kritika: monsters vs aliens (2009)

Zalaba Ferenc
2009. március 24. 13:35:45
Kategóriák: mozi | 12 komment

Nem mondom, hogy tavaly nyáron bemutatott KUNG FU PANDA bármilyen különösebb újdonságot hozott volna - szerethető figurákon, elképesztő látványvilágon és működő poénokon kívül -, de ha a Dreamworks bármilyen szinten is szeretne labdába rúgni a Pixar mellett, akkor ennél jobban meg kell erőltetnie magát.

Ugyan a környezetemben néhány kolléga hangosan nyerített az idegenek érkezését Axel Foley-val fogadó elnökön és más hasonlóan "ügyes" popkulturális utaláson, de ez a Robin Williams és az ALADDIN stábja által feltalált szokatlan feature valahol a SHREK idején tetőzött, utána pedig gyorsuló iramban változott át másodvonalbeli animátorházak fáradt fegyverévé.

A MONSTERS VS ALIENS elvileg az ötvenes évek sci-fi/horror/paranoia filmjei előtt tiszteleg, de ezt igazából olyan igénytelenül műveli, hogy az említett popkulturális örökség egyetlen zászlóshajóját sem kell ismerned ahhoz, hogy tudd, mire megy ki a játék. Természetesen az ember nem várhat el magaskultúrát egy nagyköltségvetésű rajzfilmtől (a Pixar mégis képes azt nyújtani), de én bírtam volna, ha egy kicsit is megidézik az aranykor szellemiségét, s nem kutyulják a trendet a seggrázással, s pálne nem kevernek ide minden egyes földönkívüli filmes axiómát az E.T.-től a CLOSE ENCOUNTERS-ig.

Tudnám említeni a MARS ATTACKS! vagy a THE IRON GIANT című munkákat: mennyivel összeszedettebb, mennyivel eredetibb, mennyivel jobb filmek... meg is bukott mind. De hát nem vagyok meglepve: a hirdetések 3D-ről és IMAX-ról szólnak, ez egy gigantikus fejőstehén, fast food csapokkal meglékelve, helyén kell hát kezelni.

Ebben a megközelítésben pedig annyira nem szörnyű a helyzet: az 51 láb magas nő szexi bájos és butuska csupaszív, a szörnyekben pedig több emberség szorult, mint az előlük menekülő sikoltozó emberekbe, s persze akalmuk nyílik arra, hogy megmentség a világot, legyőzzék az előítéleteket és közben laza szövegeket spilázzanak. A világmegmentés pedig kellőképp látványos ahhoz, hogy a digitális/3D/IMAX-mozikból elégedett arcok távozzanak. Ez pedig már bőven elég a folytatáshoz.

Kommentek

Eddig 12 komment érkezett.

én sosem fogok imaxos filmet nézni?!
túlságosan hiszek a kritikáknak...

No, akkor inkább Coraline-t nézek...

gaillard, inkább!

4. Melllvar
2009. 03. 24. 16:23

Legalább Colbert-ből végre elnököt csináltak, ha már popkult-utalás :)

ja igen, coraline...

melllvar: ez a verzió szinkronos volt, szóval ez a poén sajna nem jött át. (a stáblistát elnézve elég színvonalas az eredeti hangok kompániája, majd egyszer megnézem angolul is.)

7. Dilibogyo
2009. 03. 24. 20:48

Ahogy olvastam a kritikát, nekem is egyből a Támad a Mars ugrott be ... de ha eme újdonság ennyire nem méltó ama Mesterműhöz, akkor azt hiszem, érdemes tartalmasabb szórakozásra költeni a pénzemet. :)

Bocs, én nyerítettem...:) Nekem tetszett az alapművek kifigurázása, bár a felsorolt hibák nagy részével sajnos egyet kell értenem, de nekem vidám másfél órát okozott.

Ennek ellenére bizony ha 3Ds animáció, akkor Coraline, másodszorra sem volt unalmas.

RT: azt ne mondd, hogy melletted ültem. :) hosszú lobonc, markáns orrszerkezet, öblös hahota? :) mert ha igen, legközelebb pukedlizek. :)

De igen, mellettem ültél, és ennyire találó jellemzést már rég hallottam magamról... :--)

Ki volt a sokláb magas nő szinkronhangja?

nem tudom, talán... ismétlem talán jennifer aniston szokásos hangja, de nem, talán mégsem ő.

Van mondandód?

a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.


 
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.