kritika: southland tales (2006) |
daesu 2008. június 22. 8:15:59 |
Mesélni tudni kell. Hiába van (vagy nincs) megfelelő témája vagy története, a hallgatóság figyelmét nem mindenki tudja maradéktalanul, minden mást elfeledtetve megragadni. Akiket hallgatva nem érdekelnek a mindennapok gondjai, csak a herceg/szegénylegény/emberevő mutáns sorsa miatt aggódsz: ők az igazi mesélők. Richard Kelly közéjük tartozik, és mint ilyen, tudja: a sikerhez nem azt kell néznie, kinek mesél – hanem, hogy mikor.
Időutazás paradoxonok, maró társadalomkritika, tűéles korrajz és szürreális pszichotriller: a Donnie Darko sokat markolt és semmit sem engedett kicsúszni az ujjai közül. Az elsőfilmes Kelly kiválóan értette meg az új évezred fiataljainak igényeit és körülményeit - a művészeti ágak határai elmosódtak, a különböző alkotások nem maradnak egy-egy médium határain belül: a kulcsszó az interaktivitás, a techno-generáció unja a didaktikát, maga akarja felfedezni a teremtett világokat. A Donnie Darko épp ezért nem mutatta meg minden kártyáját a filmvásznon (és a többit is csak egy-egy pillanatra, gondosan összekeverve, hogy csak fokozott koncentrációval és újranézésekkel rakhassuk össze a paklit), az univerzuma – illetve multiverzuma – tovább terjeszkedett az interneten, a dvd-hez csomagolt könyvrészleteken és a korongon található extrákon keresztül. Kelly második filmje, a Southland Tales mindenből többet akar: a témák és műfajok immár megszámlálhatatlanok, a hivatalos honlap mellett ezúttal a film világába illeszkedő áloldalak tömege érhető el, a bemutató előtt pedig napvilágot látott egy három részes képregény, mely csaknem elengedhetetlen a film cselekményének megértéséhez. Az elágazások száma tehát nőtt, a kapaszkodóké viszont csökkent, ez azonban veszélyes lépés: az interaktivitás csak addig jó, amíg a néző nem veszi észre, hogy dolgoztatják. Hiszen azt senki sem szeret.
Cannes, 2006. A kritikusok a Southland Tales premierjéről szállingóznak kifelé. Ők sem szeretnek dolgozni. A fesztivál legalacsonyabb pontszámával kitüntetett film fogadtatására nehéz szavakat találni, a levetített közel három órás minieposzt nemes egyszerűséggel sárba tiporták. Hogy a későbbi újravágás előtt valóban ennyire katasztrofális lett volna az anyag, azt nem tudjuk, de tény, hogy a Donnie Darko által már feszegetett generation gap ezúttal szakadéknyira tágulhat: ez a narráció távol áll még Kubrick vagy Lynch filmjeinek önálló értelmezést kívánó, de az utat mindig kikövező képeitől is. A karakterek és a színészek ráadásul átfogó popkulturális antológiaként működnek, mely Justin Timberlake dalra fakadásával kezdődik, és Dwayne ’The Rock’ Johnson, Sean William Scott és Sarah valami Gellar jéghideg öniróniával átitatott szerepeivel ér véget, miközben apróbb cameokban Christopher Lambert és Kevin Smith is feltűnik. Mint oly sokszor, Kelly saját lépését sem hagyhatja cinikus humora nélkül, hiszen amellett, hogy Philip K. Dick, T.S. Eliot és Robert Frost utalásokat, illetve parafrázisokat is észrevehetünk, a cselekmény maga a Jelenések Könyve analógiájának tekinthető. Ennyit a modern generációról.
A határtalan káoszban meglepően magabiztos rendet teremt a helyenként Jeunet, Burton vagy Gilliam fantáziavilágát, máshol a már említett Lynch-féle szürrealitást is idéző, mégis tökéletesen egyedi rendezés, melyből a színészvezetés külön megemlítendő: elsőre fejvakarásra és heves értetlenkedésre késztetik az embert a képernyőn látott antialakítások, de a forgatókönyv karikaturisztikus jellemeit vizsgálva rájöhetünk, mindez szükséges ahhoz, hogy a színészek önmaguk paródiájaként funkcionáljanak. Rock egy Boxer nevű tehetetlen hollywoodi sztárt alakít, aki mindig a cool factorra játszik, még közönség hiányában is; Gellar karaktere egy a testéből élő ostoba ex-színésznőcske, míg Stiffler rendőre amellett, hogy undercoverként hiteltelen játéka miatt majdnem lelepleződik, egyszerűen csak egy „pimp”. Majdnem elfelejtettem kiemelni a zseniális soundtracket, melyért nagyrészt Moby felelős, de kisebb-nagyobb ideig számtalan nagyszerű betétdalt fedezhetünk fel akár a Musetól vagy a Radioheadtől is, lenyűgöző hangulatfokozóként.
