kritika: vicky cristina barcelona (2008) #2

Brumi
2008. december 22. 1:23:08
Kategóriák: mozi | 2 komment
Woody Allen filmjeivel nemrégiben kezdtem az ismerkedést, ebben nagyrészt közrejátszott az is, hogy már nem szerepel saját alkotásaiban, csak a rendezői és a forgatókönyvírói feladatokat látja el. Nincsen semmiféle előítéletem vele kapcsolatban, egész egyszerűen nem bírom tolerálni színészként, így kerülöm is azokat a darabokat, amikben a kamera mindkét oldalán tevékenykedik. A nagyszerű Match Point és a szintén remek Cassandra's Dream után a "gyökerekhez való visszatérés" ötlete némi aggodalomra adott okot, ugyanis Allen ezen arca eddig számomra kevés jóval kecsegtetett.

Legújabb alkotásának címe tökéletesen összefoglalja a cselekményt, Vicky (Rebeca Hall) és Cristina (Scarlett Johansson) a nyár kellős közepén Barcelonába látogatnak. A két eltérő gondolkodásmódú leányzó megérkezésük napján megismerkedik egy helyi festővel, Juan Antonio-val (Javier Bardem), aki alaposan megbolondítja mindkettejüket. Az egyre bonyolódó helyzetet pedig csak tetézi Juan Antonio ex-felesége, Maria Elena, aki a legváratlanabb pillanatban bukkan fel.

A Vicky Cristina Barcelona színész-film. Javier Bardem remekül hozza az érzékeny szívtiprót, Rebeca Hall egyaránt hiteles friss házasként és őrlődő szerelmesként, Penélope Cruz pedig valósággal lubickol a temperamentumos és érzelmileg labilis Maria Elena szerepében. Scarlett Johansson ismételten nem győzött meg színészi kvalitásairól, játéka sótlan és mindössze fizikai adottságainak "kidomborításából" áll.

A könnyed hangulat fenntartásában nagy szerepet játszik a gondosan összeválogatott soundtrack, ami talán még a filmet is felülmúlja. Ugyanez viszont nem mondható el a forgatókönyvről, ami sajnos több sebből vérzik. Allen nagyon mellétrafált a narrációval, a történet szempontjából semmilyen jelentősége sincs, de legalább az első pillanattól fogva hülyének nézi az embert a vásznon történtek túlmagyarázásával. Ismét csak az írói hanyagságra vezethető vissza a karakterekkel való azonosulás teljes hiánya, a barcelonai út befejeztével nem kerülünk közelebb egyikőjükhöz sem, pár órával később pedig a jól eltalált hangulaton és a kellemes dallamokon kívül semmi sem marad.  Ilyen egy tökéletesen súlytalan film.


Kommentek

Eddig 2 komment érkezett.

Na végre egy józan ember.

Valamiért nekem azok a filmek jönnek be Woody Allen-től, amik a legkevésbé rokoníthatók vele (Match Point, Cassandra's Dream), az "igazi" Woody stílusa elég távol áll az általam favorizáltaktól. Ez van, nem tetszhet mindenkinek minden.

Van mondandód?

a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.


 
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.