olvastam: harry potter és a halál ereklyéi (2007) |
Zalaba Ferenc 2008. május 11. 20:33:57 |
rowling nagy hantamester. kötetenként bedob valami új ketyerét - halálfalókat, jóslatokat, lélekörzőket, most meg ereklyéket -, aztán összefűzi őket valami ködös fonállal, melyek igazából csak figurái számára egyértelműek. persze, nem mindnek, hisz most már harry pottert is baromira idegesíti, hogy körülötte csak úgy hemzsegnek a mindentudó arcok, csak őt nem hajlandók beavatni - az ő érdekében, mondják. ugyan, csak az élete múlik az információn.
természetesen sok olvasót épp ezek az idegörlő kérdőjelek láncolták a regényhez, engem inkább a feszes dramaturg fogott meg, aztán meg hiába is tagadnám: megkedveltem ezeket a figurákat, melyekre hét kötet alatt tényleg ragadt némi jellem.
a cselekmény ezúttal nagyrészt a roxforton kívül játszódik: a két részre szakadt varázslóvilág közötti háborút most már nem lehetett az iskolafalak között megvívni (kicsit azért a muglik világának is odapiríthattak volna). harry potter és társai folyamatos menekülésben vannak, s közben bejárják az előző regények majd' összes helyszínét. az alternatív nosztalgiát lelki és testi harcok színezik, meg persze a megszokott nyomozás valami nagyon fontos cucc után.
a végső csata elkerülhetetlen: nagyívű és drámai, ám a regénnyel együtt én minimum két fejezettel korábban abbahagytam volna... ellenben örültem, hogy kiderült, rowlingnak ugyanaz a kedvenc karaktere, mint nekem. és ezért kijár 50 pont a mardekárosoknak.
Kommentek
Eddig 5 komment érkezett.mekkora hülye vagy. :)
a könyv jókora átverés, de működik. persze, aki utálni akarja, annak sem lesz nehéz dolga.
Mert ki Rowling kedvenc karaktere? Nekem nem jött le.
ha válaszolnék a kérdésre, az spoiler lenne.
Értem, akkor elolvasom inkább újra.
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
én hülye, az epilógust olvastam el először. utána nem tudtam nem gyűlölni a könyvet.
(persze egyébként is nehéz lett volna - rowling nagyon szemét módszert alkalmaz, ahelyett, hogy bármi újat kitalált volna, gyorsan kikereste a szövegszerkesztőjében az előző kötetek leíró részeinek néhány teljesen lényegtelen elemét, és eljátszva, hogy ő ezt bizony jó előre megtervezte, rájuk aggatta, hogy ezek ilyen meg olyan fontos dolgok, és harry ezekkel győzelmet tud aratni. ezzel el is intézte az írást, a maradék 700 oldalt csak fel kellett dúsítani fejezeteken átnyúló sírásokkal a legidegesítőbb/jelentéktelenebb szereplők halála után.)