kritika: a nyomozó (2008) |
aeon_flux 2008. október 6. 13:28:04 |
Nagy örömmel tölt el, mikor egy arra érdemes magyar filmet bástyázhatok körbe babérlevelekkel. Ez úgy 2-3 évente egyszer szokott bekövetkezni, szóval nem igazán tudom, mivel van a gond: az identitásommal vagy a közpénzek elosztásával...
A NYOMOZÓ - jó magyar szokáshoz híven - zsánerek között ugráló rendezői bemutatkozás, de ha Gigor Attila további filmjei is hasonló formát öltenek, akkor visszamenőleg nyugodtan címezheted szerzői filmnek is, az amúgy is jobban néz ki a rezümén. A hányattatott sorsú magyar filmre az már nem annyira jellemző, hogy recenzióm tárgya kalandozásai ellenére egységes darab benyomását kelti, amelyben a műfaji változatosság inkább egyfajta játékként van jelen a történet kifejtése mellett, amely egyszeri nézőben az életszerűség érzetét kelti, míg a realitás érzékelésével hadilábon álló filmrajongó :) azon filózhat, hogy melyek azok a fő irányvonalak és alkotók, melyek Gigorra hatottak forgatás közben.
Hisz a címszereplő - aki foglalkozására tekintve korboncnok - kiköpött Kitano: alapjáraton keveset beszél, keveset cselekszik, igazi kívülálló, nem szereti az embereket, de ért hozzájuk. Tudja, mi mozgatja őket - s nem feltétlenül fizikai értelemben, ami szakmai alapkövetelmény, ugyebár. És még az arca is rángatózik.
A film alaptézise ismerős lehet minden sokadik noirból: a mogorva boncmestert felbérli egy titokzatos idegen, hogy öljön meg egy ismeretlen férfit, az antihős elvégzi a küldetést, amiről aztán hamarosan kiderül, hogy egy jóval nagyobb volumenű konspiráció mozgatórugója, s bejön a képbe mindenféle rosszarcú, a rendőrség, egy (vagy több) végzet asszonya és a nagy dohány is.
A kellő időközönként fordulatokkal frissített, nem túl bonyolult és nem is nagyot csattanó sztori inkább alibi a játékhoz: Gigor a Coen-fivérekre jellemző abszurditással vértezi fel művét, elsősorban főhősét, aki vaskos szélsőségében olyan hatást kelt, mintha nem is erről a bolygóról jött volna, ugyanakkor ironikus embertípusként is felfogható. A párbeszédek is coeni vízekre eveznek, hisz minden szótagnak, minden hangsúlynak előre elrendelt szerepe van, míg a figura képzelgései Allan Ball SIX FEET UNDER-jét dolgozzák meg (nem beszélve munkájáról, per se). A film viszont jó pár szokatlanul egyéni ízzel is szolgál, csak úgy mint a paradicsomos kóla. Ezek közé tartozik az a jelenet, amelyben az antihős a film utolsó harmadában egy auditóriumban beszélget valamennyi szereplőjével - élővel és holttal, fontossal és statisztával egyetemben -, de a CSALÁDI KÖR-rel szemben ez a szcéna nem a megfelelő tanulság, esetleg a tettes színpadias leleplezéséről szól, hanem a töprengő nyomozó gondolatainak zseniális megjelenítéséről.
Majd minden bekezdésben a címszereplőnél kötöttem ki; nem véletlenül: Anger Zsolt jelenti A NYOMOZÓ szívét, lelkét. Alakítását méltán jutalmazta a Filmszemle: itt és most én is megelőlegezek neki egy Golden Action Boy-t.
Kommentek
Eddig 11 komment érkezett.Sőt, 8 ezer, elírtam. Amúgy rosszat még nem olvastam a filmről, szóval tényleg érdekel. Jobban, mint mondjuk a Sasszem. Lehet, hogy azt ki is hagyom. :)
korrekt írás. a legtöbb kritika coenékhez meg tarantinohoz hasonlítgatja, nekem inkább kaurismäki köszönt vissza a vászonról. minden esetre, abszurditása nem vitatható.
a címszereplő mellett érdemes még megemlíteni kerekes évát is, aki sokszínű, izgalmas játékával -számomra- még többet is tesz a filmhez, mint anger zsolt.
10/9
a bérgyilkost fogadtam, ugye?
nem csak. a többi is. juha, bűn és bűnhődés, a külvárosi fények meg különösen.
belőle is lenne mit bepótolnom. :\
mi ez a sok nagy betű? :)
meguntam a b@szogatást.
Nos, én akármennyire is szeretném ezt szerzői filmnek tekinteni, egyszerűen nem megy. Annyiféle és fajta utalás van különböző hollywoodi technikákra vagy éppen rendezők stílusjegyeire. Hol egy hitchocki menekülés momentuma tűnik fel azt imitáló zenével is, hol Gondry álomvilágába csöppenünk bele, megint másutt akár Tarantinóra vagy a Coenékre jellemző váratlan és egyben morbid akciónak lehetünk szemtanúi, ahogy már ae is említette és még sorolhatnám. Talán ez az egyetlen "hibája" a produkciónak, ugyanis néha pont ott lóg ki kicsit a lóláb, amikor ezeknek ad egy homage-t. Nyugodtan megállta volna a helyét enélkül is a darab, a kelet-európai stíluselemek (van ilyen egyáltalán?) már amúgyis egyedivé teszik. Nem emlékszem hol hallottam/olvastam már, de úgy tudom a rendezőnk tanult külföldön is, így gondolom kint sikeresen nyalábolta fel a technikai tudás minden csínját-bínját. Innentől pedig most lehet, hogy óriási bakot lövök, de meg merem kockáztatni, hogy mutat pár hasonlóságot Antal Nimród Kontroll-jával is, talán nem véletlenül. Elég csak megfigyelni a női szereplőt vagy pár beállítást.
(teljesen elvesztettem a realitásérzékemet?:D)
CClone!
A rendező nem tanult külföldön.
Na megnéztem végre. Tetszett, akárcsak a fenti írás. Volt több húzás is, amihez hasonlót magyar filmben még nem láttam ezelőtt - köztük az említett előadótermi elmélkedés -, s amik ezáltal az egész filmet frissé tették számomra. Még sok ilyet!
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Na, ezt majd megnézem! Nagy öröm, hogy sokan tették már meg: csak Budapesten 6 ezer látogató felett jár a film a bemutató hétvégéjén követően.