kritika: frost/nixon (2008) |
aeon_flux 2009. január 21. 8:35:02 |
Bízom benne, hogy Ron Howard egyszer csak megtalálja azt a zsánert, amiben igazán maradandót tud alkotni. Szó se róla, filmjeit jól ismerjük, hisz nagy pénzekkel, nagy sztárokkal és nagy sztorikkal dolgozik, de ha nem kezdődne minden munkája (a kötelező Imagine logót és Brian Grazer nevét követően) azzal, hogy "a Ron Howard film", kutya legyek, ha be lehetne azonosítani őket. Iparos ő, bár kétségkívül nagyiparos, de filmjei inkább megbízhatóak, semmint értékesek.
Ebből a sorból a Frost/Nixon sem lóg ki, amely a maga két órájában feszes és szórakoztató játékot kínál, de aki szeretne okosabb lenni Watergate, netalántán showmanship ügyben, az tapogatózzon inkább más irányba (mankóként ajánlaném Az elnök embereit, illetve A komédia királyát). Tulajdonképpen nem is baj, hogy a film beáldozza a szárazsággal fenyegetőző politikai intrikát két különböző ember pszichológiai harcával szemben, hisz Nixonnal, az elnökkel tele van a padlás, de Nixonról, az emberről elfogulatlanul csak kevesen mertek nyilatkozni.
A játékidő 2/3-ában úgy tűnik, hogy egy ilyen ritka darabbal van dolgunk, aztán történik egy fantasy-be illő, eléggé megalapozatlan (és az A Few Good Menből kölcsönvett) telefonbeszélgetés, s abban a pillanatban a kamaradrámából kirakatdráma lesz. Ez bizony sajnálatos, főleg a két címszereplő bőrébe bújt színészek teljesítményének tükrében. Michael Sheen kiváló, de a jutalomfalatok mindenképp Frank Langellát illetik, aki képes ironikusan, de a paródia halvány nyomai nélkül játszani Nixon manírjaival.
Kommentek
Eddig 10 komment érkezett.
anno láttam pár epizódot a HAPPY DAYS c. sorozatból (ami a spkie jonze rendezte weezer klipben is szerepel), annak állandó szereplője volt.
amúgy nyugodtan adhatnak díjakat langellának - persze jenkins után. :)
few good man 10 pontos film, nem bántani! :)
mondtam én akár egy rossz szót is arra a... *felnéz a polcra, látja bd-n, igaz, bontatlanul* mesterműre? :)
robinhoodország!
sajtóvetítés. :)
arról a bizonyos telefonbeszélgetésről, amiről a kritikában írok, kiderült, hogy tényleg peter morgan író fejéből pattant ki. utólag visszagondolva rendesen tönkrevágja a film ívét, atmoszféráját, értékelését, mindent. de majd meglátjátok...
Csak en gondolom ugy, hogy Frank Langella egyaltalan nem hasonlit Nixonra es a hangja szinte parodiakent hat?
Végre én is megnéztem, és nagyjából egyet is értek a kritikával. A 2 óra végig lekötött, egyedül a telefonbeszélgetés lógott ki, ami alatt bizony pár percig el is bambultam. Azt azért nem mondanám, hogy teljesen megtöri a film ívét, hiszen a végső interjú anélkül is így nézett volna ki, bár kétség kívül nem illett a filmbe. A színészek jók voltak, a mellékszereplők is, kivéve Rebecca Hall, aki nagyon halovány volt.
úgy tűnik, morgannek kellett valami érzelmi plusz, amivel megerősíthette a film végi érzelmi fordulatot (amúgy nixon vallomása nem az utolsó interjún hangzott el). mindegy, ez csak fiction, annak egész tűrhető.
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Engem nagyon érdekel a film, kár, hogy januárig várnunk kell a hazai bemutatóra. Kíváncsi leszek, mennyire esélyes Golden Globe vagy Oscar jelölésre. Amúgy Ron Howard tényleg iparos, és szerintem nem rendezőként, hanem színészként volt a legemlékezetesebb az American Graffitiben.