kritika: delta (2008) |
samlowry 2008. október 6. 17:54:50 |
Napjainkban a filmipar, illetőleg a filmművészet kincsként ragadja meg a sablonos történetek sokaságát, és fókuszál bennük azokra a dolgokra, melyek egy másik tolmácsolásban elsorvadtak volna. Mundruczó Kornél díjvadász gyermeke tökéletes példája ezen módszernek, irányzatnak. A Delta elvileg vérfertőzésről szól, gyakorlati síkon azonban szemmel láthatóan egészen más dolgok foglalkoztatják igazán. A testvérek közti viszony, és az abból fakadó dilemmák csupán sematikusan kerülnek a vászonra, míg az igazi középpont az a konzervatív világ mely minden fajta devianciára a szeme sarkából tekint, ám saját erkölcstelensége felett előszertettel húny szemet. A koncepció ígéretes, viszont annak életrekeltésében hibatenger burjánzik.
Mundruczó szemmel láthatóan megtanulta a magyar filmes leckét, miszerint a dialóg nem számít, s csak az idő kitöltésére szolgál. A tézis alapvető támadhatóságára nem térnék ki, azonban a benne rejlő féligazságot, vagy inkább lehetőséet megragadva még mindig készülhet remekmű, hisz a hallgatás lehet jelentőségteljesebb a trécselésnél (Kim Ki-Duk: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél...és Tavasz), viszont az érdemi dialógusok hiánya olyannyira kiszakítja a nézőt a karfák biztonságos öleléséből, hogy a klasszikus dramaturgia és klisék egyik pilanatról a másikra történő előhúzása kiábrándító élményként hat, a Delta pedig ilyen szempontból kaotikus. Nincs sok mesélni valója, már az első képkockájával megkezdi a néző elidegenítését, vértelen karakterei elől, melyekkel képtelenség azonosulni, festői tájképekbe menekül.
Én pedig érzem a vérszagot, és tudom, a Delta haldoklik, ám a tudatosság gyanúja egészen a befejezésig fennáll. Az utolsó néhány szekvencia kezdetéig a Delta elbiceg sebzetten, mankójaként pazar képei szolgálnak, noha a csendet használni képtelen, nyelve pedig nincsen. Mundruczó azonban ekkor beleállítja a fejszét szerelemgyerekének hátába, egy az amúgy is gyenge lábakon álló, vagy inkább csak ingó koncepciót érő nagy erejű parasztlengővel, mikor egyszerű fogással próbál érzelmi reakciót kifacsarni publikumból. Az elidegenítés és kizárás befejeztével a szimpátiánk után kutat, ám ezt is csak olyan, nem túl nagy intenzitással, ahogyan a téma által felvetett dilemmák bemutatására törekedett.
Szabálytalan elégiából szabályosan alpári kulturszemét válik, a néző lelke pedig, amely pár perccel korábban még transzcendentális állapotban lebegett valahol a mozi mennyezetét nyaldosva, hirtelen visszaugrik helyére, és kínos kérdéseket szegez a filmnek. A Delta pedig hallgat, és hallgatása épp olyan zavarba ejtő mint a fentebbi barokkos körmondatok.
Kommentek
Eddig 4 komment érkezett.nincs új a nap alatt, ez is sablon, akárcsak a delta minden egyes mozzanata. tarr bélától illetve kim ki-duk-tól csencselt húzások rosszul, vagy mégrosszabbul felhasználva.
Engem érdekelt, de láttam belőle egy hosszabb előzetest és nem mertem megnézni, mert teljesen "néma" volt. Az ilyenek nem tudnak lekötni :S
lőjetek le, de nekem tetszett a delta. tudom, tarr béla, kim ki-duk, koptatott szituáció, de számomra ez az egész "negatív giccs" még így is működik. hadd ne írjam le, miért. rétegfilm.
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
"konzervatív világ mely minden fajta devianciára a szeme sarkából tekint, ám saját erkölcstelensége felett előszertettel húny szemet"
Ez a részlet, amely Mondruczónál nem sorvad el, és a vérfertőzés a sablonons történet alap? Hát nekem pont ez még annál is sablonosabbnak tűnik.
Egyébként (még) nem láttam a filmet, de hát mindenhol nagyjából ilyesmiket olvasok, úgyhogy lehet, hogy ki is hagyom.