De miről is szól a Southland Tales? Antiutópisztikus jövőkép, dimenziókapuk, párhuzamos univerzumok, időutazás paradoxonok, maró társadalomkritika, szürreális pszichotriller... álljon meg a menet, nem ezt olvastad néhány bekezdéssel korábban? (a tematikai egyezés mellett számtalan képi vagy narratív motívum található itt a Donnie Darko-ból, elbizonytalanítva a nézőt, különálló-e a két film vagy nemhivatalos folytatásról van szó) Ugyanazt rejti tehát, mint elődje? A kérdésre nehéz válaszolni, de nem is fontos. Hiszen a jó hallgatóság tudja: nem az a lényeges, miről mesélnek neki, hanem az: hogyan. 
Kommentek
Eddig 16 komment érkezett.én nem bírtam végignézni:S
Mondjuk az elég korrekt, hogy passzióból ügykezelő független filmes blogok képesek voltak minimális munkát fektetni a mozi interpretálásába, míg elhízott, monstre szak-weblapok képtelenek voltak akár a mázat is megkapargatni rajta, így szimplán szarozzák.
No, de hát a jó hallgatóság tudja, nem az a lényeg miről mesélnek neki, hanem hogy ki :)
tarB: na hallod, én még el sem kezdtem nézni. :)
Gecconak nagyon szívügye a cucc :) Tényleg szinte minden kommerzebb média lehúzta
Ki nem sz*rja le, hogy mindenki lehúzta, egy film tetszési indexét nem a nézők vagy a kritikusok határozzák meg, hanem én formálok róla egy saját véleményt.
A képregények már be vannak izzítva, végigolvasom őket és utána jöhet a múvi. A legtöbben durván elmarasztalták, úgyhogy én imádni fogom. :)
szerintem nem az a baj vele, hogy szar, hanem... rá kell hangolódni... és az film eleje iszonyatosan jó után viszont valami hatalmas váltás van. én prűd vagyok, nem szeretem ha csak úgy a dugásról, a szexről lazában beszélnek mint a kajálásról. egyszerűen lehülyézi a film az embereket de MINDENKIT! amíg eljutottam az összes szereplő egy... átlagon aluli valaki. én pl. most azért ismerkedek egy lánnyal mert OKOS! oké, rá lehet fogni, hogy "amerika kritika" de én rohadtul magamra vettem.
Kurva jó a film, rengeteget lehet röhögni, még Dwayne "The Rock" Johnson is simán elviselhető.
Ami szopás, hogy a mozis bevétele összesen 368,482 $(kb 20 millából készült a film). Ahhoz képest, hogy milyen komoly színészek játszanak benne, + Donnie Darko + Moby elég keskeny.
Jahh a winampban be van kapcsolva a shuffle, s pont most mejen a wave of mutilation a pixiestől..fura.
én sem mertem még elkezdeni. a donnie darko a világ egyik legjobb mozija, de a soutland tales kapcsán tele vagyok előítéletekkel.
örülök, hogy itt is van már róla kritika. mégpedig olyan, amivel nagy mértékben egyetértek. részemről évek óta nem láttam ennyire jó filmet, de AE-nak sztem nem tetszene XD
"Here we go round the prickly pear. Here we go round the prick..."
korrekt kritika, tetszett - az más dolog, hogy sajnálom, hogy valaki el tudta hitetni magával, hogy jó a film:) (ez túlzott bábság)
korrekt kritika. nehéz nem beszélni erről a filmről. szerintem egyszerűen zseniális, úgy, ahogy van. bátor, és abszolut előremutató, h vki egy donnie d után bevállal egy tuti bukta mesterművet. hosszú távon egyértelmű, h bejön. szomorú, h ez a hosszú táv kilóg éppen egy cannes-i filmfesztivál közönségének horizontjából.
szerintem az a bábság, ha valaki nem meri leírni h neki tetszik, mert szinte mindenki szerint szar.
tényleg dick laurent, milyen előítéletekkel vagy tele?
winkie: szereplők, maga az előzetes stb. :) de mondom, ezek csak előítéletek, meg kell néznem a filmet. a puding próbája az evés.
természetesen én is leülök majd elé... majd ha nagyon nem lesz más dolgom. :)
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
ez jó volt.
én abban a tévhitben élek h a képregények nélkül is annyira értettem mint velük tettem volna ;)