változata John King Futtbal Faktor című könyvének. Nem volt rossz, főleg ha érdekel a téma, de azért jó pár helyen húztam a szám. Egyrészt a végén van egy haláleset, amely miatt ezek a futballhuligánok leállnak a bunyóval, és körbeállják az elhunytat.Együtt.Millwall VS. West Ham.Vicc? biggrin.gif
Ráadásul sok helyen átszabták a könyvben leírtakat a huligánok gondolkodásáról, amely nekem a könyv hiveként nem tetszett, és azt jóval hitelesebb forrásnak érzem.A főszerepben Frodó jó volt, meg azért azt sem mondanám, hogy nem repült az idő a filmmel. Szóval, összességében minden amerikai klisé meg hülyeség ellenére tetszett, de a Futball Faktor filmváltozata remélem jobb ...
Futball Faktor
Hányadék. A könyvből majdhogynem semmi nem köszön vissza, nincs benne egy normális bunyó, nem jön át a futballhuligánok gondolkodásmódja sem, az amcsi Huligánok sokkal jobban visszaadta ezt az egész világot.. (itt mondjuk fogalmazhattam volna finomabban is, de emlékeim szerint nagyon nagyon csalódott voltam)
Futball Faktor, a könyv >>> GSH > Futball Faktor, a film
Ez a szar meg sehol, nem is a témában mozog.
Ugye még eszünkbe juthat Hornby is, de ő nem a huligánokról ír, csak a fociról.
Kering még egy Futballmaffia nevű film is, egy igaz történet, állítólag nagyon jó.
Októberben meg úgyis Újpest-Fradi, íródik tovább a saga.
A Futballmaffia nem rossz, de sok köze nincs a focihoz.
Real 013GSP: Futball Faktor vs. GSH témához nem tudok hozzálátni, mert csak az utóbbit láttam.
A Futballmaffia viszont egy rakás trágya szerintem, függetlenül attól, hogy valós eseményt dolgoz-e fel. Csak szerintem volt transzvesztita feje a főszereplőnek? A forgatókönyv szedett-vetett volt, a rendezés összecsapott, a színészek meg... a traveszti főszereplő elnyomott mindent. Egy hatalmas kihagyott lehetőség, pedig sokat vártam tőle.
Mondjuk az igaz, hogy a Futballmaffiára nem mondanám azt se, hogy jó. Amikor megnéztem épp lázas voltam, de elszórakoztatott.:D
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Klassz írás, jól esett olvasni...
A Green Street Hooligans is egy kalap szar kvalitását fejelgeti alulról, a témában eddig a Football Factory-nek sikerült valamit felmutatnia, ott szinte minden a helyén van, pláne az eredeti könyv ismeretében bravúros mutatvány.
Az első rész befejezését is alulmúlják amúgy? Mert az valami szennyszánalom, amikor [SPOILER -de ne nézzetek rossz filmeket] Frodo még az egyetemen is igazságot tesz...