kritika: rocknrolla #2 |
dick laurent 2009. január 4. 7:46:22 |
nem tudom, mit gondoljak guy ritchie legújabb filmjéről. tulajdonképpen semmi újat nem hoz, de azt a régit legalább egészen jól. ugyanazok - egyébként többnyire jó - a karakterek, ugyanaz a dramaturgia, a jól megszokott vágások stb. olyan nagy hibái nincsenek, de nem egy többször újranézős film. ki kell emelnem tom wilkinsont, aki hihetetlenül nagy ripacs, egy idegesítő műműájer. gerard butler ellenben egészen cool.
összességében nem találok komolyabb fogást a rocknrollán, két tényező viszont nagyon zavart. az elsőt betudhatjuk az én defektemnek is, de nem kizárt, hogy te is így vagy vele. őszintén szólva, nekem már kezd elegem lenni, hogy minden második filmben az orosz maffia szerepel. az ábrázolásmód körülbelül annyira érdekes XXI. század első évtizedének a végén, mint az olasz maffia a filmvásznon - semennyire. a filmesek kifogytak az ötletekből, ami elég durva egy olyan tehetséges írőtól, mint ritchie.
a másik gondom a film rapszodikus voltából ered, ami abba nyilvánult meg, hogy miközben néztem vagy kurvára röhögtem (kergetőzős móka, sebmutogatás) vagy csak komoly erőfeszítések árán voltam képes figyelni. kicsit keserű szájízt hagy ez a csapongó minőség.
egyre biztosabb vagyok benne, hogy guy ritchie olyan, mint a legjobb karakterszínészek, csak ő éppen rendezőben. egy műfajban érzik igazán jól magukat, de abban nagyon. nem baj, ha a karakterszínészeket szeretem, akkor a rendezőket is.
Kommentek
Eddig 2 komment érkezett.ja, az abramovicsos utalás egyértelmű. jól is sikerült a karakter.
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Hasonló a véleményem, bár hozzátenném, hogy London jelenleg nagyon is az orosz milliárdosok kezében van. A főgonosz pedig erős utalás Abramovicsra. Én ezen nagyon röhögtem, mert kb. egy-az-egyben átvették a karakterét, még kinézetre is hasonló volt (olyan oroszos).
A film nagy előnye szerintem a zene. Amióta láttam a filmet, megy a soundtrack. Vannak elég lapos részei, de a képi világa, meg 8-10 jelenet előtt meg kell emelni a kalapot. Johnny Quid nekem nagyon bejött, ahogy bedrogozva nézegeti a festményt vagy épp keménykedik mindenkivel.
Piven kaphatott volna nagyobb szerepet, mert szerintem egy hatalmas szinész.