kritika: martyrs (2008) |
aeon_flux 2009. május 27. 12:32:21 |
Szigorúan felületes megközelítésben az aktuális francia brutálhorror nem több a manapság egyre érdektelenebb tortúrafilmek (bennfentesebb nevükön: gornók) és már régóta cikinek számító ázsiai szellemesdik vérbő keverékénél, amely elsősorban kíméletlenségével sokkolja a nézőt, másodsorban pedig idegélező kamerakezelésével, ám az explicit vérontásból végül egy figyelemre méltó történet áll össze.
Csak legyen hozzá türelmed és elég erős kötélből font idegzeted, hogy kivárd.
Nem kívánok túlzottan a megoldás mélyére ásni (esetleg a kommentekben), ezt az élményt inkább meghagyom nektek, de elképesztő narratív fordulatra senki se számítson: a meglepetés inkább érzelmi síkon jelentkezik, hisz az első egy óra alapján megbotránkozással vegyes megkönnyebbüléssel számoltam, mint ilyen filmeknél általában ("hú, ez durva volt, de jó, hogy vége..."), ehelyett olyan lehangoltság és szomorúság lett osztályrészem, melyet kevés nagy hollywoodi dráma képes kiváltani.
Azt hiszem, jó kezekben lesz a HELLRAISER remake.
Kommentek
Eddig 10 komment érkezett.
csak utána hozzá ne vágd a hamutartót a tévéhez. :)
Alapfilm. :) Már elég rég láttam, ideje lenne újranézni. Mondjuk az Inside még ennél is jobb, és a Magasfeszültség is addig a bizonyos pontig, amikor....
INSIDE? az egy fos. :)
ez a film sajnos egy bosszantó elbaszás!
egy olyan zsánerfilm, ami szégyenli hogy az, innen nincs lejjebb!
AZ ÉV CSALÓDÁSA!
Inside meg Haute Tension, ne már, még jó hogy 100x jobb mindkettő!
pont az a lényeg, hogy nem egyszerű zsánerfilm.
a HAUTE TENSION-t idióta befejezése ellenére imádom, a L'INTERIOR viszont öncélú vérbörleszknek tartom. a jó nyitányt leszámítva gyakorlatilag értékelhetetlen.
pont most néztük meg...
hogy az a jó ***ös **r*a kbsztt VÁÁÁ
ocsmány, szemét film, de ami a legjobban felidegesít, az az hogy ennek ellenére tetszett...
de ...á....
Üdv!
Jómagam szeretem a gore-t, a brutalitást, az old-school horrorokat, de ez a film olyan szinten idegesített fel, hogy el nem tudom mondani. Az egyik leghatásvadászabb film a Cannibal Holocaust óta, de ez még annál is rosszabb, mert megpróbálja belebújtatni a sima kínzósztorit egy komoly dráma jelmezébe. Ennél kérem még Eli Roth is jobb volt, mert ő legalább kellő iróniával kezelte a témát és vigyorgott, amikor "balhé" volt a filmjei körül.
Egyébként pedig féltem a Hellraiser-remake-et, ezek után meg főleg, mivel Laugier írja a forgatókönyvet. Pár hete a Bloody-digusting-on volt egy cikk, hogy Barker várja Laugier első vázlatait, de azóta semmi. Még majd kiderül, hogy őt is dobták a projectből.
Az Inside jó film, de ahányszor újranézem, találok benne valami újabb botlást. Amellett viszont a két nő elemi harca elég ijesztő tud lenni.
Aja Magasfeszültsége pedig szintén a kedvencek között van, és azok közé tartozom, akiket a csavar nem igazán zavar. Mégha a rendező korai félelmét is akarta vele elrejteni.
Viszont Benoît Lestang maszkmester előtt megemelem a kalapom, amit alkotott, valami gyönyörű volt.
unalmas, öncélú, művészieskedő, meglepően buta szemét. szvsz.
a vallást belehozni külön primitívség -- remélem a keresztények hőzöngenek miatta rendesen.
a baj, hogy többnek akarja láttatni a műfajt (gorno), mint ami. már megint ott tartunk, hogy a befőtt teszi el a nagymamát: formai eszközök a történetmesélés szolgálatában _helyett_ felböfögött pszeudo-sztori szétesős-kapkodós (nem, nem meglepően fordulatos) narratívával. akkor már inkább a minősíthetetlen Passió.
nem találom az Eden Lake-hez fogható társadalomkritikát, sorry.
P.S.: sok sikert és jobb filmet a következő projektedhez!
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
akkkor azthiszem megnézem meccs után...